Kulcsszavas kereső:
Legújabb cikkek:
Határon átnyúló kezdeményezésből újult meg a tőketerebesi Andrássy-kastély, a pácini Mágochy–Alaghy–’Sennyey-kastély és a tokaji Zeleméry-kúria
Az Interreg V-A Szlovákia-Magyarország Együttműködési Program keretében... Interaktív időutazás - újabb látnivalókkal és tartalommal gazdagodik a Füzéri vár Vár állott, most kőhalom, írja a költő, de miért ne lehetne fordítva?... Interaktív várostörténeti kiállítás nyílt a felújított Mezőtúri Városházában, látogathatóvá vált a torony is Augusztus 20-án sor került a felújított Mezőtúri Városháza átadására. A város... Új kiállítás - Mezőtúr Mezőtúr Város Önkormányzata a TOP-1.2.1-15-JN1-2016-00003 azonosítószámú,... Megnyílt a regéci vár Keleti Palotaszárnya! A fejlesztés az egykori impozáns palotaszárny újjáépítésével, valamint a... |
Népi építészetünk kincsei - A tápi hegysor házai
Amikor az 1960-as évek végén, dr. Filep Antal felhívta a műemlékvédelmi szakemberek figyelmét a tápi szőlőhegyre vezető Hegysor utca egyedülálló értékére, akkor még a tizenegy telek háza teljes egészében, épségben állt. A Hegysor utca házsorának értéke azóta sem csökkent, annak ellenére, hogy azóta sajnos néhány ház összedőlt. A védett utcakép páratlan hangulata a képek alapján is érezhető, de teljes szépségét csak azoknak mutatja meg, akik személyesen is felkeresik.
Nem tudom, hogy a pannonhalmi apátságnál járva, hány embernek jut eszébe, hogy Táp felé jöjjön le a hegyről, de remélem, hogy egyre többen tesznek így. A Sokoróalján fekvő település ugyanis olyan értékekkel rendelkezik, amelynek kevés párja akad hazánkban. Az apátságtól látótávolságra lévő Tápnál simulnak bele a Sokoró hullámai a Kisalföldbe, településszerkezete és határa ennek megfelelően a két földrajzi forma közötti átmenetet mutatja: a főúttól nyugatra enyhén dombos, keletre pedig sík. A Sokoróalja a honfoglalás óta magyar lakosságú terület volt. Nem véletlen, hogy Táp első írásos említése az apátság összes földjének leírását tartalmazó -1240 körül összeállított- összeírásában olvasható. Tapan (Táp) házainak nagyobb részét -hatból négyet- ekkor a király lovászai lakták. A falu lakossága Enyingi Török Bálint birtokossága alatt áttért a református hitre. Vallásához ezután évszázadokon át kitartóan ragaszkodott a lakosság az új birtokos rekatolizációs törekvései és Pannonhalma közelsége ellenére. Táp 1945-ig a gesztesi Esterházy család birtoka volt, fejlődését jelentősen hátráltatta, hogy elkerülte a Veszprémet-Győrrel összekötő vasútvonal. A eredetileg egyutcás útifalu (azaz olyan település, amelynek két sor szalagtelke egy átfutó út két oldalán helyezkedik el. A telkek út felőli végén áll a hosszanti telekhatárra épült lakóház, beljebb következik a gazdasági udvar a gazdasági épületekkel.), jelenleg többutcás, szalagtelkes településszerkezetű, ahol a dombokra felfutó kis utcák túlnyomórészt zsellér és törpebirtokos házai alkottak két-három szegényparaszti "zsellérsort". Ezeknek az utcácskák a falu Alsó-, illetve Felső-Szőlő-dűlőire vezető elhelyezkedése azt valószínűsíti, hogy a zsellérek egykori kiköltöztek a szőlőhegyre. Tápon a filoxéra előtt nagy jelentőségű volt a szőlőtermesztés, a település a szomszédos Bársonyos faluról elnevezett Bársonyos borvidékhez tartozott. A tápi Hegysor Láttam képeket, amelyeken még állt a Hegysor utca valamennyi a háza és a házakat még lakták. A kép hangulata alapján azt is gondolhatnám, hogy legalább száz éve készültek a képek, pedig alig több mint három évtized telt el azóta. Mintha megállt volna az idő, és valóban. Hiszen a Hegysor utca házai nem csak a 18. században itt élt zsellérek életmódjának emlékeit őrzik, de ott van bennük a honfoglalás óta eltelt ezer évünk minden napja. Ez a háztípus -szoba-konyha-kamra- nem sokban tér el azoktól a házaktól, amelyeket az Árpád-korból tártak fel, a szelemenes tetőszerkezetet pedig már azokon az eurázsiai területeken is alkalmazták, ahol őseink a honfoglalás előtti időszakban laktak. Ez a változatlanság - a középkori eredetű építészeti elemek továbbélése és a 18. században rögzült építési hagyományok megtartása - az egész kisalföldi tájegység építészetére jellemző volt. Táp a magyar népi építészet egyik kincsestára. Gazdagságát jól példázza, hogy az eredeti helyükön látható házak mellett a Szentendrei Szabadtéri Múzeum kiállításán is látható egy ágasfás-szelemenes ház is Tápról származik. Ez a bőség adja a Hegysor utca egyedülálló értékét, hiszen hazánkban a népi építészet emlékeit inkább egyedülálló házak őrzik, ritka az olyan helyszín, ahol egy egész házsor maradt meg, szoros egységben mutatva egy régió vagy népcsoport életének emlékét (ebben az esetben a Sokorói-dombság falvaira jellemző 18. századi zsellértelepítések emlékét.) Különös érzés látni ezen a szoba-konyha-kamra elrendezésű házon azokat a formajegyeket, amelyeket őseink már a honfoglalás megelőző időszakból ismertek - és használhattak- ilyen például a szelemen, amelyet már a legrégebbi, egysejtű házaknál is használtak. A szobákat fűtő szemeskályha pedig késő középkori eredetű. A kályha - melynek "szemeit" változatos módon díszítették - igazi ékszere volt az amúgy egyszerű kivitelezésű lakóházaknak. A másik ilyen "ékszer" a mestergerenda volt. A szoba mennyezetén végig futó erős gerendát néha gazdag faragásokkal díszítették, de a ház építési évszámának, az építtetők nevének, vallási vagy társadalmi helyzetének jelölése szinte általános szokás volt.
A kályha és a konyhai füstje szabadkéményen keresztül hagyta el a házat. A tápi Hegysor házai az ágasfás-szelemenes típusba tartoznak. Ezeknél az egyik "névadó", a szelemen viselte a tetőzet súlyát úgy hogy erre erősítették a tetőzet héjazattartó gerendáit. A tetőzet súlyának viselésében osztozott a szelemennel az ágasfa. Az ágasfát a ház homlokzata előtt szilárdan a földbe beásták, majd a felső végén lévő Y alakot formázó - ez lehetett természetes kialakulású, de mesterséges is - ágasfába helyezték a szelemen gerendát. A Hegysor házai döngölt falú nádtetős épületek, oromzatuk fűrészelt deszka, fedésük zsupp és nád. Az épületegyüttes legkorábbi tagja 1792-ben, a legfiatalabb pedig a XIX. század közepén épült. A házak, a környék falvainak korabeli építőgyakorlata alapján, itt is a táj adottságainak megfelelően épültek a parányi zsellértelkeken. Valamennyi döngölt falakkal, a domboldalból kitermelt anyagból készült, apró ablakokkal, nyitott tornáccal. Ez az építési mód sokáig volt divatban a Kisalföldön, még akkor is, amikor máshol már mellőzték, mert a szegények építési technikájának tartották. Tápról került a Szentendrei Néprajzi Múzeumba az a ház, amely jelenleg a Kisalföldi tájegységet bemutató részen lett kiállítva. Ennek a háznak az érdekessége a konyha hátsó falából kiugró kenyérsütő kemence .
A Hegysor épületegyüttese 11 telekből áll, melyek sorsát és mai helyzetét az alábbiakban részletesen ismertetjük: A cikk elkészítéséhez Sárközi Éva, Dr Balogh Balázs és Sabján Tibor írásai nyújtottak segítséget.
|
Legújabb címkék:
Nemzeti Park |
Kegyhelyek |
Várak |
Népi építészet |
Népművészet |
Kolostorok |
Kápolna |
Kastélyok |
Templomok |
Portrék |
|
|