A történelem
Tisztes távolból figyeli a falu mindennapjait a hollókői vár, mintha egy kicsit úgy érezné, hogy nincs köze a világhírnévig emelkedett ófalu életéhez. Lehet ebben igazság, hiszen a középkori Hollókő annak idején elnéptelenedett és csak azután telepedtek le újra az első lakók, amikor a vár már jelentőségét vesztve, elhagyatottan állt. Azonban egy hollókői kirándulás mégsem lehet teljes a vár megismerése nélkül, hiszen ezek a falak képviselik itt a múltat,  Hollókő történelmét.

A messziről erősen romosnak látszó várépület építéséről, mindennapjainak történetéről sajnos kevés írásos emlék maradt fenn, mégis meglepően sok látnivalót nyújt az erődítmény annak, aki megmássza a vár bejáratáig tartó rövid kaptatót.

A 13. század második felében, a vár építésének idején ez a terület a Kacsics nemzetség birtokához tartozott. A több ágra szakadt nemzetség Illés-ágának tagjai emelték  hollókői várat a tatárok pusztítása utáni időszakban. Építési helyének kiválasztásakor nem a legmagasabb pontot keresték meg, ahonnan a vár körüli táj a legjobban belátható lett volna, hanem a természetes védelmet legjobban biztosító -legnehezebben megközelíthető- dombtetőn emelték. Hollókőn erre a célra egy meredeken kiemelkedő sziklaormot találtak a legmegfelelőbbnek, erre kezdték el építeni az erődítményt, melynek a formáját -típusát tekintve szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos vár- ennek megfelelően a terep adta lehetőségek szabták meg. A helyben bányászott, nagyobb megmunkálás nélkül felhasznált kövekből az Ötszögű öregtorony és az azt körülvevő belső vár illetve a ma külső falszorosnak nevezett részek készültek el elsőként. További jelentős építkezések -bővítések- voltak még a 14.-15. században, később már csak kisebb jelentőségű, inkább kényelmi célokat szolgáló átalakításokat végeztek a várban. A később elkészült külső várudvar és bejárati falszakasz szinte csigaházként öleli körül a vár belső részeit, melyeket csak hosszú, több átjáróval védett útvonalon lehetett megközelíteni.

A vár első írásos említését egy 1310-ben kelt oklevélben olvashatjuk -"castrum Hollokew" alakba- , első ismert lakója pedig I. Péter fia Mikus volt. Hollókő nevének eredetével kapcsolatban több legenda is ismert, közülük a legismertebb eredetmonda szerint egy András nevű nagyúr -a Kacsics nemzetség tagja- elrabolta a szomszéd földbirtokos feleségét és az akkor még épülő vár egy szobájába záratta. Az elrabolt asszony dadája -aki boszorkány volt- az ördögtől kért segítséget, aki el is küldte segédeit, hogy éjjelente, holló képében elhordják a vár előző nap felépült falait (más legenda szerint mindig sok holló fészkelt azon a sziklaormon, ahová később a várat építették). Az erődítmény már a 14. század elején gazdát cserélt, amikor az építtető család tagjaitól a király elkobozta, amiért azok a lázadó Csák Máté mellé álltak. A lázadás leverése után Károly Róbert király hűséges hívének, Széchényi Tamásnak adta a várat, aki rövidesen hatalmas birtokok ura és jelentős pozíciók birtokosa lett (volt erdélyi vajda, majd országbíró). A Széchényi családtól, Széchényi László 1459-be bekövetkezett halál után -fiú örököse nem lévén- vejei, Losonczy Albert és Guthi Országh Mihály (illetve családjaik) örökölték közösen a várat.

Az ebben az időszakban folyó építési munkálatok elsősorban kényelmi szempontokat szolgáltak (pl. a palotaszárny megépítése), így a korszerűsítések elmaradása okán a vár hadászati jelentősége fokozatosan lecsökkent, értékét inkább a környező falvakból beszedhető adó határozta meg. A magyar végvárrendszer kialakításánál is csak harmadrendű besorolást kapott Hollókőt a törökök 1552-ban -harc nélkül- foglalták el a. Az ezt követő több mint száz évben a vár többször is gazdát cserélt (végleges felszabadítására 1683 októberében került sor). A vár igazából sohasem tudott biztos védelmet nyújtani a falai alatt kialakult településnek (a középkori Hollókő maradványait a várhegytől észak-nyugatra találták meg). Szomorú napjait az 1711-ben kiadott császári rendelet pecsételte meg, ekkor a vár bejáratát, hídjait és a külső várudvar falszakaszait elbontották.     

A helyreállítás
A vár régészeti feltárása és helyreállítása harminc évet vett igénybe. Szerencsére minden építési periódusból maradtak fenn megtekinthető részleteket. A helyreállítás megkezdésekor még a vár teljes körű rekonstrukciójára is gondoltak-Nógrád megye egyik legjobb állapotban lévő vára a hollókői-, végül azonban olyan formában állították helyre a romot, ahol érzékelhetők az eredeti magasságok, terek, a hajdani teljes kiépítettség kora, a 13. századi toronytól a 17. századi épületmaradványokig. A várrom belsejébe az eredeti útvonalon, kapukon keresztül juthat be a látogató. A vár bejárata a délkeleti oldalon van, ahonnan egy hosszúkás, szűkülő falszélességű, tört vonalvezetésű bejárati falszoros vezet a felvonóhidas, négyszögletes külső kaputoronyhoz. Igencsak megnehezítette az ellenséges szándékkal érkezőknek a külső várudvar -és onnan a belső részek- megközelítését ez több kapuval -és farkasveremmel- ellátott bejárat. A kaputornyon keresztül a külső várudvarba lépünk be, ahol a legszembetűnőbb látnivaló az a 4 méter átmérőjű, sziklába vájt, faragott kövekkel bélelt hatalmas ciszterna, melybe a legenda szerint Csák Máté és később a  törökök is kincseket rejtettek. Az udvar keleti falánál lévő, egykori gazdasági épületek ma a vártörténeti kiállításnak adnak otthont. A külső várudvarból két falszoros is indul a belső várkapu felé. A belső falszorost használhatták korábban és feltehetőleg később, kényelmi okokból alakították ki a második, szélesebb és lépcsőzetesen emelkedő folyosót a vár központi részeinek a megközelítéséhez.

Természetesen ezen az útvonalon is több kapun keresztül lehetett csak a belső vár kapujáig jutni. A kapun keresztül egy előtérbe lépünk be, ahonnan három, gótikus kőkeretes bejárat nyílik : a bal oldali a pincébe, a jobb oldali a palota délnyugati szárnyába vezet. A palotaszárny fölött volt a lovagterem, a vár egykor legszebb helyisége. A középső, harmadik ajtón keresztül lépünk be a belső udvarra. Innen  lehet megközelíteni a vár központi részét, az Ötszögű öregtoronyot. A torony páratlan kilátással ajándékozza meg mindazokat, akik vállalják a szintek megmászását. Ráláthatunk az ófalura, a környező dombokra, észak-nyugati irányba pedig arra a részre, ahol a középkori település maradványait megtalálták a régészek. A hihetetlenül kék ég közelségének érzése és a dombok messze hullámzó, békés látványa a végtelen szabadság érzését keltik az emberben, megértve egyúttal a várépítők érzéseit a vár építési helyének kiválasztásakor.

Kapcsolódó weboldalak:
www.hollokoivar.hu | www.holloko.hu

Kapcsolódó startlapok:
Várépítészet.lap.hu | Helytörténet.lap.hu | Történelem.lap.hu | Magyar régész.lap.hu