A Velencei-tó kerékpárral történő megkerülése nagyszerű program, amelyet ráadásul akár kisebb gyermekekkel együtt is könnyen megvalósíthatunk. A kerékpártúrát pedig útközben szinte bárhol megszakíthatjuk, hogy megpihenve kiüljünk a vízpartra, belemerüljünk a tó kellemes vizébe, hogy aztán felfrissülve folytassuk utunkat tovább. A kör teljesítése nagyobb előkészületet nem igényel, de az útvonalat érdemes előre megnézni és jegyzetekkel vagy térképpel felszerelkezve útnak indulni, mert találkozni fogunk olyan elágazásokkal, ahol hasznos előre tudni, hogy merre akarjuk folytatni az utazásunkat.

Az első benyomás, ami azonnal magával ragadja a túrázót, az a hatalmas élet, hogy a tó minden pontján kerékpározó párok, családok, csapatok haladnak, szinte folyamatos forgalmat képezve a bicikli úton. És ez a lelkesedés már évek óta tart, ehhez képest nehezen érthető, hogy a vasút miért nem képes partnerként alkalmazkodni az igényekhez, miért nem örül és használja ki a jelentős forgalmi igényt. Mert arra ugyan van lehetőség, hogy a Velencei-tavat érintő, nagyon szép és modern vonatokon kerékpárt is szállítsunk, azonban az a négy hely, amit szerelvényenként kiszámoltak nagyon kevés, főleg úgy, hogy a kerékpárok elhelyezése a vonaton valójában egy „öszvér megoldás”, akkor sem praktikus, ha tényleg csak maximum négy jármű utazik egyszerre. Ezzel szemben az a tapasztalatom, hogy hétvégenként akár két tucat biciklinek kellene hely egy-egy járaton, és miután ilyenkor két szerelvény van összekapcsolva, járatonként hivatalosan csak nyolc kerékpár férne fel. Ebből mindig van egy kis gond, jó lenne, ha végre lereagálná a vasút a reális igényeket és nem csak ezzel az áll megoldással érné be (de a tó körüli települések is léphetnének, hiszen az ő érdekük elsősorban, hogy minél többen felkeressék a Velencei-tavat).

A vasúti felújítás befejezésének köszönhetően gyorsan haladunk és mire meglátjuk a tó vízfelületét, már nem is emlékszünk az utazás kellemetlenségeire. Mi általában Velence állomáson le is szállunk, és azonnal becsatlakozunk a tó körüli kerékpárút itteni szakaszába. Ízlés kérdése, hogy ki melyik irányba indul el, nekünk valahogy Sukoró felé természetes a kör megkezdése, így az új és igen látványos Velence Korzónál csak vásárolni állunk meg, a vízparti kiülést meghagyjuk a kör végére. Tavaly tavasz óta sokat fejlődött ez a rész, érdekes felfedezni az újdonságokat. Nagyon élvezzük a vízpart melletti tekerést, sajnáljuk, hogy az útvonal hamarosan eltávolodik a vízparttól és a kiépített kerékpárút is véget ér. Egy hosszabb szakaszon az országúton haladhatunk tovább, szerencsére itt nagyon csekély a gépjárműforgalom, annál több a kerékpáros. Pákozd előtt jön a túra legmeredekebb szakasza, itt egy darabon mászni kell, de egyáltalán nem leküzdhetetlen a kihívás. Cserébe szép kilátás nyílik a tóra, illetve a másik oldalon az arborétum területére. A dombtetőre érve figyelni kell, mert a tó körüli út az erdő felé folytatódik –jobbra kell elmenni-, aki egyenes megy tovább, az a Szúnyog-szigethez jut le, de onnan majd vissza kell jönnie az út folytatásához. (A tó körüli út kitáblázása nem a leginformatívabb –sok helyen csak Székesfehérvárt jelölik, ami azért zavaró annak, aki Gárdonyba akar átjutni-, ajánlom mindenkinek, hogy előre készüljön fel és szerezzen be térképet vagy jegyezze fel az útvonalat). Pihenőhelyet itt-ott látunk, de ezekből is lehetne több, miként arra is gondolhattak volna, hogy mosdót és wc-t alakítsanak ki az út mellett.

Pákozdon áthaladva, balra lekanyarodva, mi egy országúton folytattuk a kerekezést –a térkép szerint az volt a logikus út-, azonban később láttuk, hogy ha tovább megyünk egyenesen, akkor egy kis kerülővel, de kerékpárúton mehettünk volna végig. Az országút szerencsére itt sem volt forgalmas, de mégsem egy bicikliút, kisgyerekekkel azért nem lelkesedik érte az ember (legközelebb megnézzük a másik utat is). Ezen az oldalon a madárrezervátum mellett haladunk el, a levegőben, de az út két oldalán is különböző madarakban gyönyörködhetünk. A 7-es főúthoz leérve a kerékpárút visszatér a vízpart mellé és hamarosan elérkezünk egy pihenőponthoz, ahol egy igen látványos kilátó segítségével betekintést nyerhetünk az itteni vízi világba.


Folytatva az túránkat hamarosan újra beérünk a lakott részek közé, amelyet már nem is hagyunk el Velencéig. A kerékpárút itt szinte végig a vízpart mellett vezet, csak nagy ritkán kalandozik be a nyaralok közötti utcákra. A part mellett igen szép részeket érintünk, sok helyen szabadstandok és sütödék csábítják a megfáradt és megéhezett vándorokat. Aki erre kirándul, annak biztosan hamarosan lesz egy kedvenc helye, ahol mindig meg fog állni. Nekünk is van egy lángossütőnk, akinél „megebédelünk” és ennek alkalmából a vízparton is megpihenünk egy rövidebb vagy hosszabb időre. Ezúttal megosztottuk a vízparti pihenésre szánt időnket, mert még vissza akartunk menni az új velencei strandrészhez is.

A teljes kör –útvonaltól függően harminc-egynéhány kilométer- két és három óra közötti időtartam alatt kényelmesen megtehető, még annak is, aki nem gyakorlott kerékpáros. Emelkedős szakasz minimális mértékben nehezíti a tekerést, az út legnagyobb részében sík terepen kerekezhetünk. A településeken lehet enni, inni, vásárolni (vasárnap ez biztos problémásabb mostanában).

Mindent egybevéve én igen jó szívvel ajánlom mindenkinek a Velencei-tó körüli kerékpártúrát. Egy nagyon kellemes napot lehet eltölteni itt, mozgással, pihenéssel, amit jó idő esetén vízbe merüléssel lehet megkoronázni.

Azoknak pedig, akik bírják erővel és szeretnék kiegészíteni a kerékpározást más aktív mozgással saját tapasztalatom alapján egy kenutúrát ajánlok a tó nádasok rejtett belső részeire, ahol bepillantást nyerhetünk a gazdag madárvilágba és ha vezetővel megyünk, akkor még a tó történetéről is áttekintést kapunk.

Készült: 2015. április