A tanösvény az Edelény környékén található természeti értékeket,
élőhelyeket kívánja bemutatni.
Az útvonalat végigjárva kiemelkedő szépségű környezetben szerezhetünk
ismereteket a környék botanikai, zoológiai, geológiai, történelmi
és kultúrtörténeti értékeiről. Útvonalát a jégmadár emblémával jelöljük.
A tanösvény járművel és gyalog is könnyen megközelíthető.
Edelény városból a Coburg kastélytól két részletben is bejárható.
Az egyik része (1-7 állomás) nagyobbrészt a természeti értékeket,
a második (7-14 állomás) inkább a kultúrtörténetieket érinti.
A Jégmadár Természetvédelmi Tanösvény gondolati megalapítója
Tomposné Tóth Ibolya illetve eszmei- természetvédő támogatói
a munkaközösség tagjai.

A tanösvény 14 bemutatóhelyből áll. Ezek a következők:
 
1. Cseres-tölgyes erdő (Császta felé)
A cseres-tölgyes hazánk legelterjedtebb növénytársulása. Edelényben, a Császta-hegy területén dombvidéki (272 m) klímazonális erdőtársulást alkot. A lombkoronaszintet a kocsánytalan tölgy, csertölgy, vöröstölgy, közönséges gyertyán , molyhostölgy és elvétve kislevelű hárs, illetve madárcseresznye alkotja. A cserjeszint sűrűségét a fényviszonyok határozzák meg. Leggyakrabban a következőkkel találkozhatunk: feketegyűrű juhar, mezei juhar, csíkos kecskerágó, húsos som, egybibés galagonya, vadrózsa, fagyal. A gyep-és mohaszint dús, leggyakoribb képviselők a lombosmohák. A páfrányok közül az erdei pajzsika is jól érzi itt magát. A pázsitfüveket a felemáslevelű csenkesz, az erdei ebír és az egyvirágú gyöngyperje képviseli. Több ehető, de mérgező kalapos gombafaj is rendszeresen megveti a lábát ezen a területen. Például korallgombák, pereszkék, csiperkék,galambgombák, pöfeteg gombák. Az erdő madarai közül említést érdemel a zöld küllő, az uhu, a kuvik és fülemüle. Előfordul itt éti csiga, mókus, őzek, vaddisznók, róka, borz és kései denevér is.
 
2. Vörös-tó (Rozsdás-tó)
   A Császta körzetében, a Nagy -völgyben található a Rozsdás - tó. Nevét a magas vastartalmáról kapta. A tó vize magas szulfát - vas -mangán- és ammónium -tartalmú. A tóvizét a közvetlen csapadékból nyeri, mely a felszín alá szivárogva a terület mélypontján lévő tóba gyűlik össze. Minőségi viszonyaira az a magyarázat, hogy a területen agyagbánya és kis kapacitású lignitbányák működtek, melyek közvetlenül a felszín alatti rétegeket művelték. A szivárgó víz ezen rétegeken keresztül oldhatta ki a különböző anyagokat .A forrásvíz szabad lefolyását földgát akadályozza meg. A tó hőmérséklete 14 Celsius fok, télen sem fagy be, ezért az erdei állatok itatására szolgál. A laza talaj miatt igen alkalmas a terület az erdőben élő állatok lábnyomainak megfigyelésére. A tó környékén előforduló mérgező növények és gombák közé tartozik az őszi kikerics, foltos bürök, májusi gyöngyvirág, vérehulló fecskefű, csattanó maszlag, susulyka-félék, tölcsérgombák.
 
3. Homokkőfülke (barlanglakások)
   A Nagy-völgy másik érdekessége a -nyáron bokrok által elrejtett- harmadidőszaki homokkőben kialakult, illetve kialakított barlanglakások. Ezen az állomáson néhány méter vastagságban megfigyelhetjük a földtani rétegsort is: a feltalaj alatt, agyagos homok majd homokos agyag rétegek váltakozása látható. A vadgazdálkodás eszközeivel is itt ismerkedhetünk meg , ezek: etető, dagonya, vadcsapda, sózó, magasles.
 
4. Erdei kiállítóterem
   A Mogyorós tanya a tanösvény negyedik bemutatóhelye, ahol egy régi, földbe vájt pincét -kiállítótermet- találunk. Ez a terület alkalmas jeles napok, és táborok lebonyolítására. Ezen a helyen leülhetünk egy padra és hallgathatjuk az erdő hangjait, illetve szemlélhetjük a környezetet. Itt van elhelyezve egy tájékoztató tábla a legfontosabb tudnivalókkal és Az erdő fohásza című verssel.
 
5. Edelény és községe geológiai felépítése
   Az alaphegységi őstáj a földtörténeti középkor végére alakult ki. Ezután a tájat tenger öntötte el az újkor elején, majd a kéregmozgások következtében megemelkedett a terület és szárazulattá vált. Az alaphegység kőzettömegei a terület északi részén nagyobb darabokban vagy kisebb szirtek formájában a felszínre bukkannak. Ilyen például a Borsodvár-bérce és a Bódva- parti szirt. A várostól észak-nyugati irányban található a 272 méter tengerszint feletti magasságú Császta- hegy. A terület északi részén devon korú, fehéres és sötétszürke mészkő, dolomit, palásodott mészkő , illetve agyag és homokkő található. Ebbe a kőzettömegbe vágta szurdokvölgyét a Bódva. Déli irányból a Bódva -völgy szélességében agyag, homok, riolittufa és barnakőszén található.
 
6. A Márkusi-tó keletkezése és élővilága
   A tó a Tilalmas nevű erdőrészben alakult ki. Egykor 5 tó gazdagította e tájat, de a helyén megmaradt száraz hínár jelzi, hogy kiszáradtak s csak egy túlélő maradt. A tó az 1960-as években a helyi bányaművelésből kifolyólag keletkezett. A felszínhez közel elhelyezkedő barnaszén kitermelése után az erdőrész megsüllyedt, ezáltal a fák egy része is a víz alá került. A bánya bezárása óta a tavat már csak természetes csapadék táplálja, és az aszályos évek következtében erőteljesebb a feltöltő szukcesszió- ezt az intenzív hínárosodás is jelzi. Megtalálható itt vidrakeserűfű, békatutaj, füzéres süllőhínár, tavi káka, békaszittyó, éles sás, mocsári aszat, fehér nyár, vízi menta, kosárkötő fűz. A tó és környéke állatvilágának fő képviselői az egysejtű planktonok, kecskebéka, zöld levelibéka, mocsári béka, zöldgyík, jégmadár, tőkés réce, fehér gólya, fűzfarontó lepke, zöldes gyöngyházlepke, óriás szitakötő, tavi molnárka, gyötrőszúnyog, sárgaszegélyű csíkbogár.
 
7. Gyeptársulások az Antal-völgyben
   Az Antal-völgyön keresztül végighaladva többféle gyeptársulást ismerhetünk meg. Az erdőből kiérve egy lejtősztyepprét tárul elénk. Ez már egy zárt társulás, az alapkőzetet a gyepfoltok teljesen eltakarják. Kora tavasztól nyár elejéig, és ősszel színpompássá válik a terület- a kedvező hőmérsékleti és csapadékviszonyok hatására. Ezekben a biotópokban sok a hagymás és gumós növény, melyek kedvező feltételek mellett gyorsan kihajtanak.Lágyszárú, tavasszal virító növény a törpesás. Májusban a vékony csenkesz, az agárkosbor, a réti boglárka, a korai kakukkfű, és a farkaskutyatej bontja szirmait. Ősszel a szürke ördögszem, az őszi oroszlánfog és az őszi kikerics virít. Külön csoportot képez a gyomtársulás, amelyet leginkább az utak mentén figyelhetünk meg. A taposást, bolygatást jól tűrik, nagyon szaporák és ezáltal maguk is részt vesznek a terület regenerálásában. Az itt élő növénytársulás jellegzetes képviselői a réti ecsetpázsit, csomós ebír, szarvaskerep, ökörfarkkóró, közönséges kígyószisz, mezei cickafark, héjakútmácsonya, tövises iglice, és a mezei gyújtoványfű. Utunk során kaszálóréten is áthaladunk, ahol a műtrágyázás miatt csak néhány pázsitfűfajt találhatunk meg, ezek a réti csenkesz, réti perje, rezgőfű -melyek azonban nagyon elterjedtek, és kiszorítottak számos virágos növényt. A régóta műtrágyázott rét flórája mindössze 10-12 fajból áll. A következő fajok könnyen sarjadnak kaszálás után: jakabnapi aggófű, mezei katáng és a magyar imola.
 
8. Az edelényi L'Huillier- Coburg Kastély és parkja
   Az edelényi barokk kastély 1727-1728-ban épült, építtetője L� Huillier János Ferenc volt, aki Elzász- Lotharingiában született Rambergben 1668-ban. Báróságot 1714-ben kapott, és egy évre rá megszerezte az indigenátust (indigenátus= 1848 előtt a magyar honosság [nemesség] elnyerése külföldi részéről.). A kastélyt és a birtokot felesége, majd leányuk - gróf ghymesi és gácsi Forgách Ferencné szül. L' Huillier Mária Terézia - örökölte. Forgách Ferenc generális halála után 1763-tól Esterházy István a birtok tényleges ura, és ekkor kezdődik el a Franc Anton Dvorzaczky által végzett felmérés, értékelés és átalakítások. A felmérés anyagát a miskolci levéltárban őrzik, melyből megtudhatjuk, hogy az épület alaprajzának fő szervezőjévé a szalon, a földszinten az előcsarnok tengelybe állítása vált. A nagytermek kiemelésével erős francia hatást mutat a tervezés, bár az egész létesítmény igen sok egyéni ízt tartalmaz. A kastélyban a következő rendeltetésű egységek találhatók meg: udvari kápolna, káplán szobái, csigalépcsők, előszobák, szobalányok és az udvarmester szobái, cukrászat és kamrája, kávékonyha, kisebb gyógyszertár, szakácsszoba, mesterek szobái, titkárság, hálószobák, könyvtár, levéltár, a gróf és grófnő társalgószobája, hálószobája. Az épület falazati anyaga kőből és téglából van, a falak átlagvastagsága 1, 25 méter. A tetőfedő anyaga zsindely később manzárd- tető is, míg a helyiségek padlója6 általában tölgyfából készült, de előfordul például a nyári ebédlőpalotában hogy márványkőtáblákat raktak le. Az állagmegóvások és értékbecslések során szerencsésen megőrződtek az egyes szobákban elhelyezett cserépkályhák, a finom rokokó ornamentikájú stukkódíszek és a szőlőindákat, virágfüzéreket, rokokó jeleneteket ábrázoló falfestmények. A kastély a 19. század elején a Szász- Coburg- Gothai hercegi család birtokába származott át, később az 1920-as években az Igazságügyi Minisztérium tulajdonába került, s jelenleg az állam kezelésében található. A kastély méretei miatt megérdemli a kitüntetett figyelmet, ugyanis több mint 28ezer légköbméter beépített térfogattal rendelkezik, minekfolytán nagysága meghaladja a dégi Festetich kastélyt, így az ország 7. legnagyobb kastélyának tekinthető. Rangsorolását javítja az is, hogy hazai barokk építészetünk legelső ragyogó eredményei közé tartozik, s az, hogy nem évtizedek alakítgatásai, stilizálása, átépítései alakították ki fejedelmi jellegét, hanem rövid időtartam alatt jött létre kifogástalan formában. A kastély épülete napjainkban üresen áll, évente csak egy-egy nagyobb rendezvény alkalmával nyitja meg kapuit, de előjelentkezéssel akár idegenvezetőt is kaphatunk és körbejárhatjuk, megcsodálhatjuk az épület kül- és belcsínyét. Jelenleg a felújításokat és állagmegóvásokat a Műemlékek Állami Gondnoksága végezteti. A kastély és parkja a nyolcadik megállóhelye a tanösvénynek. Ideérkezve érdemes megfigyelni, hogy a Bódva és holtága körülöleli a szigetet, melyre a kastély épült. Jelenleg a vashíd- mely a holtág felett ível át, s mely a kastély vaskapujával szemben helyezkedik el- felújítás alatt áll. Ha a vashídon keresztül közelítjük meg a parkot és a kastélyt, akkor vadgesztenyesor szegélyezte aszfaltúton jutunk el a neobarokk kovácsoltvas kapuig. A park egész területén , de kevés példányszámban megtalálhatóak a kőrislevelű juhar, fehér kőris, vénic-szil, csertölgy, fehér akác, rekettyefűz, és fehér fűz. Néhány helyen vadkörte és vadalma virágzik- ma már csak töredéke az eredeti állománynak. A park déli oldalán gyakori a vörös tölgy, fehér akác, nyugati ostorfa, közönséges bükk, kocsányos és kocsánytalan tölgy. Még a szocializmus idejében épült kastély mögötti sportpálya területén csak egy kitartó magányos tölgy és egy szívlevelű szivarfa képviselteti magát a fásszárúak közül. A park nyugati oldalán, a holtág közelében korai juhar és virágos kőris található; míg a keleti oldalon, a Bódva gátja által védettebb részen két olajfűz és két juharlevelű platán őrzi a kastély több mint százéves múltját. Az idelátogató a következő madarakkal találkozhat: balkáni fakopáncs, csuszka, kékcinege, tengelice, barázdabillegető, fácán, erdei pinty, széncinege, fehér gólya. A kastély parkja sajnos nem védett, pedig arra méltó lenne; 1996-telén is tudatlan illetéktelenek 20 fát vágtak ki a parkból. Más -a parkra és jövőjére negatív hatással bíró folyamat, hogy- a kastély háta mögötti szabadtéri színpad és sportpályák nemcsak az Edelényi Kastélykerti Napok helyszine, de a Búcsúk, a körzeti focimeccsek és a választási kampányok elszenvedője is, minekután -ezekben az időkben- irdatlan mennyiségű szeméttel halmozzák el a területet. Remélhetőleg az önkormányzat figyel e terület érzékenységére és értékére, így a park rendezvények utáni mielőbbi megtisztítására. A kastély és parkjának védelme leginkább Edelény polgárain és környezettudatos magatartásán múlik.
 
9. A Bódva-folyó és ártere
   A Bódva teljes hossza 107 km, magyarországi szakasza 65-70 km. A tanösvény részeként kb. 2-3 km-nyi szakaszát vizsgálhatjuk. Az ország egyik legtisztább folyója hazánk területén az Aggteleki-karszt és a Szalonnai-hegység vizét gyűjti össze. Vízhozama évszakonként ingadozik. Először 1931-ben, később 1960-ban került sor az edelényi szakasz szabályozásásra. Az árvízmentesítés során az éles kanyarokat átvágták, így megnövelték a víz munkavégzőképességét. A szabályozás során felborult ökológiai egyensúly mára már helyreállt. A sovány legelőkön juhokat legeltetnek, az ártéri réteken pedig szarvasmarhatartással foglalkoznak. A folyó nagy hatással van a környezetre, a városlakókra, meghatározza a tájképet és sajátos élővilággal rendelkezik. Van itt gőte, rákfélék, 21 halfaj, és az őket fogyasztó gémek és sok védett madárfaj is. A fák közül a fűz, nyár, szil, juhar, kőris és az akácfa található meg a Bódva- parton.
 
10. A Hérics-domb (Sziklagyep élővilága)
   Az Edelény területén lévő négy sziklaszirt egyike ez a város északi részén található Bódva- parti szirt. Építőanyaga mészkő. A víz eróziója révén elősegítette a dombtető takaróréteg alól való kiszabadulását. A Hérics-domb a Bódva jobb partján teraszperemként tárul elénk. A harmadidőszaki rétegekben gyakori Cerithium-félék számos képviselőjével találkozhatunk a domb tetején. Tudjuk róluk, hogy elviselik a sótartalom változását. Nagy számban fordulnak elő a csökkent sós vízi képződményekben, a miocén szarmata rétegekben. A területen lévő fátlan társulás kialakulásában nagy szerepe van az alapkőzetnek, de meghatározó a lejtőszög és a kitettség is. A növényzet hézagosan borítja a felszínt, a mészkősziklagyep benépesülése lassú -először pionír lágyszárú, cserjés, majd fás társulások követik egymást. A könnyen karsztosodó, sovány talajú szurdokvölgy falának jellegzetes növényei a kőtörőfüvek, így a hegyi és buglyos kőtörőfű. Pionír növényei a kőtörő aszúszegfű, a borsos és hatsoros varjúháj. A domb tetején a magyar perje, csomós ebír, réti perje, kis tyúktaréj, sárga hagyma alkot társulást. Gyakori fészkes növény a közönséges bakszakáll, a közönséges bábakalács és a kék szamárkenyér, melyek az alsó régiókban találhatók. A domb keleti oldalán egész szőrfű mező jelzi a száraz, savanyú talajt. Márciusban már sárgállik a mirigyes pimpó, aztán a tavaszi hérics. Májustól júliusig a közönséges kakukkfűtől illatozik a terület. Szemet gyönyörködtető az orvosi szappanfű és a terjőke kígyószisz színpompás kavalkádja. A domb tetején telepített akácos terebélyesedik. A sziklagyep állatvilága kissé szegényes, uralkodó fajok itt az ízeltlábúak, de előfordul itt a fokozottan védett kövirigó is.
 
11. A Borsodi Tájház
   A tanösvény útvonalába egy nagyon szép műemlékegyüttest is belekomponáltak, bizonyságul arra, hogy Edelény nemcsak természeti értékekben gazdag. A Borsodi Tájház Edelény város és a Bódva völgye regionális múzeuma. Gyűjteménykörébe a néprajz tárgyi és szellemi anyagán kívül az ipar- és agrártörténet, a művelődéstörténet, és a helyismeret tartozik. 2000 júniusától helyet ad a Borsodi Földvár ásatása során előkerült leletanyag egy részének is. Fenntartója Edelény Város Önkormányzata, működtetője pedig az edelényi Művelődési Központ, Könyvtár és Múzeum. Három porta lakóház- és gazdasági épület együttesét foglalja magába. A lakóépületek és a fennmaradt gazdasági épületek a Bódva menti népi építészet szinte érintetlenül megmaradt reprezentánsai. A száz holdon gazdálkodó kisnemes Szathmáry- Horkay család portáját - a múzeum együttes első egységét - 1987-ben vásárolta az akkori Városi Tanács múzeumi célra . A Szűcs- Kiss- Szarka középparaszti "amerikás" család háza 1997-ben került a város tulajdonába vásárlás útján. A valaha három családnak otthont adó kisnemes Vadászy-család portáját 2000-ben vásárolta meg az önkormányzat az örökösöktől.A porta egy részéből két rossz állapotban lévő épület lebontása után parkolót alakítottak ki. A három porta termeiben az említetteken kívül látható még cipész-, kerékgyártó-, kádár- és kovácsműhely, Hódossy Gyula kovács- és rézöntő mester munkái (csengők, harangok, kampók, kolompok) és a múzeum jelentős textilgyűjteményéből egy szép és gazdag kiállítás. A tájház - mely a Borsodi Földvár lábánál fekszik - májusban az Edelényi Hét, júniusban a Borsodi Művészeti Fesztivál, augusztusban pedig a Borsodi Vásár rendezvényeinek nívós helyszíne és "házigazdája". A tájház kínálata nagyon sokrétű; kiváló otthona a táncházaknak, az osztálytalálkozóknak, nagyszerű pihenőhelye a túrázóknak, táborozóknak és a buzgómócsingok sem unatkozhatnak- a gyűjetmény sok felfedeznivalót nyújt minden érdeklődő számára. Áprilistól, októberig nyitja meg kapuit az idelátogatók előtt.
 
12. A Borsodi Földvár
   A Borsodi Földvár a Bódva folyó bal partján, egy lapos szikladombon helyezkedik el. A domb kb. 15 méter magasan emelkedik a folyó szintje fölé. A földvár tetején a frissen épített kilátóból Edelény jó részét be lehet látni, és tiszta időben egészen Kazincbarcikáig elláthatunk; belátható a Bódva- és a Sajó-völgyének nagyobb része is. Árpád a honfoglalás során Bors vezért küldte erre a területre, hogy kémlelje ki a vidéket, s egy alkalmas helyen vesse meg lábát (vagy inkább ágyát). Így egy megfelelő területen -a Bódva -partján- a környék lakosságát összegyűjtve várat épített, és letelepedett. A várat Borsodnak nevezték el, "mivel kicsiny volt". A Borsodi Földvár az István király által létrehozott Borsod megye első világi és egyházi központja, névadó települése volt. Feladatai közé tartozott a határvédelem is. A várfalakat jelentő sáncok -melyek a 205×105 méteres platót vették egykor körbe- a 10. század végén, a 11. század elején készültek. A földsáncokat faszerkezet erősítette. Nováki Gyula 1990-ben két helyen vágta át a vár sáncát, és megállapította, hogy két építési periódussal készült el a védfal.A területen egy korábbi, a 10. század második felében épült település maradványai is napvilágot láttak; e falu romjain épült fel tehát az államalapítás korában az ispánsági vár. A Borsodi Földvár esetében először nyílt lehetőség arra, hogy elkülönítsék egy 10. századi nemzetségfői település és egy 11. századi ispánsági központ emlékanyagát. A platón végzett feltárás során is gazdag leletanyag került elő- találtak cserépdarabokat, szabadon álló kemencéket, tetőzet lezuhant gerendamaradványait, fémtárgyakat, úgymint késeket, sarlókat, bronzból készült ékszereket. A Borsodi Földvárat az 1200-as évek elején Anonymus említi először Gestájában. Hiteles oklevél 1219-ben emlékezik meg róla. A 14. század elején megyeszékhely funkcióját elveszítette. A várban feltárt 10. századi település és a 13. századi ispánsági központ leletanyagából nyújt ízelítőt a - Borsodi Tájházban megtekinthető- "Egy államalapítás kori megyeszékhely" című kiállítás; melyet az 1987-1999 között végzett feltárást vezető régész, dr. Wolf Mária rendezte be. A földvár feltárása és a kiállítás elkészítése Edelény Város Önkormányzata anyagi áldozatvállalása révén valósult meg.
 
13. A láprét életközössége
   A tanösvény 13. megálló- és megfigyelőhelye a ládbesenyői út mentén "élő" láprét. A lápok igen változatos élőhelyek, a víz miatt jó részük nem művelhető és nemigen járható terület. A területen az üde láprét enyhe lejtésű terepviszonyok között vízszivárgásos, lefolyástalan környezetben alakult ki. Társulást alkotó növénye a lápi sás, de tömeges a széleslevelű gyapjúsás , deres sás, pikkelyes sás és barna sás. Számos ritkaság is előfordul, így a mocsári aggófű, és a mocsári lednek. Különleges a láprétek orchideákban való gazdagsága, itt az erdei ujjaskosbor, a hússzínű ujjaskosbor és a mocsári nőszőfű példányai díszítik a tájat. Sok nedevességkedvelő növény is megtalálja itt az életfeltételeit, így a mocsári gólyahír, a mocsári nefelejcs, a mocsári aszat, és az erdei angyalgyökér. A láprétek állatvilágának képviselő fajai a holyvák, futóbogarak , bagyoly -és araszolólepkék közül kerülnek ki. E területet övező magasabb térszíneken egykor illegális hulladéklerakó volt megtalálható, de ma már elkerítették a hulladéklerakóhoz vezető bejáratot. Sajnos a területet még nem tisztították meg és csúnya tájsebként van jelen a helyi lakosok szemében . A végleges felszámolásra és rekultivációra még várni kell, de a Sajó- és Bódva-völgyi hulladékkezelési projekt keretében mindenképpen sor kerül rá; ugyanakkor kezd sürgetőbbé válni a helyzet- a láprét közelsége miatt az élővizeinkre és ivóvízbázisunkra is veszélyt jelent, mivel az illegális, minden műszaki védelem nélkül lerakott szeméttelep növeli a helyi vizek mérgezésének és elszennyezésének valószínűségét.
 
14. Törpemandulás
   A sziklagyepek és a puszták féltett virága a törpemandula. Ez a kis termetű cserje valaha sokkal gyakoribb volt hazánkban, főleg a jégkorszak idején terjedt el. Az alföldi termőhelyeit szinte mindenhol felszámolták, így ma elsősorban a hegyek lábára felhúzódó sziklás lejtősztyeppekben találkozhatunk vele. Védett növényünk általában márciusban virágzik, virágai halovány rózsaszínűek, termései pedig apró, bársonyosan szőrös mandulácskák. A felhagyott homokbánya felett, a domb déli oldalán a gyep nagy tömegét adja ez az alacsonyra növő cserje. A kiskertekben dísznövényként termesztik. A domb tetején a tölgyes maradvány félkörívet alkot; itt az erdősztyeppfajok nagy számban megtalálhatók. Ilyen a sárga virágú macskahere, vagy a sárga len. Gyakoribb a gombos zanót, a közönséges borkóró és a nagy ezerjófű. A védett piros kígyószisz színével és termetével hívja fel magára a figyelmet. Gyakori a sugaras zsoltina, pusztai csenkesz, kardos és selymes peremizs. A szegfűfélék közül az óriás, mezei, szeplős szegfű és a barátszegfű képviselteti magát. Kirándulásunk során akár gyógynövényeket is szedhetünk: mezei zsályát, közönséges orbáncfüvet, kis ezerjófüvet, mezei szarkalábat, vagy keskenylevelű ökörfarkkórót. A gyepek rovarvilága gazdag cincérekben, boglárka lepkékben, rétisáskákban és fűrészlábú szöcskékben. Az egész társulás védendő!

forrás: Simkó Hella honlapja