2008 nyarán elkezdődött a sátoraljaújhelyi vár régészeti feltárása. A régészeti kutatást megelőző évben sor került a teljesen elpusztult középkori vár geodéziai felmérésére és részleges geoelektromos vizsgálatára, a mérési adatok térinformatikai értelmezésére, továbbá a Várhegy légi fényképezésére. Az előzetes műszeres mérések értelmezésével összegeztük a terepen megfigyelhető jelenségeket, valamint lehetővé vált egy teljes körű régészeti feltárás ütemtervének elkészítése is.

2008. augusztus 4-én kezdődött el az ásatás, melynek első két hetében debreceni gimnazista diákok és a Miskolci Egyetem történelem-régészet szakos hallgatói is közreműködtek egy régésztábor keretében. A terepi munka október közepén fejeződött be. A feltárás első évének kitűzött feladata az volt, hogy tájékozódjunk a vár központi zónájában feltételezett épületegyüttes állapotáról, s esetlegesen meghatározzunk középkori (járó)szinteket. Célunk volt továbbá az ugyancsak a központi részen lévő, mintegy 500 négyzetméter alapterületű, feltételezett (pince)helyiség előzetesen mérésekkel meghatározott Ny-i és D-i falának megtisztítása. Munkánkat ez utóbbi feladatokkal kezdtük, mely párhuzamosan haladt az erősen erdősült területen korábban már kivágott fák csobakjainak, gyökérzetének kiszedésével. A jelentős mennyiségű törmelékréteg eltávolítása után először egy É-D-i irányú fal belső síkjának feltárását kezdtük el. A fal, melynek szélessége mintegy 300 cm, 150-170 cm magasságban maradt meg, zömmel azonban csupán falmag formájában tudtuk megfigyelni: összefüggő falsík mindössze a középső szakaszon maradt meg, kisebb részletekben. A fal belső síkja előtt megtisztítottuk a Várhegyet képező andezit felszínt, melyet ezen a részen viszonylag simára lefaragtak. A fal ÉNy-i sarka, ahol a feltételezett helyiség É-i falával csatlakozik, egyenlőre nem került kitisztításra.

Munkánkat az idei kutatási terület D-i részén, az itt vélt Ny-K-i irányú falszakasz feltárásával folytattuk. A 80-150 cm magasan álló, vastag fal Ny-i sarkánál a nagyköves omladékréteg alatt egy lépcsősor részletére bukkantunk. A legalsó lépcsőfok előtt egy keményre letaposott, agyagos, helyenként faszenes járószintet figyeltünk meg, melynek felületéről sok 14-15. századi kerámiatöredék és több vaslelet került elő. Összesen 3 lépcsőfokot tisztítottunk ki, a fal felső omladékában pedig még további 1 lépcsőfok lehetséges. A feltárt 3 lépcsőfok közül a középső egy másodlagosan ideépített, nagyméretű gótikus faragvány, vélhetően egy kapu szárkő eleme. A lépcsősor K-i oldalán előkerült annak mellvédfal-csonkja is. A további tisztítás, az óriási mennyiségű köves omladék eltávolítása után kiderült, hogy a lépcsőhöz tartozó falszakasz a K-i részen „megszakad”, itt nagymérvű pusztulással, esetleg a kövek elbányászásával számolhatunk.

Kutatási területünk DNy-i zónájában értük el a feltárás idei esztendejének kétségkívül leglátványosabb eredményeit. A Várhegy legmagasabb pontján egy központi épület(együttes) részletét tártuk fel, annak 200 cm széles, É-ra nyíló bejáratával együtt. A helyiség É-Ny-i sarkánál 100-150 cm magas felmenő falazatot tisztítottunk ki a nagyköves omladék alól. A helyiség padlója a bejárat körüli területen apró téglatörmelékkel kevert, habarcsos, többé-kevésbé egyenletes volt, a helyiség ÉNy-i sarkában viszont az andezit felszín csak durván volt megfaragva. Elképzelhető hogy itt fapadló lehetett, melynek azonban nem maradtak nyomai. A helyiség keleti falában egy gótikus ablak épségben lévő könyöklője maradt fenn. A törmelékréteg alatt, a helyiség É-i falának belső oldalán, közvetlenül a járószinten 3 nagyméretű gótikus kőfaragvány: 2 oszloplábazat elem és 1 ajtókeret hevert.      

 A helyiség ÉNy-i belső sarkában a mintegy 130 cm vastag nagyköves omladékrétegből III. (Vasa) Zsigmond (1587-1632-ig Lengyelország, 1592-1599-ig Svédország uralkodója) 1621-ben vert ezüst garasa került elő. A pénzlelet, továbbá az annak társaságában, ugyancsak az omladékból előkerült 17. századi kerámiatöredékek azt bizonyítják, hogy a vár története korántsem zárult le teljesen (az írott forrásokból ismert módon) a 16. század derekán. A végső pusztulás és a vár felhagyása csak a 17. században következett be. Azt, hogy a történeti adatokból ismert, pusztulást hozó háborús események és a 17. századi leletekkel keltezhető legutolsó pusztulási réteg közötti időszakban milyen formában zajlott élet a vár falai között, továbbá hogy a használata folyamatos volt-e a két időpont között, s egyáltalán számottevő erősségként funkcionált-e a vár, vagy csupán alkalmi menedékhelyként, refúgiumként (jelen pillanatban talán ez tűnik valószínűbbnek), csak a további kutatások során válaszolhatjuk meg.

A feltárás során előkerült leletanyagból a fentebb említett kőfaragványok és ezüstpénz mellett említést érdemelnek a fémleletek.  A lépcső előtt feltárt középkori járószint átvágásából egy réz gyűszű, egy ólomból öntött szakállas puskagolyó, két nagyméretű, kovácsoltvas ácsszög, valamint egy vas nyílcsúcs került elő. A 2008/1 helyiség padlószintjéről egy számszeríj nyílhegy látott napvilágot, míg az É-D-i irányú fal omladékából egy fél sarkantyú, valamint egy vasból öntött szakállas puskagolyó került elő. A vár területén szórványleletként további két vas puskagolyót gyűjtöttünk. Az erősen töredékes, zömmel a falomladékokból előkerült, jellemzően 14-15. századi kerámiaanyagban a sárgásbarna és szürke színű fazéktöredékek dominálnak, de előfordul néhány fehér színű, vörös földfestékkel díszített edénytöredék is az idei feltárás leletei között. Külön csoportot alkotnak a 2008/1 helyiség omladékából – az 1621-es ezüstpénz társaságában – előkerült vékonyfalú, mindkét oldalán mázas 17. századi kerámiatöredékek.  Az andezit felszín és a 2008/1 helyiség ÉNy-i sarkának alapozása között megfigyelt vékony, sötétszürke rétegből előkerült két bütyökfül pedig azt bizonyítja, hogy a Várhegyen a késő bronzkor időszakában is számolhatunk emberi megtelepedéssel. A régészeti feltárás első (a kutatási projekt második) esztendejében bizonyságot nyert, hogy a vár feltárása jelentős eredményekkel kecsegtet, hiszen a pusztulásnak leginkább kitett központi zónában is jelentős méretű, helyenként csaknem másfél méter magasan álló felmenő falakkal számolhatunk. Így egy remélt, teljességre törekvő, szisztematikus feltárás során nem csupán a vár alaprajzi rendszerének és az egyes építési periódusainak a megismerését várhatjuk (bár önmagában már ez sem lenne jelentéktelen dolog) hanem lehetőség nyílik a vár feltárt részeinek konzerválás, állagmegóvás utáni bemutatására, s a Várhegy területének örökségturisztikai hasznosítására. Egy hosszú, sokéves és igencsak költséges út első lépéseit tettük tehát meg. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy ekkora területű vár feltárása hatalmas felelősséget ró ránk, hiszen a jelentős, évadról-évadra „növekvő” feltárt falazatok, épített részletek konzerválása nem tűrhet halasztást. Éppen ezért a feltárással párhuzamosan, már a 2-3. feltárási évadtól kezdve (reményeink szerint ekkor már összefüggő, jól értelmezhető falszakaszok, teljesen feltárt helyiségek lesznek) szakaszos konzerválási munkálatokat szeretnénk végezni, ez egyben kizárólagos követelménye is lenne a soron következő ásatási szezonoknak. Fontos megjegyezni, hogy a vár feltárásának elindítása mindenképpen időszerű feladatnak bizonyult. A Várhegy területe ugyanis az utóbbi időszakban erősen erdősültté vált, a fák, cserjék és bozótok gyökérzete nagyon sok kárt tett a felszín alatt lévő idén feltárt falazatokban. A területen rengeteg fiatalabb fát, surjánt távolítottunk el, vagyis biztosra vehetjük, hogy ha a Várhegy területe továbbra is az „erdő birtokában marad” egy jövőbeni régészeti kutatás során jóval kevesebb értelmezhető információ kerülne felszínre.

forrás: Pataki Régészeti Híradó