Erzsébet királyné – Sisi – kultusza tragikus halála óta töretlen,
sőt, az elmúlt évtizedekben talán még erősödött is. A magyar
nép kötődése Erzsébet királynéhoz különösen erős volt, halála után
számos és sokféle kezdeményezés született emléke megőrzésére.

Bár a fővárosba tervezett monumentális emlékmû csak terv maradt,
azonban egy másik jelentôs terv megvalósult: a Budavári Palotában
megnyitott emlékmúzeum hosszú évtizedekig az Erzsébet kultusz
egyedülálló központja volt.

A múzeum kiállítási anyagát adó tárgyak közül az elsők alig pár
héttel a genfi merénylet után, már 1898 novemberében magyar tulajdona
kerültek, amikor Erzsébet lányai édesanyjuk személyes tárgyai
közül ajándékoztak néhány magyarországi kötődésűt a Magyar
Nemzeti Múzeumnak. A királyné személyéhez köthető emlékek folyamatosan
gyűltek az évek alatt, és csak idő kérdése volt, hogy felmerüljön
az önálló múzeum létrehozásának ötlete is.

Örgróf Pallavicini Edéné volt az Erzsébet emlékét őrző múzeum
gondolatának felvetője, támogatói pedig a magyar főúri családok
hölgytagjai közül kerültek ki. A szervezôk 1907 tavaszán megkeresték
Ferenc Józsefet az ötletükkel, és a császár nagy örömmel teljesített
kérésüket, hogy Erzsébethez köthetô személyes tárgyakat adjon
a létesítendô múzeum számára.

A múzeum létrehozásának gondolata egységes támogatásra talált mindenhol:
hamarosan megtörtént a kiállítás helyszínének a kiválasztása és megalkották
a működéshez szükséges szakmai és anyagi hátteret is. (Az Erzsébet
Királyné Emlékmúzeum a Magyar Nemzeti Múzeum részeként, a vallás és
 közoktatásügyi miniszter felügyeletével és az uralkodói udvartartásra
fordított pénzbôl finanszírozva kezdte meg a mûködését.)

Az emlékmúzeum megnyitására 1908. január 15-én került sor, melyen
 részt vett a Habsburg család több tagja is. A kiállítást a várpalotának
a Krisztinaváros felé lévő szárnyban,a Szent Koronát őrző terem
mellett lévő három helységében rendezték be. A legelsŐben
– az úgynevezett múzeumi teremben – mŰalkotások, ajándéktárgyak
segítségével Erzsébet királyné életének magyar szemmel is fontos
eseményeinek kívántak emléket állítani. A második teremben Erzsébet
budavárbéli dolgozószobájának – írószobájának – hiteles másolatát
rendezték be – enteriŐrszerûen –, Ferenczy Idának, Erzsébet királyné
felolvasónôjének a segítségével (akinek a múzeum megvalósításában
kiemelt szerepe volt). A harmadik termet a kutatók részére alakították
ki (itt irodalmi emlékeket és arcképeket helyeztek el).
A kiállítást a nagyközönség ingyenesen tekinthette meg, de egyáltalán
nem ennek volt köszönhetô a több mint 100 ezres látogatószám az elsô
év végéig.

A múzeum tárgyi állománya az évek folyamán fokozatosan bŐvült,
és már a 1930-as évekre elérte a 2000 darabos nagyságrendet.
A kiállítás egészen a II. világháború végéig fogadta a látogatókat
azonban a fôváros ostroma alatt a kiállított tárgyak egy része megsemmisült
illetve eltûnt (ami megmaradt, az visszakerült a Magyar Nemzeti
Múzeumba).

Az emlékmúzeumról a kiállítás rendezôje, Szalay Imre – aki egyben a
Nemzeti Múzeum Igazgatója is volt –, írt egy katalógust, melyben
részletesen ismertette a kiállított tárgyakat és a múzeum létrehozásának
eseményeit. Ebbôl a könyvbŐl és a fennmaradt fényképekbŐl
lehet elképzelésünk a kiállításról, melynek sikere ma is garantált
lenne mind a hazai, mind a külföldi vendégek között.

Ez a cikk a Szép Magyarország 2009 évi harmadik lapszámában jelent meg.