A Hetés, az Őrség és a Göcsej határán fekvő Szentgyörgyvölgy református temploma a magyarországi festett kazettás mennyezetű református templok legkésőbbi példája és egyben a legnyugatibb elhelyezkedésű is. Az 1787-ben emelt templom belsejét 1829-ben festette ki Patkó András.

Szentgyörgyvölgy tipikus példája a szeres-szeges halmazfalvaknak. Ezen a vidéken, a Göcsej északi és középső részén találhatjuk meg azokat a laza, szórt elrendezésben kialakult házcsoportokat, kis településrészeket, amelyek területét a dombtetőkön és dombhátakon alakítottak ki, úgy hogy a telkeket az erdők szegleteiből hasították ki. Egy egy szeren, szegen változatos számú ház helyezkedett el (öt-tíz-húsz), és több ilyen szer alkotott egy falut. Házaik között nagyobb beépítetlen területek is előfordultak (szántóföld, rét,). Szentgyörgyvölgy is tulajdonképpen több, ősi, ezeréves múlttal rendelkező szeget foglal magába: Kisszeget, Domjánszeget és Tiporszeget és különálló településrészként a faluhoz tartozik Asszonyfa, Csériszeg, Cséplak, Alsó és Felső-Farkasi, Kógyár és Cilinkó.

A fő út melletti rész az egyutcás település jellemzőit őrzi, míg az alsó, lapos részen látható a szeges formációt. A szegek elnevezését a letelepedett birtokos családok neveiből képezték (pl. Gombosszeg), míg a falunak neve az elhelyezkedéséből és középkori temploma titulusadójának  (Szent Györgynek) név összevonásából alakult ki. Azt tudjuk, hogy a 15. században már használták a "Szentgyörgyvölgyi" előnevet az itt élő kisnemesi családok. A falu lakossága a 16. században tért át a protestáns hitre, amit az erőszakos rekatolizáció idején is megőrzött, azonban templomukat ebben az időben el kellett hagyniuk. Közel 65 évig jártak a szentgyörgyvölgyi reformátusok a becsvölgyi templomba istentiszteletre, keresztelőre, házasságot kötni.

Falujukba csak az 1781-ban kiadott türelmi rendelet után kezdhették újra a hitéletet, ekkor gyorsan templomot is emeltek -1787-ben- és talán e nagy sietség, a gyors építés volt az oka, hogy 1805-ben megrepedt az épület fala és a kórust tartó gerenda is eltörött.  A javítás idején készültek a ma is látható padok, a szószék és a mennyezet, melynek kifestésére is ekkor került sor. A 88 téglalap alakú fatáblára kék alapon bárányfelhő mintákat festett Nemes Patkó András, aki nem volt már fiatal a munka elvégzésekor, hiszen a 74-ik életévét töltötte be az alkotás elkészítésekor. A mennyezet középére -két, egybefoglalt táblára-, barnás alapon szimmetrikus növényi díszt rajzolt, körülötte az alábbi felirattal : "Melly igen szerelmetesek a Te Hajlékaid óh Seregeknek Ura", illetve "E Hely nem egyéb: hanem Istennek Háza és Mennyeknek kapuja."

A karzat alsó felületét is díszítették: itt 37 mezőben hímzésmintákat utánzó virágos, csillagos minták láthatóak kék, fehér és fekete színnel. Itt is látható a mennyezetihez hasonló, egybefoglalt táblára festett motívum. Szintén díszített a karzat mellvédje is, ahol a 20 tábla egy részének faragott a széle, míg a többin festéssel pótolták a faragást. A mellvéd alapszíne szürke, amelyet sötétkék és fehér színű virágminták ékesítenek. A téglalap alaprajzú templomnak a nyugati homlokzata felől, a hagymasisakos későbarokk stílusú torony alatt nyílik a bejárata.

Kapcsolódó startlapok:
Néprajz.lap.hu | Helytörténet.lap.hu