A napsugaras oromdíszes lakóházak Szeged és tágabb környezetének jellegzetes népi épitészeti elemei. A jelkép használatára több fajta magyarázat is van, köztük van olyan, amelyik a barokk kor Isten szeme motívumát látja viszont benne.

Szegeden, a Nyíl utcában pár napja nyitotta meg a kapuit a szépen felújított és berendezett Napsugaras Tájház, mely Bálint Sándor néprajztudos munkásságának állít emléket.

Részlet a Napsugaras Tájházat bemutató kiadványból:

"A Nyíl utca 43. sz. alatti napsugárdíszes lakóépület közvetlen a Nagyárvíz
(1879) után, 1880-ban épült, így egyike a legrégebbi árvíz utáni alsóvárosi
parasztházaknak. Az építtető Rácz József földműves. A városképi jelentőségű
népi műemlékházat 2010-ben Alsóvárosi Tájházzá alakították, mely a Bálint
Sándor Emlékház és Kutatóközpont projekt első ütemeként valósult meg.
Megfelelő források előteremtésével a kiváló szegedi néprajztudós, Bálint
Sándor emlékét, szellemi hagyatékát megidéző kiállításokat egy újabb épület
fogadhatja magába. A tervek szerint a kiváló szegedi néprajztudós, Alsóváros
szülötte emlékét, szellemi hagyatékát megidéző kiállítások segítségével.

Eredeti állapotában a Nyíl utcai ház az Alföldre jellemző soros elrendezésű,
háromosztatú, alápincézett lakóház. Építésekor szabadkéményes konyhával
rendelkezett, a kéményaljában berakott tűzhellyel. Az utcára néző tiszta-
szobában sárból rakott boglyakemence állt. A ház hosszában az udvar felől
nyitott, faoszlopokon nyugvó, fakorlátos, könyöklős ereszaljával rendelkezett.
Bejárata eredetileg az ereszet végéről, utcaajtóval nyílt, amelyet sok más
alsóvárosi házhoz hasonlóan idővel megszüntettek, hogy egy újabb helyiséget
(nyárikonyhát) nyerjenek.

A fölfelé keskenyedő szabadkéménnyel rendelkező konyhát egy füstfogó
szemöldökfal választotta el a pitvar felől. A kürtőbe keresztben vasrudakat
helyeztek el, amelyre húsféléket akasztottak füstölni. A szabadkémény alatt
oldalt kemenceszáj nyílt, innen fűtötték a tisztaszobát. Az oldalpadkán
vaslábra helyezett edényekben főztek, a kiszélesedő katlanba üstöt raktak.
A konyha hátsó falán a régi építésmód szerint középen oltárszerűen
kiszélesedő párkány középtűzhely. Alakjára, külsejére utaló nyomok itt már
nem voltak, így az újonnan épített tűzhely már nem az eredetit mutatja.
Ugyanakkor a felújítás során a kéményalja jobb oldali falán feltárult
az eredetileg kamrának épült hátsó szoba kemencéjének szája.

Alsóvároson jellemző módon az 1920-as évek táján kezdték el vékony,
tapasztott fafödémmel lezárni a kéményalját. A kürtő megmaradt, hús-
füstölésre később is használták. A régi tűzhelyek helyére újabbak épültek.

A konyha (pitvar) másik oldaláról újabb szoba nyílt. Padozata az első két
helyiség szintjéhez képest magasabban helyezkedik el, alatta van a pince.
Itt a helyi gazdálkodás tárolóeszközei, palackok, kasok, szőlőprés, hordók
láthatók. Az ereszetből eredetileg ferde síkkal lefelé volt a lejárata, most
a hátsó szoba kiállítóteréből vezet le lépcső.

A teljes kiadvány letölthető itt