A bor katedrálisa – Pannonhalmi Apátsági Pincészet

Hírlevél

"Végül is ketten maradnak:

Isten és a bor."

(Hamvas Béla)

Pannónia szőlőskertje

Ha valahol helyénvaló Hamvas Bélának a fenti kijelentését idézni, akkor ez az a hely és itt van az a pillanat. Katedrális álmodtak a mesterek a Szent Márton-hegy oldalába, többszintes, föld alá rejtett katakombát. A szőlő és a bor monumentális templomát, szakrális épületet, amely egyesíti magában a középkori templomok nemes egyszerűségét és az ókeresztény katakombák föld alatti világának titokzatosságát. A kereszténység kétezer éves kultúrájának szelleme tölti be a hatalmas tereket, itt egyszerre van jelen a kortalanság és az állandó megújulás érzése.

Nem is foghattak volna másképpen az épület megvalósításhoz, melynek oltárán a katolikus vallás legszakrálisabb növénye, a szőlő áll. "Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves" olvashatjuk Szent Jánosnál Jézus szavait, és ez a gondolatmenet a kezdetektől végigkíséri a kereszténységet. Az egyház írásai számos formában utalnak a szőlőre, mint olyan növényre, amely egyszerre szimbolizálja a teremtőt és a termést, ugyanakkor az átváltozás misztériumát is. A bor, mint Krisztus vérének jelképe, nélkülözhetetlen kelléke a keresztény liturgiának, érthető, hogy az egyházi intézmények mindenhol igyekeztek saját szőlőültetvényt birtokolni, a szertartásokhoz szükséges bor biztosításához.

Nem volt ez másképpen a 996-ban alapított Pannonhalmi Bencés Apátság esetében sem, melynek alapítólevele megőrizte számunkra, hogy a monostor birtokai között a kezdetektől voltak szőlőültetvények. A bencések regulája előírja a kétkezi munkát a szerzetesek számára, akik legendás kertészeteikben koruk legfejlettebb gazdálkodását folytatták. Így váltak a középkori apátságok az európai szőlő- és borkultúra meghatározó terjesztőivé.

A pannonhalmi apátság ültetvényei adományok révén fokozatosan bővültek az évszázadok folyamán: rendelkeztek ültetvénnyel a Balaton déli oldalán, a Somlón és a II. világháború előtt még Tokajban is. Ilyen nagyságú birtokról természetesen már a számukra szükségesnél nagyobb mennyiségű bor tudtak előállítani, ezért értékesítésre is vállalkoztak. A fejlődés igényelte a szakemberek mind nagyobb számban történő alkalmazását és a technológia folyamatos fejlesztését. A növekvő kereslet és a borversenyek érmei azt jelezték a 19. század végén, hogy jó irányban haladnak. Pannonhalmán hazánkban az elsők között kezdték meg a palackozott borok értékesítését, és a két világháború között már nem csak belföldről, hanem külföldről is érkeztek az elismerések és a megrendelések. Ebben az időszakban a budapesti Grand Hotel Hungaria, a Gundel Étterem és az Astoria Hotel is Pannonhalmáról vásárolta a minőségi borokat, de szállítottak Londonban és Svédországba is, valamint a növekvő igények kiszolgálására, a fővárosban saját szaküzletet nyitottak. 1945 után a Főapátság elvesztette a szőlőbirtokait. A közel ezer éves kultúra megszakadt és kezdetét vette az öt évtizedes szilencium.

Az újjászületés

pannonhalma Ezer év távlatából szinte semmiség ez az ötven év, azonban arra éppen elegendő idő volt, hogy az emberek elfelejtsék az apátsági borokat. A Főapátság soha nem mondott le arról, hogy amint lehetősége lesz rá, újjáélessze a megszakadt tradíciót. Erre 2000-ben látták elérkezettnek az időt; végre megkezdődhetett a Pannonhalmi Apátsági Pincészet működésének az előkészítése. Az újrakezdés szándékán túl még egy dologban voltak biztosak a szerzetesrend tagjai: olyan minőségű bort kell készíteniük, amely méltó a Főapátság nevének és a Főapát címerének viselésére. Figyelembe vették azt is, hogy a II. világháború előtt hiába voltak elismertek a pincészetük borai, igazi gazdasági sikert nem hozott a borászat a Főapátságnak. A komoly anyagi áldozatot kívánó beruházáshoz partnert kerestek, aki nem csak üzleti befektető, de szellemi társ is a megvalósításban, aki azonos értékrendje alapján igazi partnere lesz a bencéseknek a nemes tradíció újjáélesztésében. Választásuk a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt.-re esett, akivel már korábban tudtak együtt alkotni (rendezvények megvalósításában, könyv kiadásban). Szerencsésen illet a borászat újjáélesztésének gondolata az MKB kulturális értékek megőrzését és megvalósítását támogató filozófiájába, így közös vállalatot alapítottak a borászat újjászervezésére, szakmai tanácsadónak pedig felkérték Gál Tibort. Amit ma Pannonhalmán láthatunk, az a legendás egri borász gazdag életművének nagyszerű alkotása. Gál Tibor választotta ki a megvásárlásra érdemes területetek, határozta meg az ültetendő fajtákat, valamint a feldolgozó működési elvét és felépítését. Összesen 52 hektár ültetvénnyel rendelkezik az Apátsági Pincészet (ebből 37 hektár új telepítés, a többit termőültetvényként vásárolták) a Széldomb, a Babszökő és Tavaszó, illetve a Packalló meszes altalajú, lösztakaróval borított dűlőiben, amelyekről kétharmad részben fehér szőlőt (Rajnai rizlinget, Olaszrizlinget, Sauvignon blanc, Fűszeres tramini, Pinot blanc, Chardonnay), egyharmad részben kék szőlőt (Pinot Noir, Merlot, Cabernet franc) szüretelnek. A feldolgozót a Szent Márton-hegy délkeleti lejtőjén építettek meg, és a három fő részből álló (présház, pince és a kettőt összekötő, úgynevezett "kút") épületegyüttesben gravitációs technológiával "közlekedik" a szőlőlé: a legfelső szinten beérkező termésből kinyert must a gravitáció segítségével halad az alsóbb szintek felé. Tiszta vonalak és hatalmas méretek jellemzik a feldolgozó belsejét. Kicsinynek érzi itt magát az ember, szőlőszemnek a hatalmas tartályok között. Az épület nagyobb részét beépítették a hegybe -az építkezés után vissza hordták a földet a hegy oldalra-, így egyáltalán nem érezzük nyomasztónak a külső részeket.

Még igencsak az út elején tart az Apátsági Pincészet, de már komoly nemzetközi elismerést is hoztak az új borok Pannonhalmának (Japán Nemzetközi Borverseny aranyérme 2005-ben) és itthon is jól fogynak a palackok. Büszkén tekintenek "gyermekükre" a tulajdonosok, hiszen méltó lett a bizalomra.

Amikor Pannonhalmán járva megkérdeztem a borászat vezetőjét, Liptai Zsoltot, hogy mennyire érdekli a szerzeteseket az itt folyó munka, akkor erre egy kedves történettel válaszolt:

"Az első szüret alkalmával késő éjszakáig dolgoztunk a pincében és egyszer csak azt vettük észre, hogy valaki figyeli a munkánkat a háttérből. Meglepődtünk, hiszen a Főapát Úr volt. Megkérdeztük tőle, hogy mi járatban van, és akkor elmondta, hogy a közösség küldte őt, hogy megtudják milyen lesz a bor : olyan amelyik rászolgál az áldásra, vagy olyan, amelyiknek szüksége van rá."

Liptai Zsolt erre azt válaszolta a Főapát Úrnak, hogy nincs más lehetőség ennek eldöntésére, mint a kóstolás.

Én is csak ezt tudom ajánlani önöknek.

A borászat előzetes bejelentkezés alapján, vezetéssel, egész évben látogatható.

Május elseje és szeptember 30 között egyénileg (bejelentkezés nélkül) is van lehetőség borkóstolásra a pincészetnél.

A vezetéses pincelátogatásra a Pannonhalmi Főapátság TriCollis Tárlatvezető Irodájában lehet jelentkezni.

Telefon: 06-96-570-191

E-mail: tricollis@osb.hu

www.bences.hu

Pannonhalma
>> Az Apátság légifotózása

Kolostorkert.lap.hu | Szüret.lap.hu