A föld jó néhány tájról tartják úgy, hogy jókedvében teremtett az Isten.
Közéjük sorolható a mi festett fakazettás mennyezetű Loire-völgyünk,
a Felső-Tisza vidék is, ahol bizony úgy sorakoznak a szebbnél szebb
református templomok, mint a kastélyok a Loire partján.

Meg kell valljam, én boldog vagyok, hogy nekünk ezek az egyszerre erőt
sugárzó, mégis törékeny szépségű, csodálatos kincsek jutottak, mint az
ezer tornyos paloták.

A templomok, amelyekről beszélünk, szinte kivétel nélkül a középkorban
épültek, őrzik régi formájukat, tömegüket, legtöbben megőrizték torony
nélküli, eredeti formájukat, és a hozzájuk épített fa haranglábak sem
akarnak szépségben elmaradni, hát nem is tudjuk melyik szebb: ha a
templomot nézem, akkor az, de ha a haranglábat, akkor bizony újabb
rajongás ragad el.

Ezek az önmagukban is csodálatos épületek a reformáció éveiben egyedi,
falunként változó motívumkincsű belső díszítést kaptak, és az elmúlt
évtizedek következetes helyreállításainak köszönhetően, szinte
valamennyi eredeti szépségében pompázik (nem véletlen, hogy
a példás felújításért már három templomot jutalmaztak Europa Nostra
díjjal a térségben).

Messzi tájakról beszélünk, de valójában csak a gyárak füstös kéményétől
vagyunk távol – hogy a táj őrizhesse tiszta színeit, illatát, nővény- és
állatvilágát –, ma is kényelmesen megközelíthető az országnak ez a része,
de volt időszak, amikor Európa leghaladóbb gondolatai is eljutottak ide,
még a legkisebb faluba is. Különleges évekről beszélünk. Alig voltunk tíz évvel
a mohácsi vész után, amikor Debrecen polgárai úgy gondolták, hogy a
tudás fegyverével felvértezve tudják legbiztonságosabban megvédeni
városukat a könnyen ledönthető kőfalak helyett.

Az 1538-ban megalapított Református Kollégium falai között a
kezdetektől lehetőséget kaptak a tanulásra a keleti országrész
szegény sorsú, de jó képességű, tanulni akaró fiataljai.

A kiemelkedő eredményt elérő diákokat Nyugat-Európa legjelentősebb
egyetemein taníttatták tovább. Tanulmányaik befejezése után
tudásukkal visszatértek születési helyükre, így jutott el a legmagasabb
műveltség, köztük a kor leghaladóbb európai gondolatának, a
reformációnak az eszméje a legkisebb falvakba is.

Tanításai népszerűsítéséhez, eszméi terjesztéséhez a reformáció
a nyomtatott könyvekre támaszkodott. Legfontosabb igénye a bibliai
magyar nyelvre fordítása volt, amellyel megteremtették a magyar
nyelv alapjait, és aminek kinyomtatásához nyomdákat kellett alapítani
mindenfelé.

A tiszántúli magyar reformátusoknak Debrecenben van a központja.
A „kálvinista Róma” jeles épülete – a Református Kollégium mellett –
a Nagytemplom. A város szívében uralkodó kétszarvú templom a
legnagyobb hazai református egyházi épület. A 19. század elején
épült templom jelentős események tanúja volt: 1849. április 14-én
Kossuth Lajos itt hirdette ki falai között a Függetlenségi Nyilatkozatot.

Szándékunkban áll a tiszántúli református templomok egyenkénti, részletes bemutatása. Kezdetként, most egy rövid leírással áttekintjük a legfontosabb épületeket.

Csenger 14. században épült téglafalazatú templomának gazdag
változatossággal – leginkább magyar növénymotívumokkal –
díszített kazettás famennyezete az egyik legszebb 18. századból
származó ilyen alkotása hazánkban.

Csengersima A festôi környezetben álló 13. század elején épült
templom, a 18. századi újjáépítése után, 1761-ben kapott kazettás
famennyezetet. Figurális ábrázolásai között égitestek (hold, nap),
gazdag növényi ábrázolás és állatmotívumok láthatóak. Különleges a
pünkösdre utaló szélnek és Noé bárkájának megjelenítése.

Szamosújlak A sarkainál támpilléres, 15. századi gótikus templomot
a 19. század végén jelentősen, szinte minden régi formájától
megfosztva újjáépíttették. Jelentős helyreállítási munkákat végeztek
rajta 1992-95 között, amikor az egykori sekrestyét is visszaépítették.
A templom helyreállítását Európa Nostra díjjal jutalmazták.

Gyügye Templomát már 1284-ben említi írás, de gazdag gótikus
részletei korai, nagymértékű átépítést sejtetnek. Hajójának és
szentélyének 18. században készült festett famennyezete figurális
ábrázolást és zodiákus jegyeket mutat. Karzata copf stílusú.
2005-ben Európa Nostra díjjal ismerték el a templom példás felújítását.

Nagyszekeres A feltehetően a 14. században épült templom egykori
szentélyének töredékesen megmaradt hálós boltozata, mint óriási
pókháló, mely foglyul ejtette a múltat, lóg a fejek felett. Megmaradtak
szentélyének gótikus ablakai és a déli bejárat pálcatagos kő
ajtókerete is. Szószéke 1773-ban, karzata 1783-ban készült.

Kisszekeres A 15. században épült téglatemploma még őrzi eredeti
gótikus elemeit, de felfedezhető az épületen reneszánsz, barokk és
rokokó stílusú részlet is. Szentélyének északi
falában még ma is látható a középkori szentségtartó fülke.

Sonkád A 15-16. században épült templomát az 1750-es években
újjáépítették és gazdag növényi ornamentikát ábrázoló kazettás
famennyezettel díszítették. A teljesen feledésbe merült mennyezetre
egy beázás miatti beomlás hívta fel a figyelmet, amikor már teljesen
elhagyatott volt a templom. Példás felújítását Európa Nostra díjjal ismerték el.

Virágnak virága - a sonkádi templom története itt olvasható

Márokpapi A kora gótikus stílusú, 14. század végén épült templomnak
jelentős gótikus részletei vannak. Nyugati homlokzata előtt a 18. századból
származó fa harangláb áll, falképeit az 1999-es restaurálás során találták meg.

Csaroda Templomát a falusi nemzetségi templomok és monostorok
egyszerűbb változata közé sorolják. Építését a 13. század végére teszik.
Diadalívén, szentélyének és hajójának falain az apostolok festett alakjai sorakoznak.

Tákos „Mezítlábas Notre-Dame”-ként is emlegetett sövényfalú fatemploma
és festett berendezése egyedülálló példája a református egyházi építészetnek.
Mennyezetének 58 festett kazettája más és más virágmotívummal díszített,
közéjük feliratos táblákat illesztettek, melyeken a templom építésének történetét mesélik el.

Lónya Román stílusú temploma szinte érintetlenül őrizte meg középkori
részleteit, sajátos stílusjegyeit. Belső berendezése ritka értéket képvisel.
Falain több korszakból származó falfestményeket találtak a helyreállításkor.
A régió egyik legjelentősebb műemléke.

Vámosatya A Szent György tiszteletére emelt temploma középkori stílus-
jegyeit bőségesen megőrizte. 1565 körül kerülhetett a református gyülekezet
birtokába, reneszánsz falfestésekhez hasonló, népies, virágos díszítése a 17. században készülhetett.

Beregdaróc Arányaival, letisztult formáinak szépségével lenyűgöző
templomának legkorábbi részletei a 15. századból valók, ekkor készülhetett
gótikus szentélyboltozata is. Falfreskói az 1861-es tűzvész alkalmával
semmisültek meg, belső berendezése a 19. században készült.

A Tisza és a Szamos vonalát átlépve, a tiszaháti, illetve erdőháti
részen szinte mindegyik falu őrzi régi templomát, számos közülük már
a 13-14.században állt, egyedi belső díszítésükkel, festett kazettás
mennyezetükkel értékes emlékei a népi iparművészetnek.

www.eszakalfoldi.hu

KÖZÉPKORI REFORMÁTUSOK TEMPLOMOK MEGTEKINTÉSÉNEK
JAVASOLT ÚTVONALAI I. - BEREG
(Tákos, Csaroda, Márokpapi, Beregdaróc, Vámosatya, Lónya )

KÖZÉPKORI REFORMÁTUSOK TEMPLOMOK MEGTEKINTÉSÉNEK
JAVASOLT ÚTVONALAI II. - SZATMÁR, FELSŐ-TISZAVIDÉK TÁJAIN
(Nemesborzova, Kisszekeres, Nagyszekeres, Vámosoroszi, Sonkád, Szatmárcseke, Tarpa, Túristvándi)

KÖZÉPKORI REFORMÁTUSOK TEMPLOMOK MEGTEKINTÉSÉNEK
JAVASOLT ÚTVONALAI III. - SZATMÁRI ÚT, A SZAMOS MENTÉN
(Gyügye, Szamosújlak, Csenger, Csengersima, Szamostatárfalva) 

KÖZÉPKORI REFORMÁTUSOK TEMPLOMOK MEGTEKINTÉSÉNEK
JAVASOLT ÚTVONALAI IV. - KALANDOZÁS A NYÍRSÉGBEN
(Nyírbátor, Vaja, Laskod)

Tiszántúli Református Egyházkerület