Erdélyi várak

Magyarország várainak bemutatása, illetve vizsgálata nyilvánvalóan nem lehetett teljes a mai határainkon túli területek erődített helyeinek bemutatása nélkül. A Magyar Várarchívum Alapítvány munkatársai 2003-ban kezdték el azt a munkát, amely a történelmi Magyarország erdélyi és partiumi területén, a honfoglalástól a 19. század végéig keletkezett várak bemutatását tűzte ki célul.

Bár a köznyelv Erdélynek nevez minden, a mai Romániához csatolt területet, amely korábban a középkori Magyar Királyság vagy utóbb az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, tudnunk kell, hogy a tulajdonképpeni "Erdély" területe mellett ez magában foglal sok más tájegységet és országrészt. Ezek közül a legnagyobb és legfontosabb a Partium és a Bánság (Bánát) egy-egy része. Amikor az egyszerűség és a rövidség kedvéért a továbbiakban Erdélyről beszélünk, bizonyos jól elkülöníthető eseteket kivéve, ezekre az országrészekre is gondolunk.

A "vár" szó jelentését tágan értelmezve, annak általános jelentésétől eltérő módon castellumokat, várkastélyokat, városfalakat, barlangvárakat, erődöket, valamint az újkori sáncokat, szoros- és útvonalvédő kiserődöket és ütegállásokat is a "várak" fejezetben tárgyaljuk, nem szándékozva bevezetni a tipizálás szerinti csoportosítást. Utóbbiak bemutatása különösen fontos és időszerű, hiszen többségükről alig néhány, nehezen hozzáférhető, rövid ismertetés található.

Vizsgálódásunk időbeni határa a 10. századtól a 19. század végéig terjedt. A 10. század előtt épült várak közül csak azokat szerepeltetjük gyűjtésünkben, amelyek későbbi használatára, újrahasznosítására régészeti bizonyítékok vannak. A Magyarországon szokásos korszakhatárolást, amely szerint a várakkal foglalkozó szakirodalom általában 1711-ig, a kuruc kor végéig vizsgálja a várépítészetet, tárgykörünkben nem éreztük megfelelő időbeni határnak. Jelentős erődítések történtek ugyanis a 18. század folyamán például Aradon, Gyulafehérvárott és Temesváron is.

Gyűjtésünk térbeli határát a mai ukrán-román, magyar-román és szerb-román határvonal mellett az 1913-as keleti és déli határoknál szabtuk meg. Néhány esetben azonban eltértünk ettől a rendező elvtől. Akkor tettük ezt, amikor az 1913-as határokon túli helyszíneken a magyar történelemhez kapcsolódó várakat találtunk.

Miután az általunk bemutatott várakat és templomokat munkacsoportunk az utóbbi években kivétel nélkül bejárta, a közölt információk és leírások "első kézből" származnak, frissek és megbízhatóak. A teljesen elpusztult, de a maguk korában jelentős várakról is készítettünk ismertetést, annak ellenére, hogy ezek helyszínét bejárva, érdemi maradványokat nem találtunk.

Egyes erdélyi várakkal, várcsoportokkal, különösen azok Árpád-kori történetével kapcsolatos, gyakran egymásnak ellentmondó véleményeket jól ismerjük, de ezekben a történeti kérdésekben nem kívánunk állást foglalni. Felvázoljuk azonban a kutatástörténet során kialakult különböző nézeteket.

A helyszínek felkereséséhez szükséges ismeretanyagot igyekeztünk röviden összefoglalni. Az odatalálás megkönnyítésére térképszelvényeket és a helyszínen felvett GPS adatokat közlünk.

A térképek és a leírás mellett, ahol csak lehetőségünk volt rá, a megértést jobban segítő alaprajzot és rekonstrukciós rajzot is közlünk. Ahol nem állt rendelkezésünkre a szakirodalomból átvehető felmérési rajz, ott helyszíni bejárásaink során alaprajzi vázlatot készítettük.

Az összeállítás használhatóságának növelése érdekében a könyv végére indexet mellékeltünk, amelyben keresni lehet magyar, román, német helynevek, és várnevek szerint, valamint a felhasznált forrásmunkákról is irodalomjegyzéket csatoltunk.

Karczag Ákos és Szabó Tibor 

www.erdelyivarak.hu

További információ:   erdelyivarak.lap.hu 

www.civertan.hu/konyvek.htm