Szigliget – a Balaton vára

Szigliget vára idén ünnepli építésének 750. évfordulóját. A Balatonra és a környező tájra csodálatos körpanorámát nyújtó erősség ünneplésére és népszerűsítésére az alkalomhoz illő színes programkínálat kapcsolódik az idei évben, a várban pedig vártörténeti állandó kiállítás nyílt.

A vár múltja

A tapolcai medence délnyugati részén emelkedő vulkanikus hegy tetején a pannonhalmi bencések emelték az első várat 1260 és 1262 között. A vár építésére IV. Béla adta a Balaton egyik szigetét (Szigligetet) a pannonhalmi apátságnak. A Várhegy legmagasabb pontján –egy keskeny sziklaplatón- felépült vár annyira megtetszett a királynak, hogy 1262-ben visszacserélte -más birtokokat adva érte a bencéseknek-, és mint királyi várat a Pok nemzetséghez tartozó Móriczhidai családra bízta. A vár legkorábbi része egy mindkét végén toronnyal megerősített palota volt. 1300-ban kezdett a vár alatt, a mai falu helyén egy új település kialakulni, melyet a 15. század elején Újfalunak vagy Szigligetnek neveznek. A Móriczhidai család ezután még mintegy száz évig volt birtokos Szigligeten, és feltehetően ebben az időben kerülhetett sor a vár jelentősebb bővítésére, például a felsővár bővítésére, mellyel a hegytető platójának teljes területe beépítésre került. A Móriczhidaiak 1424-ben kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek a Laczk családdal, és bár a család nem halt ki, I. Ulászló Szigligetet 1441-ben a Laczk családdal rokon Némai Kolos Jeromosnak adományozta.

Szigliget vára (rekonstrukciós elképzelés)                      www.var-webaruhaz.hu grafika: Ferenc Tamás 

Újlaky Lõrinc halála után 1521-ben a Móriczhidaiakkal rokonságban álló tóti Lengyel család szerezte meg a várat. A mohácsi csata után I. Ferdinánd a Szapolyai Jánoshoz csatlakozó Lengyel család birtokait, köztük Szigliget várát is elvette, és enyingi Török Bálintnak adományozta. A várat azonban Kulcsár István porkoláb nem akarta átadni Török Bálint megbízottjának, Martonfalvay Imre deáknak, aki naplójában írta le a vár elfoglalásával kapcsolatos eseményeket. Az ostrom után Török Bálint Imre deákot nevezte ki a vár kapitányává, aki azonnal hozzálátott annak kijavításához és a középkori várnak a kor harcászati követelményeinek megfelelő átalakításához. Martonfalvay először a külső várat építette ki, és az említett kutat is ásatta. A belső várban 1953-ban feltárták a kör alakú kútszerű vízgyűjtőt, melynek fenekét Martonfalvay ólomlemezekkel záratta le, nehogy a víz megszökjön belőle. Ezeknek az építkezéseknek során alakult ki a várnak az az alaprajza, melyet Giulio Turco 1569-ben készített rajzai örökítenek meg. 

A vár 1547 körül került vissza a lengyel család birtokába, kapitánya Lengyel Brigitta férje, Magyar Bálint lett. Magyar Bálint 1571-ben már betegen feküdt Szigliget várában, de mégis visszaverte a török támadásokat. 1573. május 12-én kelt oklevelében Pármás János arról értesíti Nádasdy Ferencet, hogy Magyar Bálint meghalt. 1606-ban Lengyel János, 1630 körül Lengyel Boldizsár volt a várkapitánya. A vár őrsége 12 huszár, 25 gyalogos és 1 tüzérből állt. Boldizsár után Gáspár a várkapitány, aki saját költségén hajókat készíttetett a török elleni védelem céljaira. A hódoltság végén a még mindig Lengyel család birtokát képező Szigliget vára elvesztette hadi jelentőségét. Javításaival senki sem törődött, így lassan pusztulásnak indult.

A 17. század végén villámcsapás következtében a vár legnagyobb része leégett, majd a még álló épületek lerombolását I. Lipót császár rendelte el. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a kuruc seregek a várat már nem használták, fokozatosan romba dőlt, köveit a lakosság építkezéseihez széthordta. A még megmaradt falakat 1931-ben, 1953-ban és 1965-66-ban erősítették meg. Az elmúlt évtizedekben végzett feltárások során különböző korszakokból -14-15. illetve 16-17. századi- épületek maradványait tárták fel a vár területén. A vár mai formába történő felújításának munkálatai 1991-ben kezdődtek, el és a mai napig a zajlanak. Az elmúlt évek munkájának köszönhetően az alsóvár feltárásával azonosítható volt a teljes várudvar és az itt állt épületek nagyobb része, elkészült a felsővárban lévő kútszerű ciszterna rekonstrukciója és a rondella gyilokjárója is megújult. Az alsóvár kutatása után sor került a felsővár régészeti feltárására is, melynek végeredményeként –többek között- sor kerülhet a palotaszárny egy részének, a kápolna alsó helyiségének helyreállítására is. Jelenleg a vár kezelője a Szigligeti Önkormányzat.


Elmélkedés

A szigligeti önkormányzata számára kiemelten fontos, hogy az őseinktől örökölt értékeket megőrizze az utókór számára.  Ennek a törekvésnek egyik fontos része, hogy tudatosodjon mindenkiben: a szigligeti vár része a nemzet történelmének. Ez a vár szimbóluma lehet az ország folyamatos megújulásának, mert négy évszázadon keresztül folyamatosan épült, bővült és megújult, majd a végvárrendszer egyik fontos bástyájává vált, támaszaként az országnak. Miután csökkent, majd elveszett a harcászati szerepe, mint egy megunt bútort félredobták és mellőzték. Ez a mellőzöttség közel háromszáz évig tartott. A vár köveit, mint használható építőanyagot részben elhordták, valamint a folyamatos eróziónak köszönhetően az erődítményt övező erdő fái közé ágyazódtak be. Ez a folyamat egészen addig tartott, míg nem tudatosodott az emberekben, hogy múlt nélkül nem lehet jövőképünk és elkezdődtek a vár rekonstrukciós munkálatai.

Az önkormányzat jelenleg az egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy megteremtse a várban a kultúrált vendégfogadás feltételeit, hogy az emberek szívesen látogassák a szigligeti várat, jól érezzék magukat benne és megértsék a 750 éves vár üzenetét. Az idei évben kiemelt cél a legszélesebb körű látogatói réteg -különböző korosztályú és mentalitású embereket- megszólítása és felcsábítsa „a Balaton Várába”, melyhez rendkívül változatos programsorozatot állítottak össze a szervezők.

Felemelő, de egyben rendkívül nehéz is a Balaton part egyetlen várának kezelőjének lenni. Szeretnénk, ha példaértékű lenne az a megújulás, amely folyamatban van a szigligeti várban.

Mert csak a múltunkból tudunk építkezni. Az emberek számára zarándokhelyeknek kell lenniük ezeknek az emlékhelyeknek. Sajnos váraink jelenleg is mellőzöttek. Szigligeten és sok más településen található műemlékek csak a helyi összefogásnak köszönhetően váltak, válnak látogathatóvá, és bizony nagy energiát igényel a  folyamatos fejlesztés.

Munkánk kiemelt támogatói a látogatók, hiszen az általuk megvásárolt belépők ára  a forrása ezeknek a munkáknak. A mellékelt képeken is látható, hogy milyen változásokon ment át ez a műemlék. A szigligeti önkormányzat az év minden napján azon dolgozik, hogy a vár megújulása minél nagyobb mértékű legyen. Mi nem nyereségért dolgozunk. A vár az állam tulajdona. A tulajdonos képviselői méltónak találták az önkormányzatot arra, hogy kezelői joggal ruházzák fel. A folyamatos karbantartással, állagmegóvással, rekonstrukciós munkálatokkal bebizonyítottuk, hogy jó „gazdái” vagyunk „a Balaton várának”. Mi ezeket a fejlesztéseket abban a tudatban végezzük, hogy tisztában vagyunk vele: a vár nem a miénk. Bármikor azt mondhatja az állam, hogy a kezelői joggal mást ruház fel. Ennek a lehetősége fennáll, de azt, amit létrehoztunk, az itt marad az országban, és itt marad Szigligeten.

Felvetődött, hogy egy állami tulajdonban lévő vár miért nem látogatható ingyenesen? Erre már korábban megadtam a választ: a várbelépőkből finanszírozzuk az ott folyó munkákat.

Szigliget Önkormányzata (www.szigliget.hu )

Programnaptár - Idén 750 éves a szigligeti vár

Várjátékok
2010. június 19, július 3, 7, 14, augusztus 11, 21

Hagyományőrző Napok a szigligeti várban
2010. július 24-25

Benkó Dixieland Band együttes koncertje
2010. július 31

Szigligeti Nyári Napok
2010. augusztus 2-8

Ghymes együttes koncertje
2010. augusztus 14

Várfutás
2010. október 9

Süllő Fesztivál
2010. október 23-24.

Szigliget-Óvár
Kevéssé ismert Szigliget másik vára, az úgynevezett Óvár, amely a hegyesnek látszó Óvár vagy másnévben Királyné szoknyája domb tetején állt. A vár alaprajzi elrendezése egy az 1956 áprilisában végzett kisebb régészeti feltárás után vált ismerté: egy téglalap alakú, 12x25 m alapterületű építményhez délről egy 6x7 m-es torony alapfalai csatlakoztak. Az építmény korát, építtetőjének személyét, az eddig végzett kutatások alapján nem sikerült megállapítani, de a faragott kövekből akár arra is lehet következtetni, hogy a rómaiak az itt elhaladó út védelmére építhették hatalmas quaderkövekből ezt a kis várat is. A honfoglaló magyarok még itt találták a megromlott falakat, a várat használhatták, nevét pedig később, az új vár megépülése után kaphatta.

Más feltevések szerint az Óvárat az Atyusz –nemzetség emeltette a 12-13. században, sőt, számos legenda is él a vár történetével kapcsolatban. Így az is lehet, hogy igaza van annak a helyi hagyománynak, mely szerint a vár sohasem épült fel, mert amint nappal felfalaztak az éjjel mindig ledőlt. A vár Somogyban lakó gazdája aztán a sikertelen kísérletek után le is mondott a vár felépítéséről. Így szól a hagyomány, amelyről egyszer az is kiderülhet, hogy nem a nép ajkán született egészen, hanem csak a valós magot színezték ki később. A leletek csaknem teljes hiánya, a „lepusztult” falak viszonylagosan azonos szintje felveti ennek lehetőségét is.

Egy újabb verzió szerint elképzelhető, hogy ez volt az a „kastélka” a Balaton közelében, amelyet egy 1647-ben írt levél szerint Lengyel Gáspár, a szigligeti vár ura és kapitánya saját költségén akart felépíttetni.

Ez a cikk a Szép Magyarország magazin 2010 évi harmadik lapszámában jelent meg.

A lapszám még megvásárolható a kiadónál.