Ki ne tűnődött volna már el azon, hogy vajon hogyan is éltek az „urak” a boldog békeidőkben? Vajon mivel múlatták az időt a századforduló Pestjén, mit ettek vacsorára, hova jártak el szabadidejükben, milyen ruhát viseltek, kikkel barátkoztak? Kellemes időtöltés olykor beleképzelni magunkat mások helyébe, még akkor is, ha tudjuk, száz évvel ezelőtt éppúgy voltak nehéz időszakok, családi gondok, anyagi nehézségek, mint manapság.

Az ImagineBudapest tematikus várostörténeti sétái közül a legfrissebb egy igazi mágnáshoz, bizonyos Emőkei Emich Gusztávhoz kalauzolja el az érdeklődőket. A méltóságos úr a valamikori Zerge, ma Horánszky utcában épített szép bérpalotát, melyben három tágas, minden luxussal felszerelt, s további öt szerényebb kivitelű lakás kapott helyet. Az 1896-ban felépült ház mostanra csak nyomokban őrzi régi pompáját, de ezek a nyomok mégis megidézik a látogatóban a múltat. A szűkös Horánszky utcából hirtelen eltűnnek a parkoló autók, helyettük a konflisok zaját hallani csak. A gyönyörű kovácsoltvas-kapu kinyílik, és érkezéskor az inas meghajolva kéri el kabátunkat, majd betessékel a lépcsőházba. Az oroszlánfejekkel díszített fakorlátú lépcsőn lassan felmegyünk az emeletre, ahol intarziás kétszárnyú ajtó mutatja: a hajdani úri lakosztályba itt kellett bemenni. Mára persze – a lakásfeldarabolások következtében – 3-4 család osztozik a régi lakásokon, s bizony a régi faborítás is hiányzik már az előszobából…

Aztán kimegyünk az udvarra, ahol még most is szemet szúr a volt kocsiszín kétszárnyú, hatalmas kapuja – ma garázsként használják a lakók. A hátsó traktus lépcsőházában szűk csigalépcsőn lehetett, s lehet ma is közlekedni: ezt koptatták nap nap után a kevés pénzű bérlők és a cselédek is. Itt lehetett felkaptatni a mosókonyhába is, ahol a bejáró mosónő robotolt egész nap, s innen nyílik a padlás is, amit a ruhák szárítására is előszeretettel használtak.

Egy pesti bérház azonban nem csak a különböző helyiségek funkcióiról tud mesélni. Ennél sokkal többet tudnak a falak, hiszen közöttük éltek, dolgoztak, szerettek a hajdani lakók – gazdagok és szegények egyaránt. A ma is látható épület még kopottas valójában is remek díszletet szolgáltat ahhoz, hogy képzeletünkkel benépesítsük a házat: látjuk, ahogy megérkezik a házi tanító a gyerekekhez, halljuk a halk énekszót a konyha felől, érezzük a készülő ebéd illatát. Aztán a délutáni csendet követően ismét felélénkül a ház: vizitálni jönnek az első emeleti bérlőhöz, vidám nevetés hallatszik a szalonból, majd a család legnagyobb lánya a zongorához ül, s könnyed dallamokat játszik a vendégek szórakoztatására. Később üzleti ügyben érkezik valaki a méltóságos úrhoz, a férfiak a könyvtárban beszélik meg a fontos teendőket, a hölgyek közben a vacsorához öltöznek át éppen.

Az ebédlőben a szokásosnál is díszesebb a teríték, a családfő születésnapját ülik, az étkezés végén igazi különlegesség: fagylalt kerül az asztalra.
Estefelé aztán ismét elhalkul a ház, a nők lassan befejezik a kézimunkázást, olvasást, és elvonulnak hálószobáikba. Csak a férfiak ülnek még mindig a lámpa fénye alatt, s komótosan szivarozva tárgyalják meg a világ dolgait. Politikát, nőket, lovakat…


A következő séta időpontja: 2010. június 5. 10 óra

Találkozó: VIII. kerület, Mikszáth Kálmán tér, a szobornál

A séta hossza: másfél óra

Részvételi díj: 2200 Ft/fő

További információ, jelentkezés:
www.imaginebp.hu