„e házassággal családi boldogságom egész életemre biztosítva van”

A fővároshoz közeli Ürömre rendszeresen érkeznek csoportok Oroszországból.
Utazásuk célja Alexandra Pavlovna Romanova nagyhercegnő, József nádor fiatalon elhunyt felesége sírkápolnájának felkeresése. A vértanú szentként tisztelt Szent Alexandra császárné nevét viselő sírkápolna –Alexandra Pavlovnát az ő tiszteletére keresztelték erre a névre- az Orosz Ortodox Egyház első magyarországi temploma volt, felszentelésére 1803-ban került sor.

A sírkápolna Ürömön

Alexandra Pavlovna Romanova nagyhercegnő I. Pál cár és Zsófia Dorottya württembergi hercegnő lánya, 1783-ban látta meg a napvilágot. Házasságát Habsburg-Lotharingiai József Antal János főherceggel politikai érdekek irányították –a Habsburgok a HHabsburgok Napóleon elleni összefogáshoz kerestek szövetségest-, azonban a fennmaradt krónikák –és József nádor levelei- is arról tanúskodnak, hogy az ifjú pár hamar egymásba szeretett és nagy boldogságban kelt egybe.

József főherceg

József főherceg 1795-től volt a császár magyarországi helytartója. A főherceg ezután Budára költözött, megtanult magyarul, és 1796-ban a pozsonyi országgyűlésen nádorrá választották a rendek. Jövendőbelije ennek megfelelően a leánykérés és eljegyzés alkalmából díszmagyar öltözetben fogadta. Erre a figyelmességre minkét fél részéről szükség volt a házasság sikeres megkötése érdekében, hiszen az Alexandra Pavlovnának első szándékkal „kinézett” svéd trónörökössel azért hiúsult meg az egybekelés, mert az orosz udvar visszautasította, hogy a hercegnő áttérjen az evangélikus vallásra.

A házasság ráadásul annak ellenére köttetett meg, hogy az eljegyzés után –politikai okokból- az osztrák és az orosz fél viszonya elhidegült, és nem állhatta akadályát a házasulandó felek vallása sem: előbb a görögkeleti –a cári kápolnában-, majd a katolikus egyház szabályai szerint –a gatcsinai cári palota lovagtermében- tartották meg az esketést, 1799. október 30-án.

Az ifjú pár 1799 végén utazott el Szentpétervárról Bécsbe, onnan pedig egy hónapnyi tartózkodás után indultak Budára, ahol nagy szeretettel fogadták „a legmagyarabb Habsburg” feleségét.

Bár József nádor „egy életre” tervezett, a sors sajnos nagyon rövid időt adott a párnak a felhőtlen boldogságra: Alexandra Pavlovna 1801. március 16-án, egy héttel gyermeke születése után meghalt (a gyermek a szülés után pár órával hunyt el).

Alexandra Pavlovna szelíd természetével, a szegények, az ellesettek felé forduló figyelmével, és a magyar kultúra iránti nyitottságával hamar elfogadtatta és megszeretette magát új hazájában. (Nem igazolt, de „makacs” legendaként tartja magát, hogy a magyar nemzeti lobogóba a zöld szín felvétele –kialakítva a ma is használatos piros-fehér-zöld szín összeállítást- az ő személyéhez kötődik.)

A főhercegnő emléke

Az elhunyt főhercegnő holtestét hat hétig a Nádorispáni kertben –egy erre a célra kápolnává átalakított és fel is szentelt- épületben helyezték el az orosz ortodox vallás szokásainak megfelelően. A hat hét leteltével a hercegnő földi maradványait a kapucinusok Vizivárosi templommának kriptájában helyezték el.

Alexandra hercegnő kívánsága azonban az volt, hogy az általa igencsak megkedvelt Ürömön temessék el. (Üröm a nádori birtokhoz tartozott, Alexandra kedvelt kiránduló helye volt, ahol sok időt töltött a nádor villában.)

A sírkápolna alapkövét 1802 tavaszán tették le, és alig több mint egy évvel később, 1803. szeptember 12-én –más információk szerint augusztus 20.-án- szentelte fel Afanaszjevics Andrej Szamborszkij esperes (Alexandra udvari lelkésze). A Heppe Szaniszló udvari építész által tervezett copf-klasszicista stílusú különálló, téglalap alaprajzú épület főbejárata a nyugati oldalon nyílik. Az épület felső szintjén kialakított kápolnából csigalépcsőn keresztül lehet megközelíteni a kripta részt, ahol a hercegnő holttestét elhelyezték.

A nagyhercegnő halála után létre hozott ürömi Orosz Egyházi Misszió egészen 1914-ig látta el az elhunyt személy emlékének és az ortodox hitnek képviseletét

A kápolna leírása

A kápolna belső berendezése részben eredeti, azonban a későbbi időszakokban is érkeztek berendezési tárgyak Ürömre. Ilyen például az ikonosztáz, mely III. Sándor cár ajándéka volt Alexandra Pavlovna születésének 100. évfordulójára. A kápolna tartozéka még –többek között- két selyemhímzésű halotti címer –a bejárati rész felett-, egy a Szentháromságot ábrázoló olajfestmény –a kupolában.

Alexandra Pavlovna földi maradványait őrző koporsó egy háromlépcsős magaslaton áll a sírbolt közepén. A koporsó mellett az orosz cári és a Habsburg császári korona másolatát, szemben vele pedig egy nagyméretű fakeresztet helyeztek el.

Alexandra Pavlovna holttestét ideiglenesen –1809-ben, a napóleoni háború idején- a Budai Várba vitette a nádor, azonban a veszély elmúltával visszaszállították az ürömre.

Az orosz misszió első világháború utáni megszűnésével gazdátlanul –őrizetlenül- maradt, magára hagyott sírkápolnát az 1970-80-as években többször is kirabolták. Egy 1981-ben történt újabb kifosztás és megrongálás után a holttestet ismét a Budai Várban lévő nádori kriptában helyezték el.

A sírkápolna teljes felújítás utáni került sor Alexandra Pavlovna földi maradványainak Ürömre történő visszaszállítására és ünnepélyes újratemetésére. A 2004. szeptember 11-i újratemetésen az Orosz Ortodox Egyház prominens tagjai mellett a Romanov család és a Habsburg dinasztia is képviseltette magát.

A Szent Alexandra kápolna Üröm központjában áll.

Nyitva: minden szombaton délelőtt 10 órai kezdettel, szentmisével, majd a kriptában rövid gyászszertartással adóznak Alexandra Pavlovna emlékének. A szertartás alatt és közvetlenül azt követően a kápolna nyitva áll minden hívő és világi érdeklődő előtt.

Megjelen a Szép Magyarország magazin 2009. harmadik lapszámában

Feltéve : 2010. június 14.-én

Foto: Tomas Optiz (www.tomasopitz.net )