Hódmezővásárhely házai fölé emelkedő templomtornyok jól mutatják, hogy az alföldi város befogadta valamennyi történelmi egyház híveit. Egyaránt jelen van a városban a római katolikus, a református, az unitárius, az evangélikus, a görögkeleti és a zsidó vallás háza. Közülük is kiemelkedik szépségével, egyedi stílusával a néhány évvel ezelőtt példásan felújított zsinagóga.

Miképpen a közösségek ima házai általában, a vásárhelyi zsinagóga is jól mutatja egy adott közösség gyarapodását, mind létszámban, mind anyagilag. A magánházaknál tartott szertartásoktól az országos összehasonlításban is jelentősnek számító zsinagóga megépítéséig eltelt, aránylag rövid időszak nemcsak a váráshelyi zsidóság megerősödésének időszakával, hanem az alföldi város egyik virágkorával is egybeesik.

A hódmezővásárhelyre betelepülő zsidóságról az 1748-as és 1757-es esztendőkből lelhetők fel az első írásos emlékek, de a tényleges hitélet csak 1810 körül kezdődhetett meg a városban. Természetesen az első években még magánházak voltak a szertartások helyszínei, azonban ahogy nőt a családok száma, úgy jelentkezett a közösség tagjaiban az igény egy nagyobb imaház felépítésére. A zsidó közösség Károlyi György földesúrhoz fordult segítségért (1833-ban), akitől telket kértek az imaház felépítéséhez. A telket ugyan megkapták, azonban a terület nem volt alkalmas az építkezésre, így a kővetkező évben megvásárolták Matók Sámuel ügyvéd hazát, és végül abban alakították ki az első zsinagógát. Ez az épület természetesen még sokkal szerényebb volt a ma láthatónál. 1839-ben megvásárolták a szomszédos telket is, ahol az iskolát és a rituális fürdőt rendezték be. Az új, nagyobb befogadó képességű zsinagóga felépítésének gondolata az 1850-es években merült fel a közösségben. A tervezési pályázatra beérkezett művek alapján Busch Miklós szentesi építőmester bízták meg a tervezési is kivitelezési feladatok elvégzésével. Az 1857-re elkészült, romantikus stílusban épült zsinagóga homlokzata emeletes házéhoz volt hasonló, annak a felfogásnak a szellemében, hogy külsejében ne hasonlítson keresztény templomhoz.

A zsinagóga felépítésétől a századfordulóig eltelt időszak alatt a hódmezővásárhelyi zsidóság lélekszáma a tízszeresére növekedett. A város virágkorát élte, a jelentősen megnövekedett létszámú -és gazdaságilag is megerősödött- zsidóság ekkor érezte elérkezett az időt egy új, a társadalmi rangjukat jobban kifejező zsinagóga megépítésére. Az első elképzelések szerint egy teljesen új imaházat emeltek volna a régi -már rossz állapotban lévő épület- helyett, azonban az 1906-ban kiírt pályázatra beérkezett tervek nem nyerték el a bíráló bizottság tagjainak a tetszését. Végül Müller Miksát -a Szegeden és vásárhelyen számos épülettel büszkélkedő építészt- bízták meg, igaz, ekkor már csak az átalakítás terveinek elkészítésével. Az 1906 és 1908 között lezajlott átépítés során a legjelentősebb változást az új főhomlokzat kialakítása hozta. Az eklektikus felépítésű, de nagyobbrészt szecessziós díszítményeket viselő főhomlokzat centrális hatásúvá teszi az eredetileg hosszanti elrendezésű épületet. A mór elemeket is viselő homlokzat valójában egyetlen hatalmas kapuépítmény, amely a hármas bejárattal együtt magában foglalja az előcsarnokot is. Öblösödése a középkori katedrálisok befogadó kiképzésére emlékeztet. A bejárat felett óriási méretű, színes rózsaablak körül az alábbi felírat olvasható : „Azt mondom az Örökkévalóról: menedékem és váram, Istenem, akiben bízom.”. A főhomlokzat két szélét egy-egy lesarkított, alacsony kupolával fedett, Dávid-csillagos torony, a főhomlokzatot hármas ív zárja le (tetején kőtáblával). A templombelsőbe az előcsarnokon (narthexen) keresztül léphetünk be (1974-ben itt márványtáblát és egy jelképes fekete koporsót helyeztek el a deportáltak és a mártírok emlékére). A templomtér nagysága nem változott az átépítés során. A belső teret három oldalról a női karzat veszi körül, a kóruskarzat a frigyszekrény fölött, a bima szemben, elől van.

A hódmezővásárhelyi azon kevés magyarországi zsinagóga közé tartozik, amelyek berendezésükkel együtt maradtak meg. A nem túldíszített, egyszerű, inkább a színek harmóniájával ható, kézzel faragott padokat eredeti állapotukban helyreállítva láthatjuk a zsinagógában.

Az újjászületett zsinagóga az Istentiszteletek mellett a jövőben koncerteknek és kulturális rendezvényeknek is helyt adhat. A zsinagóga felújítását -példás módon- Hódmezővásárhely városának önkormányzata saját költségén vállalta (a zsinagógát 1984-ben megvásárolta meg város a hitközségtől). A felújítással a holocaust 60-ik évfordulójára készültek el (az ünnepélyes átadás 2004. június 27-én volt). A zsinagóga melletti egykori zsidó iskolában „Hetedíziglen” címmel emlékkiállítás látható a holocaust alatt meggyilkolt 1.5 millió európai és 190 ezer magyar gyermek emlékére.

Információ:

Cím : Hódmezővásárhely, Szt. István tér 2.

Nyitva : 9-13 óra között (vasárnaptól péntekig)

Szombaton és vallási ünnepeken zárva.

Telefon : 06-70-227-8065

E-mail : holocaust.muzeum@freemail.hu

A cikk a Szép Magyarország magazin 2006/6-os lapszámában jelent meg.

Fotó : Opitz Tamás