Ha főúri épületeink –kastélyaink, kúriáink- egykori gazdagságát kellene érzékeltetnem –és itt most csak a mennyiségükre gondolok-, akkor erre igazán jó példa a tardosi kastély, amelyikre még én is rácsodálkoztam. Pedig nem egy kisebb kúriáról van szó, múltjában vannak kifejezetten érdekes részletek –hercegi látogatás, az Aranycsapat táborozása-, úgyhogy „illett” volna többet tudnom róla. De azt gondolom nem vagyok egyedül a rácsodálkozással, még azok között sem, akik érdeklődnek az ilyen jellegű épületek iránt és jó párat fel is kerestek már.

A tardosi kastélynak igencsak bonyolult alaprajza van, de ennek ellenére sem mondhatom azt, hogy páratlan, hiszen nem is olyan messze tőle, Iszkaszentgyörgyön is látható egy hasonló kialakítású kastélyépület. A teljes épületegyüttes a földről nem is látható át, szerencsére a légifotók megadják számunkra azt a lehetőséget, hogy átlássuk az összetett épületalaprajzot.

A kastélyépület (www.legifoto.com )

A kastélyépület teljes egészében földszintes, emeleti rész kiépítésére nem került sor a több alkalommal történő átalakítások során (talán ez is magyarázza bonyolult alaprajzát, mert így tudtak újabb és újabb tereket kialakítani benne, a változó igényekhez alkalmazkodva). Az épület igazán meghatározó, romantikus-eklektikus stílus a Dréher család idejéhez köthető, ugyanis ők rendelték meg azt az átalakítást, melynek eredményeként a kastélyt kívül belül átalakították.

A Sajnovicsok

Több családhoz is köthető a tordasi kastély története, mi az elnevezésnél megmaradtunk az első építtetőnél, a Sajnovics családnál, akiknek a tevékenysége jelentős mértékben határozta meg a település sorsát is a török hódoltság utáni újjáépítéskor.

A Fejér vármegyében lévő földbirtokokat Sajnovics Mátyás vásárolta meg a hódoltság után, és ő volt az is, aki ezen a helyen, a kastély elődjének tekinthető kúriát felépíttette. A ma is álló kastély legkorábbi részeit a 17. század végén, a 18. század elején emelték. Ennek a korai épületnek a bővítésére feltehetőleg (II.) Mátyás idejében került sor, és ezt a korszakot tekinthetjük mind a család, mind a település fénykorának. Ekkor élt a család egyik legjelesebb tagja, Sajnovics János jezsuita szerzetes, aki csillagászatot és matematikát tanult, mégis a nyelvészet területén alkotott maradandót, amikor norvégiai utazása során figyelt fel a magyar és a lap nyelv közötti hasonlóságokra és erről hazatérve könyvet is megjelentetett. (Őt tekinthetjük a település és a kastély leghíresebb szülöttének.)

Miután a Sajnovics család 1687-ban a terület ura lett, a vallásszabadság garantálásával segítette a település gyors újjászületését. Az 1713-ban kelt úrbéri szerződésnek köszönhetően egy új és virágzó korszak köszöntött be Tordason. Ez a korát megelőző engedmény egy felvilágosult ember józan döntését mutatja.

Sajnovics (II.) Miklós 1782-ben bekövetkezett halála után lánya és annak férje örökölte a birtokot. Az ezt követő bő száz esztendőben számos tulajdonosa volt a kastélynak, mígnem 1875-ben Dreher Antal megvásárolta az uradalmat. Az épület ma is látható, romantikus és eklektikus formákat, valamint a Tudor-kor formaelemeit felhasználó külső képét ekkor nyerte el. A kastély teljes körű belső átalakítására is sor került ezzel egy időben. Az épület leghosszabb részén, a kerti homlokzaton látható a Dréher címer. A díszterem faburkolatot, kazettás mennyezetet kapott és a család versenylovait ábrázoló olajfestmények lettek benne elhelyezve.

Az 1930-as években egy igazán illusztris vendége volt a tordasi kastélynak: György walesi herceg (akit később VI. Györgyként angol királlyá koronáztak). Talán az ő érkezése is indokolta azt a felújítást, amit ekkoriban valósítottak meg.

A II. világháború után az épületben előbb úttörőtábort, majd az Aranycsapat edzőtáborát alakítottak ki benne. 1958-tól a Fővárosi Tanács szociális otthona volt. Az épület jelenleg is a főváros tulajdonában áll, az elmúlt években több alkalommal is meghirdették eladásra, de vevő még nem jelentkezett rá.

Tordas története

Tordas település írásos említése 1235-ből ismeret, ekkor a kalocsai érsek öccse vásárolta meg a birtokot, amit két évvel később a Nyulak-szigeti (napjainkban Margit-sziget) apácák kaptak meg. Száz évvel későbbről ismert az a Fejér és Pest megye határait kijelölő jegyzék, melynek egyik határpontja a tordasi kőtemplom volt, ami a település jelentőségét mutatja. A Szigeti apácák egészen a Mohácsi-vészig birtokolták a települést, mely a hódoltság alatt teljesen kihalt, emlékét csak a középkori templom maradványai őrizték.

Újjászületése a Sajnovics családhoz köthető, miként az a cikk első részében olvasható.

Tudta Ön?

Hangya szorgalommal

A faluhoz tartozó földek a két világháború között már nem tudtak megélhetést biztosítani az egész lakosságnak. Ez az áldatlan helyzet ébresztette fel a szövetkezeti gondolatot, melynek vezetője Podhraczky János evangélikus esperes volt. Munkájának elismeréséül a Hangya Szövetkezet 1938-ban Tordast választotta ki arra, hogy dán mintára az ország első Hangya Szövetkezeti mintafaluja legyen.

A Hangya szövetkezet építette a falu majdnem mindegyik, ma is működő középületét, a kultúrházat, a vendéglőt, a Fajtakísérleti Állomást, az orvosi rendelőt, a posta, tornaterem épületét. Sajnos nagyszabású terveiket keresztülhúzta a II. világháború.

További látnivalók

Tájház

Egy régi és valóban létezett ház alapján emelt és berendezett épületben nyitották meg a Szlovák tájházat a Fejér-megyei településen.

A tájház mintájául Pintér István 1820 körül épült háza szolgált, amely a Hangya-emlékkönyvben is látható. A tisztaszoba, a pitvaros konyha és a hátsó szoba mögött nem kamra van, hanem félig nyitott szín, amelyben a 19. század végi, 20. század eleji mezőgazdasági eszközök, szerszámok kaptak helyet. A berendezést még itt-ott fellelni nagyon idős falusi nénik megmenekült kisházában, vagy a szenvedélyes hagyományőrzők és gyűjtők otthonában. Mindenesetre az ünnepélyes avatón a legkisebbeknek ugyancsak szorgalmasan magyaráztak a szülők, nagyszülők, hogy mi micsoda és mire való!

Tordason még napjainkban is számos Hangya-korabeli épület mutatja, milyen nagyszerű vállalkozás volt a rövid időt megért története ellenére a Hangya-mozgalom, a magyar vidék korabeli harmadik utas törekvése.

www.tordas.hu