Kőszeg városának festői összképét pompásan koronázza a várost övező hegygerincen, 393 méter magasságban emelkedő Kálvária templom. A városközpont szinte minden pontjáról jól látható, háromtornyos „Urunk koporsója” a provinciális barokk egyik legértékesebb magyarországi alkotása.

Magyarországon a legtöbb fogadalmi emléket -Szentháromságoszlopot- az 1709-től  1711-ig pusztított országos pestisjárvány után emelték a túlélők, egyrészt a felgyógyultakért hálából, másrészt, hogy az újabb sorscsapások elkerüljék városukat. Kőszeg polgárai azonban nagyobb fogadalmat tettek a pestisjárvány ideje alatt: a Szentháromságoszlop felállítása mellett egy templom felépítésére is fogadalmat tettek, melynek helyszínéül a város melletti Kálvária-hegyet választották ki.

A Kálvária-templom

Az építkezés előkészítése

A Szentháromság-szobor felállítására már 1713-ban sor került a város fő terén, azonban a templom felépítésének előkészítéséhez -az építkezéshez szükséges pénz előteremtéséhez- hosszabb időre volt szükség. Végül 1729-ben kerülhetett sor a templom alapkőletételére, miután Pálfy Miklós nádor, a város képviselő testülete és gazdag polgárai közösen biztosították az építkezés fedezésére szükséges költségeket.

A kiválasztott helyszínen, a Kálvária-hegyen a jezsuiták emeltek 1686-ban, a Golgota mintájára egy egyszerű fakeresztet -azóta hívják a helyet Kálvária-hegynek-, melyet 1726-ban kőkeresztre cseréltek, és ugyanekkor helyeztek el a hegyre vezető út mellett 8 kisebb fakeresztet, Krisztus szenvedését ábrázoló festményekkel. 1715-ben emelték a templom mellett ma is látható kis kápolnát -Szent Donátnak, a szőlők védőszentjének tiszteletére.

A templom építéséhez szükséges pénz mellett az építőanyagnak a dombtetőre történő feljuttatása is komoly gondot okozott. A város lakóinak és a zarándokoknak kézben kellett felvinni a dombtetőre az alapanyagokat (köztük közel 70.000 téglát). Az alapkőletétel utáni első időszakban gyorsan haladt az építkezés -elsőként egy kisebb kápolna épült meg, amely később beépült a templomba-, azonban 1735 után egy kissé lelassult a munka (igaz a belső berendezés készítése haladt, de még nem volt kész a külső vakolás, a harangtornyok építése és a tetőfedés befejezése). A templom gondozását a jezsuitákra bízta a városi tanács.

A templom bemutatása

A hegytetőre felérkezőt egy nagyszerű épület látványa fogadja. A templom homlokzat előtt kőfal emelkedik,  bejáratához széles, szobordíszes lépcső vezet (1775-ben épült). A teljesen szimmetrikus templomépületet két oldalsó -kerek- tornya fazsindelyes borítású, míg a középső, négyzetes tornyot rézlemezzel borított hagymakupola fedi. A főhomlokzat szépségét -az arányai mellett- a hármas toronyegyüttest összekapcsoló voluták (csigavonalú díszítő motívumok) adják. A templom főhomlokzatát három feszület tagolja. Mindhárom alkotás művészi munka: középen Krisztus, lábainál Magdolna (a fájdalmas Anya) és János szobra látható. A templomtérbe vezető két szögletes kapu a keresztek között nyílik.

A templom szentélye egyhajós, félköríves záródású, a főhajó két oldalához egy-egy íves alaprajzú kápolna kapcsolódik. A templom eredeti, barokk oltára egy 1947-ben keletkezett tűzvészben elpusztult, pótlására a jáki temetőkápolna oltárát hozták ide. A mellékoltárok, a  szószék és az orgona korábban készült el, mint a főoltár, melynek falállítására 1745-ben, festésére, aranyozására a következő évben került sor. (Időközben, 1737-ben, egyszerre két oltárral gazdagodott a templom berendezése. Szent Flórián tiszteletére emelték az egyiket -hogy a várost megvédje a tűzvészek pusztításától- és Szent Donát tiszteletére a másikat.) A belső berendezéseket helyi szakemberek -asztalosok, képírók és képfaragók- készítették.

A Kálvária-hegy megközelítése

A Kálvária-templom megközelítéséhez észak-északkeleti irányba kell elhagynunk a belvárost, és néhány perces autózással után, a város szélén érjük el a hegytetőre vezető sétány kezdetét. (Itt látható annak a bunkernek a bejárata, ahol 1944. december 6 és 1945. március 18. között a szent koronát és a koronázási jelvényeket őrizték, majd innen szállították tovább Ausztria felé). Az enyhe kaptatót ma Andalgó sétánynak nevezik, és aki vállalja a megmászását, azt egy különleges szépségű templom fogadja a hegytetőn.

A hegytetőre vezető út mellett álló, fakeresztekre erősített festett táblák helyett 1763-ban kő stációkat állítottak (Georg Schweitez munkája), ezeket később (1890-ben) a templomkerítésbe falaztak be, amikor 14 új stációt helyeztek el a sétány mellett (Ludwig Shöne alkotásai). A templomhoz kőfallal védett kert és remetelak csatlakozik (emléktáblán olvashatjuk, hogy itt van eltemetve gróf Wels Henrik, a templom első festője, Kőszeg egyik remetéje). A templom mellől Kőszeg városának és környezetének nagyszerű panorámájában gyönyörködhetünk. 

További informácio: kalvaria.lap.hu