Ha Plutharkosz nyomán összeállítanánk a magyar történelem példaértékű életpályáit bemutató életrajzgyűjteményt, akkor abban méltán kapna helyet az előző lapszámunkban bemutatott Ozorai Pipo és Kinizsi Pál. A két kiemelkedő életpálya annyi hasonlóságot mutat, hogy nem is párhuzamosként lehetne egymás mellé állítani őket, hanem egymásra lehetne illeszteni, mert a legtöbb ponton fednék egymást.

Ilyen egyezés, hogy mindketten alacsony sorból emelkedtek az országbárók közé, kitűnő hadvezérek voltak, nevükkel egybeforrt a legyőzhetetlen jelző, és bár sikereiket elsősorban a csatatereken érték el, mindkettőjükről feljegyezték, hogy észbeli képességeikkel is kiemelkedtek kortársaik közül. Uralkodójukat hűséggel szolgálták, amiért -és a háborúkban nyújtott szolgálataikért- jelentős birtokadományokban részesültek. Egyaránt jutott figyelmük arra is, hogy birtokaik központját felvirágoztassák. Miután pusztán a nevük említésétől is a visszavonulás jutott az ellenség eszébe, öregen, betegen is a csapataik élén álltak, így otthonuktól távol érte őket a halál.

Eddig a párhuzamosságok, de van egy jelentős különbség is a két hadvezér között: míg Kinizsi személye élénken élt és él a magyar nép tudatában, addig Ozorai Pipót halála után szinte teljesen elfelejtették, személyével csak a 18. század második felében kezdtek el foglalkozni a magyar kutatók, alakja napjainkban is csak egy szűk réteg előtt ismert igazán. Hogy mi okozhatta ezt a különbséget, csak találgatni tudom. Talán az, hogy Kinizsit magyar föld szülöttének tartották -a hagyomány szerint Vázsonyban élte ifjú éveit-, míg Ozorai Pipo idegen országból érkezett. Számíthatott az is, hogy Kinizsi Mátyás katonája volt, aki maga is a magyar történelem legendás alakja, és akiről magáról is számtalan anekdota szállt szájról szájra. Az elképesztő erejű Kinizsiben látta a nép-joggal- azt az embert, aki az ellenségtől képes volt megvédeni a hazát és akire lehetett számítani, ha baj van, aki emberfeletti erejével egymaga is képes volt megfutamítani a túlerőben lévő ellenséget. Személyével kapcsolatos érzelmeket jól mutatja, hogy a kenyérmezei diadalt is az ő nevéhez kötötték, hiszen az esemény úgy maradt fenn a néphagyomány emlékezetében, hogy a csata kimenetele akkor fordult meg a mi javunkra, amikor Kinizsi megjelent a csatatéren. Még ha nyilvánvaló túlzás is egy ember tevékenységével indokolni az egész csata kimenetelét, kétségtelen, hogy Kinizsi győzelmei hatására a törökök békét kötöttek Mátyással, így az ő részükről hosszú időre béke köszöntött a magyar földre.

Számtalan történetet őrzött meg a népnyelv Kinizsiről, mégis kérdés, hogy mennyire ismerjük az életét valójában, hiszen ezekben a történetekben keveredik a valóság és a legenda, és miután hiteles forrás nem szól az életének első évtizedeiről, sok kérdésre nem kaphatunk biztos választ. Ezek közé tartozik mindjárt, hogy hol és mikor született Kinizsi Pál.. Születésének idejét semmilyen forrás nem említi, a legvalószínűbb, hogy valamikor az 1430-as évek táján született. Származását illetően megingathatatlan a hagyomány: egyszerű, paraszti származásúnak tartják (bár nem elképzelhetetlen a kisnemesi származása sem). Születési helyét sem ismerjük. A néphagyomány szerint Vázsonyban volt molnárlegény -oda való volt-, ott találkozott vele Mátyás király, aki látva az ifjú erejét, azonnal meghívta a seregébe katonának. Az biztos, hogy Kinizsi a legnagyobb sikereit a hadszíntéren aratta. Írásos emlék maradt fenn arról, hogy ott volt Mátyás mellett a morvaországi háborúban -1468-ben-, és ebben az időszakban már sorra kapja a birtokadományokat a hősi tetteiért, harci sikereiért. Így lett ura a Veszenyi család birtokainak is 1472-ben. Ennek a birtoknak volt része Vázsony falu, ahol Kinizsi otthonra talált. 1483-ban a török több éves fegyverszünetet kötött -Kinizsi áldásos tevékenységének köszönhetően- Mátyással. A nyugodalmas évek lehetőséget adtak arra, hogy Kinizsi felvirágoztassa Vázsonyt. Ennek részeként átépítette az itt álló várat és a falu plébániatemplomát. Pálos rendi kolostort épített a település határában, azzal a céllal, hogy itt legyen a családi temetkezőhelyük (Kinizsit itt is helyezik örök nyugalomra). A szerzetesek jelenléte jótékony hatással van a kulturális életre is, ennek jó példája a Magyar Beninga (Kinizsi felesége)részére a kolostorban másolt két imádságos könyv (az ú.n. Festetics- és Czech-kódex). Kinizsi az 1480-as évek körül veszi feleségül egykori feljebbvalójának, későbbi hadvezértársának, Magyar Balázsnak a lányát, Benignát. Érdekes feljegyzés olvasható Magyar Balázs végrendeletében, aki ebben saját fiával egyenrangúnak tekinti Kinizsit, mivel annak édesanyja és az ő fiának az édesanyja ugyanaz a személy. Magyar Benigna életkorát sem ismerjük, de biztos, hogy jóval fiatalabb volt Kinizsinél, jóval túl is élte férjét.

Életének utolsó, Mátyás halála utáni, évei ellentmondásosak. Az uralkodóhoz mindvégig hű Kinizsi bár megígéri Mátyásnak, hogy fiának, Corvin Jánosnak a trónra lépését segíteni fogja, mégis tevékeny szerepet vállal a főurak pártján II. Ulászló királlyá választásában. Szétveri Corvin János seregét és ő az, aki szétveri a fosztogató fekete sereg utolsó egységeit. Kinizsi azonban ezeken a vitatható harci cselekményeken túl továbbra is az egyike volt annak a kevés személynek, aki védelmezője volt Magyarországnak a külső ellenséggel szemben. 1490-ben visszaverte Miksa seregét -aki volt olyan merész, hogy elfoglalta Vázsonyt- , és még ugyanebben az évben megfutamította a törököt Nagyvárad alól. A következő évben Szendrő váránál győzte le a törököket. 1494-ben a király országbíróvá emelte és annak ellenére, hogy az egészségi állapotában igencsak megrendült Kinizsit hordszéken kellett a csaták helyszíneire vinni, a sorozatos vereségek hatására már végső menekülésen gondolkodott a török szultán, amikor a rettegett ellenfél 1494. november 29-én elhunyt. Örök nyugalomra -végakaratának megfelelően- az általa építtetett pálos kolostor templomában helyezték. Vörösmárvány sírja az épületegyüttes pusztulása után töredékesen maradt ránk, sírját kirabolták, de szerencsére a benne elhelyezett sodronypáncéling, sisak és kétélű pallos nem veszett el, így ma is látható a Nemzeti Múzeum kiállításán.

Kapcsolódó startlapok:
Várépítészet.lap.hu | Helytörténet.lap.hu | Történelem.lap.hu | Hadtörténelem.lap.hu