Mediterrán házaival, a malomépülettel és a tó szépen parkosított környezetével a tapolcai Malom-tó hazánk egyik leghangulatosabb városrésze. Amennyiben Tapolca őslegendáját szándékoznék megalkotni, akkor azt írnám, hogy a város története innen, ezekből a forrásokból ered, és talán nem is járnék messze az igazságtól, hiszen a régészeti kutatások igazolják, hogy a Templomdomb az i. e. 5 évezredtől lakott hely volt és ezen a részen alakult ki a középkor Tapolca központja is.

Mindig azt gondoltam, hogy a malom a "vízválasztó" a két tó -azaz a Nagy- és a Kistó- között és azt, hogy az alsó-tavat a malomkerék meghajtása után lezúduló víz összegyűjtésére alakították ki. Valójában azonban a malom mögött azért duzzasztották fel újra a Tapolca-patak vizét, hogy egy második malmot is meghajtsanak vele. A két tó közül a nagyobbat hívják Malom-tónak (de nevezik Nagy-tónak illetve felső tónak is), míg a második a Kis-tó vagy alsó tó. A patak és a tó vízét tápláló források nem csak a város névadói -Tapolca szláv nyelven meleg vizet jelent-, hanem feltehetőleg az első letelepülők helyválasztásában is döntő szerepük lehetett, hiszen őseink biztos értékelték az egész évben kellemes, 18 hőfokon feltörő karsztvizet, melynek köszönhetően soha nem fagyott be tó vize (leszámítva egyetlen évet, amikor a bauxit bányászat miatt jelentősen leapadt a vízszint). Ezekkel a tulajdonságokkal -egész évben folyó, bővizű, erős hozamú források- szinte törvényszerű volt egy malom emelése ezen a pontos, amit valószínűleg már a római birodalom fennhatóságának idején megépítettek -a patak felduzzasztásával egyidőben-, de az biztos, hogy a árpád-korban már állt az itt látható malom elődje -amely feltehetőleg a 13-14. század körül épülhetett-, ugyanis a malomépületnek gótikus részletei is vannak.

Tapolca Turul ispán birtoka volt az 1200-as évek első negyedétől, aki saját udvarházát a tó melletti Templom-dombon építette fel. Ugyanitt állt az általa alapított, a Boldogságos Szűz titulusát viselő templom, melyet 1280-ban a veszprémi püspök az egyházmegye legszebb templomának nevezett. Tapolca 1346-tól a karthauzi szerzetesek egyik birtokközpontja, számos kiváltsággal (nemesi vármegyei közgyűlések székhely, vámhely, tizedszedési központ. Miután a török pusztítás után a karthauziak elhagyták a települést, az a veszprémi püspökség tulajdonába került. Ebben az időben a malom is a veszprémi püspök szolgálatában állt. A malomépület jellegzetes része a kőből kirakott alsó szint. Természetesen nem csak az épület alsó szintjét rakták ki kőből, hanem az egész épület kőből készült, csak a felső részeket bevakolták, míg alulra a szebb formájú köveket építették be, és azt a részt vakolatlanul hagyták Ezt a megoldást, az erre a vidékre jellemző építési módot az indokolta, hogy a kő volt a legkönnyebben beszerezhető építőanyag. Szintén jellegzetes része a malomnak az épület oldalához simuló hatalmas kerék, amely mára már csak dísz, az egykori funkció emléke, de az volt már a múlt század nagy részében is, ugyanis a malmot már korábban turbina meghajtásúra szerelték át.

Tapolcai légifotók

A tóparti házak telkei egykor egészen a vízpartig értek. Napjainkra ezeken a "telek végeken" egy csodálatos parkrendszert alakítottak ki -sétautakkal, pihenőkkel, szobrokkal és játszótérrel. A Malom-tó és közvetlen környezete nemcsak Tapolcának, de hazánknak is az egyik legszebb és leghangulatosabb városrésze, kihagyhatatlan látnivaló.

A Templom-domb látnivalói
A tó közvetlen környezete bővelkedik az értékes és érdekes látnivalókban, melyek közül kiemelkedik a Templom-domb, Tapolca egykori történelmi központja. Az itt álló plébániatemplomot még Turul ispán emeltette a XIII. sz. első felében, erre utal a déli oldalán levő román stílusú ablak is. A XV. sz. elején építették a karthauzi szerzetesek a gótikus, keresztbordás mennyezetű szentélyt, amelynek déli külső falán Szent Kristóf freskójának töredéke látható. Ez utóbbin Szent József alakjában Zsigmond király ismerhető fel. A török idők alatt megsérült templomot Padányi Bíró Márton veszprémi püspök 1756-57-ben építtette át barokk stílusban. Homlokzatát Szt. István és Szt. Imre fülkeszobrai díszítik. Északi oldalához az irgalmas nővérek rendháza és óvodája kapcsolódik, amelyet Ranolder János püspök építtetett 1872-ben.

A templommal szemközti iskola helyén állt az egykori vár,
benne a karthauziak rendházával.
Falai ma magasítva láthatók. Az alatta lévő római kori alapfalon áll Marton László Múltunk című alkotása. Az iskola északi végénél tárták fel a XVII. sz. közepén kibővített vár kapuját, előtte a mély farkasveremmel, amely felett a felvonóhíd állt. Szent István itt látható, bizánci ihletésű szobrát Raffay Béla készítette 2000-ben. Az iskola udvarán megtalálták Turul ispán XIII. századi birtokközpontjának épületmaradványait is. A szomszédos Kántorház (Templomdomb 8.) egyben a Dunántúl egyik legrégibb népiskolai épülete volt. Falai között tanulta a betűvetést Batsányi János is. Ma a Séta egy régi iskolában című kiállítás ad ízelítőt a múlt oktatásáról. Nyitvatartása: hétfő kivételével minden nap 9-16 óráig (tel.: 87/412-246). A múzeummal szemben van a plébánia barokk stílusú épülete. (Csobánc u.1.) Tóra néző szép, oromfalas homlokzata előtt áll Nepomuki Szent János szobra. (forrás: www.tapolca.hu)

Kapcsolódó startlapok:
Magyar régész.lap.hu | Ásatás.lap.hu | Helytörténet.lap.hu | Történelem.lap.hu