Az egyik legszebb barokk kori kastélyunk a fővároshoz közeli Pécelen látható. Építtetője, a külső és belső kialakításra is kiemelkedő figyelmet fordító Ráday Gedeon, görög istenekkel üzent az utókornak. 


„Igaz hittel és szorgalmatossággal munkálkodtuk édes hazánk javát”
(Ráday Pál)

A család
Ráday Pált Érosz, a szerelem kiszámíthatatlanul nyilazó istene vezette Pécelre. Azt a tényt, hogy a felesége hozományaként kapott uradalmat első látásra megszerette, vagy csak fokozatosan alakult ki a vonzalom benne, önökkel megosztani nem tudom, de az biztos, hogy a Ráday család első számú rezidenciáját, a ludányi birtokot hamarosan hátérbe szorította Pécel.

Ő volt a Rátold nemzetségből származó rádai Ráday család történelmi szempontból legjelentősebb tagja. Alig volt huszonhat éves, amikor 1703-ban, Rákóczi tokaji táborában hűségesküt tesz a fejedelemnek. Átlagon felüli műveltségének köszönhetően rövid időn belül Rákóczi bizalmasa, kancelláriájának vezetője lett. A szabadságharc lezárását jelentő szatmári béke, a császár iránti hűségeskü letétele az amnesztiát jelentette Ráday számára - akinek hitvallása az volt, hogy otthon kell építeni az országot. Még képviselte megyéjét a pozsonyi országgyűlésen, de közéleti tevékenységet később kizárólag a protestáns egyház érdekében végzett. Idejének és energiájának felszabaduló egységeit pedig birtokai rendbetételére és fejlesztésére fordította. A jelentős építkezések részeként, 1722 és 1730 között egy  rezidenciális kúriát emeltetett az addig elhanyagolt péceli birtokon a hozzá való gazdasági melléképületekkel együtt. Ez a ház volt a mai kastély őse. Az eredeti szerződésekből tudjuk, hogy Ráday Pál komoly összeget fordított a kúria építésére, pedig ebben az időben Pécel még csak a második számú rezidenciája volt a Ráday családnak, azonban hamarosan -talán Pest közelségének okán- maga mögé szorította a ludányi családi központot. Már az új péceli kúriában látta vendégül Ráday Pál a külföldről hazatérő Mányoki Ádámot (Rákóczi udvari festőjét), aki pártfogójának segítségéért érzett hálája jeléül megfestette az egész Ráday családot. A festő családhoz kötődő barátsága Ráday Pál 1733-ban bekövetkezett halála után fiával, Gedeonnal folytatódott.

Ráday Pál losonci sírján az alábbi latin nyelvű felírat olvasható: Vajh tudod-e vándor, kicsoda alszik e kő alján virrasztva feletted ? R Á D A Y  P Á L, ki e név dísze, virága vala, kicsoda, mekkora volt pannonia tudja, s a külföld népe is, elmondják művei, tettei mind...”

Édesapja halála után Ráday Gedeon vette át a családi birtok vezetését. A péceli kúria a fiatalabb fiúnak, Pálnak jutott, kinek korai halála után, 1746-ben Gedeon ezt a birtokot is megörökölte. Ekkora az országban már megszilárdult a gazdasági élet, a nemesség anyagi helyzetének javulását mutatta az országszerte épülő szép barokk kastélyok sora (Aszód, Gödöllő, Tétény). Ráday Gedeon számára egyértelmű volt, hogy a politikában nem tud úgy szerepet vállalni, ahogy az az elvei számára elfogadható lett volna, ezért családja egyetértésével egész erejét a nemzeti művelődés szolgálatára fordította. A kastély átépítése is ezt a célt szolgálta: reprezentatív otthont, egy olyan szellemi központot szeretett volna megteremteni, ahol méltó környezetben fogadhatja jeles vendégeit és ami egyben megfelelő keretet biztosít híres könyvgyűjtemé-nyének. Ráday a kor legismertebb kastély építőjénél, a Mayerhoffer családnál rendelte meg az építkezést, amit Mayerhoffer János hamarosan meg is kezdett. Hatalmas összeget emésztett fel a két évtizedig tartó -1756-tól 1777-ig - nagy átépítés. Először a kastély keleti szárnya épült fel, ahol a könyvtárterem van, majd a középrész és legvégül a templom felöli szárny, ahol a legtöbb maradt meg a régi kúriából. Érdekesség, hogy szinte az építkezés egész ideje alatt lakták a kastélyt : míg az egyik szárnyon dolgoztak a mesterek, addig a család a másikat használta. Ráday Gedeon figyelme az építkezés minden részletére kiterjedt. Tevékenyen részt vett a külső és belső részletek kialakításában, folyamatosan figyelemmel kísérte az építkezés előre haladását. A homlokzat díszítő faragásait -külön figyelmet érdemelnek a középrizalitban látható finom kőfaragások- Leopold Antonio Conti, az asztalosmunkákat Cancini András, míg a kastély szintén páratlan szépségű kovácsoltvas ablakrácsait és vaskorlátját Hopfner János gyöngyösi lakatosmester készítette. 

Igazán szép egységet mutathatott a barokk stílusban elkészült épületcsoport : a kastély, a  templom és a major. A péceli kastély Ráday Gedeon életének utolsó éveiben élte fénykorát (18. század vége), akkor, amikor a Ráday család nagyot emelkedett a társadalmi ranglétrán -1782-ban bárói, 1790-ben grófi rangot kaptak II. József királytól-, a kastély pedig a magyar szellemi élet egyik központja volt. Ráday Gedeont nagy műveltsége, híres könyvtára országos tekintéllyé tette: tanácsért, támogatásért fordultak hozzá irodalmi, tudományos és egyházi ügyekben az egész országból.  Vezetőjének tekintette a fiatal nemzedék -Kazinczy Ferenc és Batsányi János – , anyagi segítségével jelent meg az első két magyar irodalmi újság, miközben saját maga is írt.

1792-ben bekövetkezett halálát alig kilenc évvel élte túl fia, aki 1801-ban hunyt el. Ezután a család és vele együtt a kastély is hanyatlásnak indult. Az utódok egyre több adósságot halmoztak fel, miközben egyre kevesebbet törődtek a péceli uradalommal. Az épületek már 1807-re elhanyagolt állapotban kerültek. Igazán komoly kárt az 1825. március 25-én  pusztító tűzvész okozott a kastélyban. Beszakadt az épület teteje, ekkor pusztult el a híres képgyűjtemény és komoly károk keletkeztek a falfestményekben is, és annak ellenére, hogy ekkor még kijavították a sérüléséket, később ennek következményeként a díszterem mennyezetfreskója teljesen tönkrement. A Ráday család anyagi helyzete annyira megromlott, hogy 1872-ben elárverezték a kastélyt. Új tulajdonosa nem sokat törődött a birtokkal, az épületek egyre jobban tönkrementek. A második világháború után a MÁV kórházzá alakíttatta, és bár történtek átalakítások az épületen, a jelentős értékeket -köszönhetően Farkas László főorvos és Thomas Antal főmérnök odafigyelésének – sikerült megmenteni.

A kastély
A péceli Ráday kastély az úgynevezett Grassalkovich stílusú kastélyok körébe tartozik. Ezeken az épületeken első ránézésre felismerhetőek azok a közös építészeti jellegzetességek, amelyek a gödöllői kastéllyal egykorban, azonos tervező által alkotott és kivitelezett kastélyok világa tükröz. A stílus elnevezése  a gödöllői kastélyra, pontosabban annak építtetőjére, Grassalkovich Antalra utal. A korszak kastélyai, amelyeket a Mayerhoffer család tervezett és épített, szerkezeti és díszítésbeli hasonlóságuk alapján „testvéreknek” tekinthetőek. Jellegzetességük az U alakú alaprajz, az egyemeletes építkezés és az erősen kiemelt középrész, benne a díszteremmel, melyhez a szárnyak csatlakoznak. Későbarokk jegyeik mellett sajátosan magyar, szinte nemzeti stílust képviselnek. Mayerhoffer művészete ott nyilvánult meg, ahogyan a nyugati kastélyoknál jóval rövidebb frontszakaszokkal is sikerült könnyed és előkelő formát mutatnia.

Nehéz ma már eredeti környezetében elképzelni a kastély, hiszen az évszázadok alatt a település teljesen körbeölelte, parkját megnyirbálta, de nem vitatható, hogy korának egyik legszebb barokk alkotását tisztelhetjük az épületben. Amikor az érkező először veti a tekintetét a kastélyra, szinte csak a középső kiugró részt érzékeli. Ez uralja a szem által befogható látószöget, mint a kastély  kívül-belül legszebb része.

Belépve az épületbe a földszintről nyílik a kastély legendás könyvtárterme. Valójában az épület  hat helyiségét töltötte meg a nagyjából 12-15.000 kötetes, enciklopédikus jellegű, azaz valamennyi tudományágat felölelő, páratlanul értékes gyűjtemény, amely minőségileg és mennyiségileg is vetekedett a kor európai uralkodóinak könyvtáraival. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy Ráday Gedeon számára a könyvtárterem volt a legfontosabb hely a kastélyban. Itt alkalmazták a legjobb anyagokat, e terem kialakítására került elsőként sor. A közel négyzet alaprajzú termet négy tardosi vörösmárvány oszlop osztja kilenc boltszakaszra. A boltívekkel 9 mezőre osztott mennyezetet jó állapotban megmaradt, élénk színű falfestmények ékesítik. A különféle tudományokat ábrázoló freskók ölelésében Pallas Athénét, a tudományok görög istennőjét láthatjuk a legnagyobb boltmezőn, körülötte jelképes alakok jelenítik meg a grammatikát, a költészetet (hárfás alak), a retorikát („Mercus-botos”), a történelmet (fehérszakállú öregember), továbbá látható még a teológia, a jogtudomány, az igazság, az orvostudomány, a filozófia és az orvostudomány megtestesítője. A könyvtárterem „monumentális barokk” freskóit Schervitz Mátyás festette. A könyvek, melyeket a képeken láthatunk, mind megvoltak a megrendelő könyvtárában. (a könyvgyűjteményt a református egyház vásárolta meg, mai is megtekinthető a Ráday Könyvtárban, a Budapest, IX. kerület., Ráday u. 28 szám alatt).
A terem egyik sarkában álló híres, szoborformájú, fehér kályha érdekessége, hogy megoszlanak a vélemények arról, kit ábrázolhat (gondoltak Mózesre és Voltaire is). A szomszédos, egykor szintén könyvtárként -egy kisebb könyvtárként- szolgáló helyiség falait Orpheus alvilági útjának állomásait felelevenítő freskók borítják. A kastély könyvtár felőli, földszinti szárnyát lakta Ráday Gedeon, ahogy Kazinczy írta : élete nagy részét dolgozószobájában élte el. Az öreg nyolcvan évesen is még a jövőbe nézett, nagy tervek foglalkoztatták, ugyanakkor legendákat meséltek „tudós” szórakozottságáról.

Az emeleten látható az egész épülete ékessége, a fekete-fehér tónusú freskókkal díszített ebédlőpalota.
A kor divatjának megfelelő reprezentatív fogadótermet és a belőle nyíló enfilade-os teremsort az 1755-66 között zajló nagy átépítés idején alakították ki. (Enfilade: a francia barokk palota és kastély térsorolási módszere. Díszes ajtóit azonos tengelyre fűzték, így összenyitásukkor hatásos távlat jött létre.)
A megemelt belmagasságú terem oldalfalainak tengelyében helyezték el -íves fülkékben- a kétszárnyú barokk ajtókat, míg a kiugró rész minden oldalán elhelyezett hatalmas ablakok -a rizalitos falsík középen nagy üvegezett ajtó nyílik az erkélyre, melynek levéldíszes vasrácsa iparművészeti remekmű – adják a terem természetes megvilágítását. Csak ebben a bőséges fényben érvényesülhettek a szürke szín árnyalatival megfestett falképek.

Ráday Gedeon a kastély teljes kialakítására nagy gondot fordított, a díszterem dekorációja mégis kiemelkedik az épület többi része közül, mind mondandója, mind pedig kivitelezése okán. Műveltsége, művészeti ismeretei tették lehetővé számára, hogy kastélyának a reprezentáció szempontjából legfontosabb termében az általa alapvetőnek gondolt etikai magatartás, életfelfogás pontos megfogalmazását valósítsa meg a görög-római mitológia, számára fontos erkölcsi üzenetet hordozó történeteivel.

Ráday Gedeon nem csak a képek kiválasztását végezte, hanem ő határozta meg azok sorrendjét. A freskósorozat a megrendelő gondolati üzenetét hordozva, képes beszédet valósít meg: a vizualitás, a szöveg és a ritmus eggyé olvad. A képes üzenet fontosságára utal, hogy Ráday Gedeon saját időmértékes verseivel (hexameterivel) írt tömör magyarázatokat a képek alá. A különleges hangulatot árasztó, felnagyított képek olyan hatást keltenek, mintha közvetlenül a falba metszette volna a művész a rajzokat, a monokróm színezés pedig még jobban felerősíti ezt az érzést. A hatalmas méretűre felnagyított rézmetszeteket idéző grisaille képek al fresco, az ornamentális, virágfüzéres keretek secco technikával készültek. Az eredeti rézmetszeteket Ovidiusnak Picart által illusztrált Methamorphoses (Átváltozások) című és Philipp van Gunst által illusztrált Temple des Muses című könyvekből választotta ki Ráday, ezeket másoltatta a számunkra ismeretlen mesterrel a díszterem falára és mennyezetére. A dekoráció forrásműveként szolgáló köteteket 1762-ben vásárolta meg Ráday Gedeon, a festés néhány évvel később készülhetett el (valamikor 1776 táján). A díszterem a barokk kastélyok reprezentatív egysége volt, ahol az ünnepi étkezések és a családi, társasági összejöveteleket tartották. Megfordult itt a ház összes vendége, ezért különös jelentéssel bírt a képek által közvetített üzenet. (a díszterem képeit a következő oldalpáron részletesen ismertetjük).

A kastély emeleti részén további szobáknak is díszített a falfelülete. Rögtön a nagyteremből nyílik balra az ún. „Udvari képes Szoba” (vagy királyi hálószoba). Ennek a teremnek a falképei a Habsburg-ház dicsőségét hirdették: az uralkodó ház 18. századi tagjainak 34 arcképe díszítette. Az innen nyíló sarokszoba, a királyi szalon érdekessége, hogy az erősen sérült falképek alól előkerültek az eredeti minták, az előrajzok. Igazán különleges érzés úgy látni a helyiséget, mintha éppen most készítené a mester : egy részét már kifestette, de a befejezés még csak most fog következni. A restaurátorok tervei szerint ebben a formában őrzik meg a falfestményeket, a különleges élmény megőrzésének céljából. A díszteremtől jobbra a királynéi hálószoba és a királynéi szalon található. Ennél a két szobánál alul lambéria borítás futott végig, felette textiltapéta borította a falakat.  Az oldalszárnyban lévő vendégszoba, melyben péceli látogatása alkalmával Kazinczy is megszállt, falképei Herkules (Héraklész) 12 tettének történetét mesélik el.

A kastély jelenlegi kezelőjének, a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának az a célja, hogy a kastélyt és kertjét a legszakszerűbb helyreállítással rendbe hozzák, majd a teljes restaurálás után történeti bútorokkal berendezve kastélymúzeumként fogadja a vendégeket a péceli Parnasszus. A kastély a helyreállítási munkálatok alatt is látogatható, sőt kifejezetten ajánljuk a megtekintését.  

Ez a cikk a Szép Magyarország magazin 2005 évi őszi lapszámában jelent meg.