A Felső Tisza-vidék népi építészetének páratlan gazdagságát három Európa Nostra-díj is jelzi: Gyügye, Szamosújlak és Sonkád református templomainak felújítását egyaránt példamutatónak ítélték a nemzetközi szervezetnél. Hármuk közül elsőként a Túr-parti község, Sonkád műemlék templomát mutatjuk be.

Az Öreg és az Új Túr ágai között fekvő, egykor két utcás település temploma méltán érdemelte ki a világ figyelmét. Az érkezőt messziről a fa harangtorony helyén emelt barokk tornyot köszönti, és a kívül gótikus, belül népies barokk stílusban helyreállított épület szép formája csak akkor bújik elő a fák közül, ha már közvetlen közelébe érkeztünk. Ma már szinte hihetetlennek tűnik, hogy az épület néhány éve közelebb állt a teljes pusztuláshoz, mint bármikor az évszázadok során. Ekkora a templom olyan rossz állapotban volt, hogy már istentiszteletek megtartására sem volt alkalmas. Hívei elhagyták és úgy tűnt, hiába élte túl tatárok és törökök pusztítását, 500 év viszontagságait, a szemünk előtt, a kezeink között semmisül meg. Ezúttal azonban szerencsére idejében érkezett a szakszerű segítség,

Az egyszerű állagmegóvásnak induló munkák akkor vette gyökeres fordulatot, amikor kiderül, hogy falak valódi kincset rejtenek A felújítás megkezdése után, a mennyezetet borító fafödém bontásakor ugyanis váratlanul előkerült az 1766-ból származó csodálatos kazettás famennyezet, amelynek virágmotívumos díszítését szinte teljes egészében sikerült restaurálni.

Az egyhajós, sokszögzáródású szentélyű templom valamikor a 15. század végén épülhetett, és eredetileg a falu római katolikus közösséget szolgálta. A református gyülekezet otthonává csak később, a reformáció idején vált. Erős vár volt, a vérzivataros években a templomban őrizték a falu lakóinak értékeit, de a sorozatos pusztítások hatására -feldúlta a falut a török és a tatár is- egyszer már közel állt a teljes megsemmisüléshez az épület. Elhagyatottan állt közel ötven évig -fedél nélkül, miután a tatárok 1717-ben felgyújtották és teljesen kiégett-, mígnem az 1700-as évek közepén a falu közösségének módja nyílt rá, hogy újjáépítse. Jelenleg is az ebben az időszakban kialakult, egységes barokk stílusában látható a templom belseje.

A restaurátorok visszaépítették az eredeti sekrestyét és a hosszfalat támasztó középtámpillért, valamint a déli homlokzat kapuját védő, tölgygerendákból ácsolt cintermet. Az innen nyíló, különös szépségű gótikus kapun keresztül léphetünk be a templomba. (Ablakok egyedül az épület déli oldalán nyílnak.)
A templom belseje tökéletes egységet sugároz. A legmeghatározóbb a növény mintás kazettás famennyezet, de külön külön csodálatra ragadja a nézelődött a karzat díszítése, a szószékkosár és a falfestések. A falak középkori festésének nem maradt nyoma, de sikerült rekonstruálni az élénk színekkel festett 18. századi mintákat: a rojtszerű sordíszeket a famennyezet alatt, a geometrikus elemeket a diadalíven és a falakon, valamint a szőlőindás-virágos díszítést az ablaknyílásokban.

Az 1766-ban készült mennyezet mind a 72 táblájára más és más virágmintát festett az ismeretlen mester. Képzeletének burjánzó gazdagságát mutatja a szín és formabőség, amellyel megalkotta a díszítéseket. A reneszánsz világát idéző mintákat -tulipánokat, rózsákat, csillagvirágokat, valamint az akantusz különféle változatait -könnyed mozdulattal rajzolta meg a mester. A síkmennyezetre rögzített tábláknak világos alap színét erőteljes fekete keret övezi, melynek segítségével a kazetták olyan optikai hatást mutatnak, mintha térbeli mélységgel rendelkeznének. A szószék 1773-ban, az L alakú karzat pedig 1795-ben készült. A karzat mellvédjének díszítését rátétek, plasztikus indakeretek adják, jobb és bal oldalukon festett faábrázolás látható, mindegyik törzséből virág és körte nő ki. A szentély északkeleti falában díszesen faragott szentségtartó fülke látható.

www.sonkad.hu

www.eszakalfoldi.hu

Megjelent a Szép Magyarország magazin2008 évi 5. lapszámában