Az „ö”-ző nyelvjárás, a paprikatermesztés, a papucsos mesterség, a parasztházak napsugárdíszes oromzata és a sokakat vonzó alsóvárosi búcsú a „szegediség” jelképeivé váltak. A „Szöged hirös város” című néprajzi állandó kiállítás a részben máig élő hagyományokat mutatja be. A tárlat augusztus 18-án, szerdán 17 órakor nyílik a Móra Ferenc Múzeumban.

Közel 4 tonnányi anyagot, vasat, fémet, fát mozgattak meg és 160 liter festéket használtak fel a technikai munkatársak a szegedi Móra Ferenc Múzeum új néprajzi állandó kiállításának előkészítésekor. A legkisebb kiállított tárgy egy 3 centis – egykoron hajóácsok által használt – hajlított szög, a legnagyobb pedig a 130 kilós fogas henger, amivel a szegediek ősei a szalmát forgatták a talajba, hogy így kössék meg a futóhomokot. A több hónapig előkészített tárlaton több negyven archív fotó és közel kétszáz régi tárgy segítségével ábrázolja a szegedi népélet változásait Bárkányi Ildikó néprajzkutató, a kiállítás kurátora.      

A „Szöged hírös város” című tárlat fő mondanivalója a „szegediség”: a város és a hozzá tartozó nagytáj paraszti világának bemutatása. A beruházás teljes költsége meghaladja a negyven millió forintot. A tervek szerint hosszú-hosszú évekig látható állandó néprajzi kiállítás építéséhez szükséges forrásokat a múzeumot fenntartó Csongrád Megyei Önkormányzat, a kultusztárca és az Európai Unió biztosította. 

Az új állandó néprajzi kiállítás kiemelt témái a Tiszához kapcsolódó tevékenységek, a homoki gazdálkodás és a paprikatermesztés, a híressé vált kisiparok - papucsos, késes mesterség - a gyékényszövés, a népi építészet sajátosságai, illetve a sokakat vonzó alsóvárosi búcsú is.
A kiállításon 8 érintőképernyős monitor is segíti majd a tájékozódást. A kiállítás szövegfeliratai egy helyi tervezésű, speciális betűtípussal készültek. A „Tisza” betűtípussal kinyomtatott feliratokból többek között az is megtudható, hogy a szegedi bicska a 19. század végén országos hírnévnek örvendett, elsősorban az úgynevezett halbicska vagy tiszabicska révén; a megszárított paprikát hatalmas famozsárban, úgynevezett külüben törték meg a régi „szögediek”, s a szegedi papucs a 20. század első felében országos hírnevet szerzett lábbeli; készítésének módja es divatja a török hódoltság idejéből ered.

Az állandó tárlaton elhelyezésre kerültek kézbe vehető, megtapintható műtárgyak is, egy racka subát pedig fel is próbálhatnak a látogatók.    

www.mfm.u-szeged.hu