Sorolták a modern építészetet leginkább meghatározó 13 építész közé, a New York-i Metropolitan Museum még életében retrospektív kiállítással tisztelgett előtte (ezt a megtiszteltetést korábban egyetlen építész sem kapta meg), szellemisége és tanári tevékenysége meghatározó volt a 20 század építészetében, szülőföldjén mégis alig ismerik tevékenységét. Ebben döntő szerepe lehet annak, hogy itthon soha nem végezhetett építészi tevékenységet, így sajnos egyetlen Breuer által tervezett épület sem található Magyarországon.

Breuer Marcel -teljes nevén, Breuer Marcel Lajos, barátainak és művésznevén, Lajkó- 1902. május 21-én született Pécsett. A szülővárosában elvégzett alsó- és középfokú tanulmányai után a bécsi Képzőművészeti Akadémiára kérte felvételét. Festőművésznek készült, de egy elnyert ösztöndíj ellenére is mindössze hat hetet töltött az Akadémia falai között, ugyanis az ott tapasztalható konzervatív szellem az iskola elhagyására ösztönözte. Ekkor fogadtan el a szintén pécsi születésű Forbáth Alfréd invitálását, hogy tartson vele Weimarba, a Bauhaus szabadiskolába.

Breuer itt édesanyja tanácsát elfogadva -aki azt szerette volna, ha fia egy biztos megélhetést nyújtó szakmát sajátít el- az asztalosműhely növendéke lett, és 1924-ben mesterlevelet szerez. Pályájának első szakaszában -1921 és 1937 között-, szinte kivétel nélkül csak bútortervezési és lakberendezési munkákat készített, közülük is kiemelkednek az ülőbútorai, amelyek egész alkotói pályafutásán belül is a legjelentősebb munkái közé számítanak.  

Breuernek az úgynevezett Vaszilij-szék hozta meg a nemzetközi ismertséget. Ez az alkotás biztosít helyet számára minden olyan kiadványban, amelyik a 20. század legjelentősebb bútorait, illetve meghatározó alkotó mestereit mutatja be. A Vaszilij-szék tervezésekor Breuer már az asztalosműhely vezetője volt. (Tanulmányai befejezése után előbb Párizsba ment, innen hívta vissza Gropius a műhely vezetésére.) Az iskola ekkor költözött Weimarból Dassauba, és Breuer  nem sokkal a visszatérése után megalkotta az első fémvázas, úgynevezett csőbútorát. A szék megszületésének ötletét saját Adler kerékpárja adta. Breuert lenyűgözte a kerékpár acélcsővázának az erőssége (elbírta a szállított személy súlyát), ráadásul könnyű alakíthatósága és nagy teherbírása mellett elegáns is volt. Az új szék első vásárlója a híres festő, Vaszilij Kandinszkij volt -aki, ekkor szintén az iskolában tanított-, ezért Breuer a B3-as típusszámú terméknek a Vaszilij nevet adta.

Ebből a csővázas konstrukcióból -amely korszakalkotó volt a maga korában- fejlődött ki a konzolos megoldás, ahol a bútor vázát egyetlen, folyamatosan hajlított cső adja. Itt a terhelés már egyenletesen oszlik el a váz egészében. A csővázas bútor megoldása eltért a hagyományos lakberendezés addig vallott képzeteitől, Breuer is inkább műszaki tárgynak tekintette alkotását, saját stílus nélküli tárgynak, amely rendeltetésén és konstrukcióján túl mást nem kíván kifejezni. Talán ennek a „stílustalanságnak” is köszönhető, hogy ezek a székek szinte kortalannak számítanak, napjainkban is frissnek és modernek tűnnek, és szinte minden bútorstílushoz illeszkednek. A későbbi időszakból -1927-28-ból- származó, krómnikkelezett csővázas, fémszálbetétes szövet illetve nádfonatos ülő- és támlafelülettel készült székei is rendkívül népszerűek mind a mai napig. Közülük az eredetileg B32-es típusszámmal forgalmazott -később mester lánya, Francesca után- Cesca-széknek hívott alkotás az egyik legismertebb. Ennek a széknek a nagyszerűségét ugyanazok a tulajdonságok -a jó arányok, a kortalanság- adják, amelyek Breuer alkotói tevékenységében mindvégig meghatározóak voltak. Breuer ezekben a bútorokban szinte tökéletesen fogalmazta meg a Bauhaus szellemiségét, amely egyesíti az egyszerű, puritán formavilágot, a variációs lehetőségek (funkciók) gazdagságával, ugyanakkor mégis kényelmes használatot és szép, esztétikus látványt nyújt.

Breuer 1928-ban vált meg a műhely vezetésétől, amikor Walter Gropiusszal (a Bauhaus alapítójával) és Moholy-Nagy Lászlóval együtt építészeti irodát nyitottak Berlinben. Sajnos a kezdődő gazdasági világválság lecsökkentette a tervezési megbízások iránti igényt, így Breuer továbbra is elsősorban lakberendezéssel és bútortervezéssel foglalkozott. A harmincas évek elejét utazással tölti -tanulmányútjai során számos európai országot felkeres-, majd az náci hatalomátvétel után, 1934-ben visszatér Magyarországra. Tervei szerint itthon folytatta volna építészi tevékenységét, azonban a Mérnöki Kamara nem vette fel a soraiban, mert nem ismerte el a Bauhaus iskolában szerzett végzettségét. Itthon nem dolgozhatott, így a kényszer vitte arra, hogy ismét külföldön keressen munkalehetőséget. Azt már sohasem fogjuk megtudni, hogy Magyarországról milyen alkotói pályát tudott volna befutni, bár sejthető, hogy nem jutott volna el a fent felsorolt elismerésekig. 

Az itthoni elutasítás után, elfogadva Gropius invitálását, Londonba költözött. Bár Breuernek valóban nem volt építészi oklevele, itt nem okozott gondot a Bauhaus végzettség elfogadása. Jelentős munkája volt egy, az 1936-os bristoli mezőgazdasági kiállításra tervezett pavilon. Amikor Gropiust egy évvel később meghívást kapott az Egyesült Államokba, Breuer oda is követte. Mindketten tanítottak a Harvard Egyetemen, ahonnan a század számos nagy építésze került ki, nem egy közülük Breuert tartva mesterének. Az egyetem diákjai tevékenységét meghatározó jelentőségűnek értékeltek az Egyesült Államok építészetében. Breuer itt az első időszakban családi házakat tervezett. Munkáiban szívesen használta a helyben fellelhető anyagokat (terméskövet, fát), melyeket újszerűen kombinált üveggel, betonnal és parafával. Csakúgy, mint korábban a csővázas bútoroknál, Breuer itt is az új szemléletet, az új mentalistás tekintett a modern építészet lényegének, az új anyagok előtérbe helyezésével szemben (bár a bútor esetében az acélcső használata korszakalkotó választás volt). A családi házak mellett Breuer tervezett monumentális épületek is, templomokat (például a Minnesota állambeli Szent János apátsági templom és a Michigan állambeli Szalézi Szent Ferenc templom) vagy a New York-i Whithney Múzeum épületét. Európai alkotásai közül talán párizsi UNESCO-palota Y alaprajzú épülete a legismertebb.

Breuer Marcel élete végéig magyarnak tartotta magát, és kifejezetten bántotta, hogy szülőhazájában nem látható általa tervezett épület, és ezért munkásságát is kevéssé ismerik. Szeretett volna szülővárosában -Pécset- egy szállodát építeni. A tervezésért nem kért volna pénzt, egyetlen megkötése volt csak, hogy az épület kivitelezését az ő csoportja végezze el. Talán ezen bukott el a nemes szándék és a szálloda nem épült meg.
Breuer Marcel New Yorkban hunyt el 1981. július 1-én, sírja is ott található.



Bauhaus

Napjainkban a Bauhaus legalább olyan népszerű az új házak és lakóparkok építői körében Budapesten, mint a harmincas évek, amikor számos nagyszerű épületet emeltek a fővárosban, ebben a stílusban. Napjainkban az emberléptékű, élhető lakások szinonimájaként használt stílust, a saját korában sokszor ellentmondásosan fogadták. A Bauhaus szellemi központja, a művészeti iskola 1919-től 1933-ig működött. Alapítója, programjának kidolgozója és első igazgatója Walter Gropius volt. Az oktatásban újszerű, a hagyományos akadémiai képzéstől eltérő elveket vallottak. Olyan racionális, egyszerűen kivitelezhető tárgyakat és épületeket akartak létrehozni, amelyek mégis élhető, komfortos környezetet teremtenek az emberek számára. Nagyüzemi, tömegtermelésben gondolkodtak, és terveik megvalósításához szükségesnek látták a különböző művészeti ágak összefogását. A Bauhaus fénykorában sok magyar származású személy is jelentős szerepet töltött be, Moholy-Nagy Lászlótól Breuer Marcelig.

Budapesten számos Bauhaus épület látható, közülük talán a Molnár Farkas által tervezett, a XII. kerületi Lejtő u 2/a alatt található villaépület a legemblematikusabb.
(A www.budapestinfo.hu oldalon részletes útvonalajánlat olvasható a Bauhaus épületek felkereséséhez.)        

Ez az írás a Szép Magyarország magazin 2006 évi ötödik lapszámában jelent meg.

Ez a lapszám még megrendelhető a kiadónál

Internetre feltéve: 2010. szeptember