Aki 1962 előtt járt Kisnánán, az országút melletti bozóttal benőtt dombon két romos tornyot láthatott. Egy gótikus mérműves ablakokkal áttört karcsú templomtornyot, és egy tagolatlan vaskos torony tömbjét, mely az egykor itt állott régi erősségre utalt. Az, hogy a domb felszíne alatt, habár romokban is, egy teljes középkori vár rejtőzik � a történeti adatok ellenére sem volt remélhető. Egyébként a vár története sem volt ismert, mert hadi események nem fűződtek hozzá. Ez volt az oka annak is, hogy váraink számos 16. századi metszetei között a kisnánai vár ábrázolását nem találjuk.
Az 1962. évben kezdődő feltárás feladata csak a várdombon álló két torony állagmegóvásához szükséges régészeti kutatás elvégzése volt.[40] Azért vágtuk át egy hosszú kutatóárokkal a terepet, hogy a még fellelhető alapfalakról tájékozódhassunk. Az első év eredményei és a próbaásatásnak tekinthető hosszú kutatóárokban talált magas falak alapján azonban az Országos Műemléki Felügyelőség vezetősége a vár teljes feltárása és konzerválása mellett döntött. A feltárási munkák négy éven át folytak, és 1966-ban fejeződtek be.
Kisnána a Gyöngyöst és Egert összekötő útnak körülbelül a közepén fekszik. A vár egy alig 20 m magas dombon emelkedik. Lábánál félkörben kanyarodik a falu magját átszelő országút, mely Abasáron, Markazon, Domoszlón és Kisnánán át Verpelétre visz. Nem magas hegyen álló, meredek szikláktól védett, fenyegető sasfészekről van itt szó, hanem a Mátra lábánál, a magasabb hegyek vonulatától védett kis dombon épült szelíd lakhelyről, melynek falait az egykori tulajdonosok saját békéjük és birtokközpontjuk biztosítása érdekében építhették. A vár körül ma már megváltoztak a terep- és flóraviszonyok, de valaha e helynek igen előnyös lehetett fekvése, mert a várdombon a koravaskori ember életének nyomait is megtaláltuk. A Mátrából eredő két patak szinte közrefogva a dombot, természetes védelmet is nyújtott. A földből kiszabadított falak egy 15. századi vár arculatát tárják elénk, s mivel a 16. században a vár már rommá lesz, és többé fel nem építik, romjai híven megőrizték a középkori vár konstrukcióját.
A kettős falgyűrűvel övezett vár sok személy befogadására alkalmas virágzó főúri rezidencia volt, mely veszély esetén ellenállásra, kisebb támadások visszaverésére is képes, de természetesen védőművei nagyobb létszámú ellenséges sereg támadásának kivédésére már nem voltak alkalmasak. Tehát épülésekor a török még nem jelenthetett közvetlenül fenyegető veszélyt, melyre felkészülni még nem tartották sürgetőnek az időt. A békés földesúri élet biztonsága érdekében épült birtokközpont volt, mely egy háborút nem viselő nagyobb területet gazdaságilag is ellátott, s őrködött békéje fölött, menedéket nyújtván tulajdonosának és környezetének a földesúri viszályok vagy más szükség esetén.
A vár alaprajzi elrendezéséből, a feltárt kőfaragványokból és egyéb leletekből következtetve, valaha fényes főúri élet folyt a kisnánai vár falai között. A romok alapján is megállapítható, hogy a vár nem egységes terv szerint épült, hanem lassan, emberöltőről emberöltőre alakult ki azzá a zárt egységgé, mely a középkor végére építtetőinek a lehetséges legkényelmesebb életkörülményeket nyújtotta.
A hatalmas földfeltöltések és törmelékhegyek alól az ásatás egy épületegyüttest hozott felszínre, mely palota, kápolna, lakó- és gazdasági épületekből állt, kettős falgyűrűtől övezett egységbe foglalva, de mindenütt, ahol mélyebbre hatolhattunk a romos falak mentén, egy korábbi állapot tárult fel előttünk, melynek régészeti adataiból lassan kialakult a vár építéstörténete.
Nána mint helység a Kompoltiak birtoka volt. Mikor került tulajdonukba, nem tudjuk, mert sem adományozására, sem megvételére nincsen adatunk. Feltehetően az Aba-nemzetség ősi birtokain települt, mely a nemzetség szétágazódása után az innét származó Kompoltiaknak jutott osztályrészül.
Az Abák uralmi területe a felvidéki Hernád-völgye és a Mátraalja volt. E nemzetség leghatalmasabb képviselőjét Aba Sámuel királyt a krónikák szerint a sári monostorban temették el, s ezt megelőzően � az utolsó kutatási eredmények szerint � ideiglenesen a debrői monostorban.[41] E helységek � mai nevükön Abasár és Feldebrő �, melyek délkeletről és délnyugatról fogják közre Nánát, ősi Aba-birtokok voltak,[42] ezért valószínű,hogy Nána is az egykori Aba-birtokokhoz tartozott. A Kompoltiak korai birtoklására e vidéken a Nánától alig 15 km-re fekvő Kompolt nevű helység utal. Apátságát is a Kompoltiak alapítják. (Régiségére vall, hogy az apátság 1280-ban már erősen megrongált állapota helyreállítására IV. Lászlótól vámszedési jogot kap.)[43]
Annak ellenére, hogy korai okleveleinkben nem találunk Nánára vonatkozó adatot, s birtokosaként csak a 14. század elején említik Kompolti Pétert,[44] s mégis központi szerepe már igen korán kialakulhatott, mert ha a Kompoltiak 13. századtól követhető birtokszerzéseit nézzük, azok mind Nána köré csoportosulnak.[45] Az a tény pedig, hogy a Kompoltiak a 14. századtól a �de Nana� predicatumot használják,[46] egyben azt is jelenti, hogy itt volt a legrégibb állandó lakhelyük. E lakhelynek azonban nem kellett okvetlenül várnak lennie. E feltevésünket egy oklevél is alátámasztja: 1325-ben[47] Kompolti Péter megosztja vagyonát fiai között, mikoris több faluval együtt Gergely Lovász-Nánát[48] és István Egyházas-Nánát kapja. Itt tehát még nincsen Nána váráról szó, de említi az oklevél Oroszlánkő várát (Domoszló határában), melyet a Kompolti-fiaknak közös költségen kellett fenntartaniuk. Vagyis a Kompolti-családnak már a 14. század elején birtokában van egy vár, melynek azonban csak stratégiai jelentősége lehetett, mert predicatumként sohasem használják, onnan � azaz Oroszlánkőről származónak � a család egyik ága sem nevezi magát
Az említett két Nána helység � Egyházas-Nána és Lovász-Nána � Csánki szerint azonos a szerző idejében Felső-Nánának és ma Kis-Nánának nevejett községgel.[49] Egyházas-Nána elnevezésé egy korai templom létezését jelenti e területen.
Ezt a korai templomot pedig a kisnánai várdombon megtalálta az 1962. évi ásatás, a romjaiban még ma is álló gótikus templom falai alatt; mégpedig egy olyan típusú körtemplom formájában, melynek építési ideje legkésőbb a 11. sz. végére, a 12. sz. elejére tehető. Ha tehát vár még nincs is, lakott területnek már igen korán kellett lennie a mai Kisnánán. E tényt egybevetve a predicatum használatával valószínű, hogy a hely egy nagyobb uradalom gazdasági központja, telepe lehetett, hol a paraszt- vagy jobbágytelepülés mellé már korán egy megerősített udvarházat is építettek. Ebből a megerősített udvarházból alakul ki a későbbi vár.
Egy 1415. évi oklevél szerint Kysnana néven[50] fordul elő a Kompoltiak e birtoka. Szabó István szerint a kis jelzővel ellátott falunevek a fiatalabb települést jelzik, a naggyal szemben, de mindenesetre megkülönböztetést ettől a régebbi, az alaptelepülést jelzőtől.[51] A mi esetünkben a legrégebbi középkori település temploma a mai várdombon állott, és több régészeti megfigyelés arra utal, hogy a település a domb aljától délre húzódott. Ha pedig a Kompoltiak udvarházukat a dombra helyezték, úgy ezt a részt a többitől eltérően mint újabbat, valóban nevezhették Kysnánának.[52]
A Kompolti-család előretörése a 14. sz. elejére tehető. Az Aba-nemzetség családjai között a vérbeli kötelék ebben az időben ugyan már meglazult, mégis politikai összetartozásuk céltudatos, s a 13. század végén az ország északkeleti részének szinte korlátlan urai. E nagyhatalmú nemzetségnek égisze alatt emelkedtek a Kompoltiak is, de mikor Károly Róbert uralkodása elején az egész nemzetség (a Lipóczi-ág kivételével) az Anjou király ellen fordult, a Kompoltiak jó politikai érzékkel a király mellé álltak, s a döntő rozgonyi csata (1312) után, mely a királypárt győzelmével végződött, gazdaságilag és politikailag megerősödve, jól megalapozott jövő elé tekinthettek. A család emelkedése a 14. század folyamán nagyarányú birtokszerzésekben és országos méltóságok viselésében[53] nyilvánult meg. A Kompoltiak fénykorukat Zsigmond és Ulászló uralkodása alatt érték el. Zsigmond idejében történészeink egyhangú véleménye szerint a sárkányos-rend bárói között a Kompoltiakat is megtaláljuk. Ezt látszik igazolni Kompolti László sírköve és Kompolti János címerével ellátott vörösmárvány kút is a kisnánai várban (leírásuk a későbbiekben). A sárkányos bárók közé tartozásuk egyben azt is jelentette, hogy az ország leggazdagabb főurai társaságában találjuk őket (Rozgonyi�Hédervári�Stiborczi atyafiság körében), s gyarapodó gazdaságuknak megfelelően felvirágzik a Nánán folyó feudális udvartartás is. Bár még ebből a korból sincs okmányunk, mely a nánai rezidenciát várnak nevezné,[54] mégis a legnagyobb építkezések e korra tehetők. A régi birtokközpont átalakul: palotát és új templomot építenek a várdombra, s bár még nem védik kőfallal, de az akkor átépített és hatalmas pillérekkel megerősített külső kaputorony elárulja, hogy székhelyüket valamiféle körülkerítés, védőöv biztosíthatta.
Az 1445. évi országgyűlésen már említik Kompolti János újonnan épült nánai várát.[55] Az Albert és I. Ulászló király uralkodása alatti és utáni idő, belső villongásoktól terhes, bizonytalan korszak. A féktelen feudális anarchia, erőszakoskodás, a főurak gátlástalan hatalomratörésének, a jogtalan birtokszerzéseknek korszaka, ami Nána urait is erősebb védelmi felkészülésre inti. A főurak hatalmaskodásain kívül új veszedelmet jelentettek az északról betörő cseh csapatok, amelyek az egész Felvidéket rettegésben tartották.[56] Az idő mindenképpen megérett arra, hogy Nána várát megerősítsék. A magas kővárfalak építésével lezárul a vár utolsó nagy építési korszaka.
Ha a nagy vonásokban vázolt fejlődéstörténetet az épületek épülési idejének sorrendjében felbontjuk, megkapjuk az egyes épületek, illetve a vár egyes elemeinek történetét. Ezek időbeli összefüggése a régészeti megfigyelés segítségével a vár építéstörténetének nemcsak logikus következtetését, hanem hiteles realitását is adják. Az egymásba szövődő szálakat a közölt periódusrajzok segítségével s az egyes objektumok történeti fejlődésének leírásával igyekeztünk érthetőbbé tenni.
A váregyüttes a következő elemekre bontható: körtemplom, illetve vártemplom; egytraktusos DNy-i nagy gazdasági épület: É-i gótikus palota; DK-i külső kaputorony; a várfalak külső és belső övezete és a belső kaputorony.

Körtemplom

A körtemplom a várdomb legrégibb épülete, mely egyben a domb alján húzódó település plébániatemploma volt. Az � első formájában 7,20 m átmérőjű, kör alaprajzú � templomnak kelet felé kis nyújtott szentélye volt, félkörös záródással.[57] E rotundából alig 40 cm magas alapfalak maradtak meg, két sor görgeteg folyami kőből építve. Habarcsanyagát a föld nedvessége erősen kilúgozta.
A templomot temető vette körül, melynek legnagyobb részét a későbbi építkezések tönkretették, s csak a déli oldalon, a később feltöltött falszorosban maradt meg egy kis területen, melynek egy részét feltártuk. Az innen előkerült sírmellékletek alapján a temető a 12. század közepétől már használatban volt, s így templomának a XI század végén, legkésőbb a 12. század elején már állnia kellett. Az ásatási szelvények metszeteiből a rotunda falaira épült gótikus templomtól 5-6 méterre dél felé az egykori lejtős felszín � mely az eredeti dombalakulatra utal � jól leolvasható; vagyis a várdomb platója kisebb volt, mint a gótikus vár felépülése idejében, mikoris a domb fennsíkját feltöltéssel megnagyobbították.[58]
A XI. században épült körtemplomot � feltehetően a 13. században � a nyugati oldalán egy 6 m átmérőjű kör (patkó) alakú épületrésszel bővítik. Ez a templombővítés már egy temetőrészre épült, mert falai alatt emberi csontokat találtunk. E toldalékrészből északnyugat félé ajtó nyílik, E kettős körtemplomnak az eredeti szintje elpusztult, mert a későbbi gótikus templom szintjénél magasabban feküdt. Ugyanez okból pusztult el az első körtemplom eredeti járószintje is. A nyugati bővítés habarcsanyaga elüt az eredeti körtemplom habarcsanyagától, falai is jobb állapotban, nagyobb magasságban maradtak ránk (100-150 cm), mivel e rész még, az első körtemplom elbontása után is � mint a gótikus templomba beolvasztott egyik rész � használatban volt. Hogy később épült, mint a körtemplom, falainak jóval mélyebben (120 cm) fekvő alapjaiból is következtethetünk.
E 13. századi bővítésre akkor kerülhetett sor, mikor a várdomb aljában felépítik az egytraktusos nagy épületet, s a gótikus északi palota helyén feltehetően már állott egy korábbi udvarház. Vagyis a földesúr felépítette első lakhelyét, s a templom bővítésével kegyúri elkülönülését biztosította a templomban. A várdomb platóján ekkor különös helyzet alakul ki, mely a XV. század közepéig, a várfalak felépítéséig fennáll: a földesúr közvetlenül a falunak a dombon álló plébániatemploma mellett építi fel lakhelyét, úgy, hogy a templom körüli temetőbe még továbbra is temetkeznek. E temető használata miatt kellett az egytraktusos nagy gazdasági épületet a domb aljára építeni. A temető sűrű egymás fölé rétegződött sírjaiból arra kell következtetnünk, hogy nemcsak a földesúr, hanem a falu népe is ide temetkezett továbbra is. 1332-37 közötti pápai tizedjegyzékben a nánai Mindszentek templomának plébánosa is szerepel.[59] Ez a templom csakis az 1325-ből származó oklevél Egyházasnána falujának templomával lehet azonos, mert ez egyházkerületben más nánai templomot a tizedjegyzék nem említ. A falu templomát is magába foglaló földesúri székhely ekkor már valamiféle védelmi körülhatárolással is bírt, mivel a várdomb alján, a délkeleti külső kaputorony is áll már a 13. században.

A gótikus vártemplom

A bővített román templomot a XIV-XV. század fordulóján, a nagy gótikus építkezések idején átalakítják. (Ekkor épül a romjaiban még ma is látható gótikus északi palotarész s a délkeleti külső kaputornyot is ekkor erősítik meg.)
A birtokközpont várrá alakul, és a megnövekedett igényeknek megfelelően a kisméretű román kori falusi templomot gótikus stílusban bővítik, illetve átépítik. Az eredeti körtemplomot és kis szentélyét megszüntetik. Az új templomhajó a nyugati toldalék-körhöz épül, s falai nagyjából követik a lebontott eredeti rotunda körívét. Így szabálytalan alaprajzú, kihasasodó belső teret nyernek, melyhez kelet felől a régi szentélynél nagyobb, félnyolcszög záródású gótikus szentélyt, és a szentélyhez északról csatlakozó sekrestyét építenek. Az új templomban egy háromszakaszos belső tér alakult ki: nyugati része a kör, illetve patkó alakú bővítés, középső része a szabálytalan alakú templomhajó, keleti lezáródása pedig az új gótikus szentély. A három szakaszt a térbe erősen benyúló egy-egy pillérpár (a keleti a diadalív pillére) választja el egymástól. Ily módon a hazai, de a külföldi középkori építészetben is szokatlan térhatású belső keletkezett. A templomtesthez délről egy négyzet alaprajzú, felül nyolcszögbe átmenő toronytestet építettek, mely aránylag épen maradt ránk. Az alsó, vaskos négyzetes toronytömbben helyezték el a templom főbejáratát, míg felül a karcsú nyolcszögletes hasáb alakú toronyrészt négy mérműves csúcsíves ablakkal tagolták, s a torony éleit szépen megmunkált kváderekkel armírozták. (Ugyanezt a szép kváderkő armírozást láthatjuk a délkeleti, külső kaputoronynak e korból származó támpillérein.) A torony aljában az egykori boltozat bordaindításai még jól láthatók. Az egész templom padozatát négyzetes téglával burkolták. E gótikus padozat az egykori román templom járószintjénél alacsonyabban húzódik, amit a templomhajóban és a kör alakú toldalékrészben talált bolygatott sírok alig 30 cm-nyi csekély mélysége is igazol. A gótikus szentélyben 1428-ban Kompolti László temetkezési helyéül egy kriptát alakítanak ki. A kripta a román kori szentély alapfalait nagyrészt tönkretette. A sírhelyet egykor egy Kompolti-címerrel ékes, felirattal és évszámmal ellátott sírkő fedte. A sírkövet 1940-ben találták, de a második világháború után eltűnt. A stíluskritikai datáláson kívül a sírkő évszáma az egyetlen konkrét adat, mely a templom gótikus átépítési idejére, illetve arra az időre utal, amikorra annak már el kellett készülnie.[60]
A templom átépítésével a temető nagy részét megsemmisítették, de a temetőt végleg még nem számolják fel. A sekrestye építésével a szentélytől északra eső részt teszik tönkre, míg a templomtoronnyal a déli temetőrészből szakítanak ki nagyobb területet. Ez utóbbi rész megszüntetését a torony alatti bejárat is szükségessé tette. Az itt ásott kutatóárok metszete magasan fekvő sírokat jelzett, melyeket a templombejárathoz szükséges járószinttel teljesen megbolygattak. A templomtoronytól nyugatra eső temetőrész aránylag épen maradt meg. Az itt feltárt kis rész világosan kimutatta, hogy a gótikus templom felépítése után is temetkeztek még a templom köré, vagy legalábbis a déli részeken. Így a templomtoronytól kb. 320 cm-re, nyugatra fekvő sírból Albert király 1439-es veretű pénze került napvilágra,[61] továbbá ugyancsak a déli temetőrészből két gótikus pártaöv került elő a sírokból. Mindkettő a XV. század második feléből származik. Díszes kivitelük jómódú tulajdonosra vall.
A ma szorosan várfallal övezett gótikus templom egykor szabadon állt. A toronytesten és a templomon szépen tagolt lábazati kő fut körbe, ami a torony alján kívül még ma is jól látható, de a többi részen a várfal már eltakarja, mint ahogy a szentély déli oldalán levő támpillérek sem láthatók már, s csak a feltárás fedezte fel őket, a várfalba beépítetten.

Délnyugati egytraktusos nagy épület

Ez a román kori rotunda után a feltárt váregyüttes legrégibb megmaradt épülete. Építési idejét pontosan meghatározni nem tudjuk, de helyzeténél fogva arra következtetünk, hogy előbb épült, mint a romjaiban még ma is álló északi gótikus palotarész. Akkor épülhetett a domb aljába, mikor a dombtetőn a körtemplom még a várdomb aljában húzódó paraszti vagy jobbágy település plébániatemploma volt, s temető vette körül. Bár az épület rendeltetését nem tudjuk megállapítani, mivel csak pincerésze maradt ránk, mégis az osztatlan nagy helyiségből gazdasági épületre való következtetés látszik legvalószínűbbnek. A Kompolti-uradalom itt egyre jelentősebbé váló gazdasági telepén szükség volt a termények jobb raktározási lehetőségére.
Itt utalnunk kell a bevezetőben említett feltevésre, miszerint a falu a várdombtól keletre és délre feküdhetett. E feltevést alátámasztották a várdombtól 50-60 méternyire talált feltáratlan falmaradványok délen és keleten. Továbbá a most tárgyalt épületre délről merőlegesen ásott hosszú kutatóárokban a külső várfaltól kb. 35 m távolságra jelentkező égett téglaszint szakasz, s ugyanez árokban feltárt, kővel falazott akna, mely a paraszti épületekhez tartozó valamiféle verem lehetet s melyről még a továbbiakban lesz szó.
Az egytraktusos nagy épület megmaradt pincéje 22 x 8 m belméretű. Legkorábbi állapotában két bejárata volt: északi fala közepén s déli falának keleti sarkánál. E nagy fesztávú (8 m) pince síkfödémét a középvonalban mestergerendát tartó oszlopsor támasztotta alá. Az alátámasztó oszlopok közül egynek a kőtalpát in situ megtaláltuk az egykori fapadozatba beágyazottan.[62] A pince aránylag vékony falait és nagy fesztávát tekintve a felette levő épület minden valószínűség szerint fából lehetett.
Eredeti bejáratainak megszüntetése � azaz befalazása � a 14. századvégi nagy gótikus építkezéssel van kapcsolatban, amikor a várdomb külső � ellenállóbb � megerősítésére sor kerül. Egy magas földsáncot alakítottak ki, mely a várdombot nyugatról védte, és egyben az egytraktusos nagy épület északi oldalához csatlakozott. A földsáncot tartó cölöpöket az épület északi pincelejáratának vonalába, sőt a lejárat rézsűjébe is beleverik. Ugyanekkor a dél felé eső bejáratot is meg kell szüntetniük, mert itt egy védelmi (vizes?) árkot ásnak, s csak egy keskeny agyag padkát hagynak meg az épület körül a déli és részben a nyugati oldalon. A padka és az árok közötti szakaszon palánk-kerítést emelnek. Az agyagbavágott déli árokkal megsemmisítik a délen húzódó település egy részét, s betemetik a fent említett kővel falazott aknát. Ekkor kerül az aknába a feltöltő földdel és törmelékkel együtt egy kora, román kori sírlap,[63] két darabra törve mely valószínűleg a dombon levő temetőből származik. E korai sírkőhöz fűződő kegyeletes emlék már nem lehetett személyes hatással a vár lakóira hiszen párját ugyanekkor a gótikus templom egyik támpillérjébe építőanyagként használják fel. A cölöptartotta földsánc és a déli árok új helyre kényszerítette a pincelejáratokat. A megszüntetett északi lejárat helyett a nyugati oldalon törnek egy ajtót, s vele szemben a keleti oldalon is (ez utóbbit ott, ahol ma is van a lejárat, de küszöbköve egykor mélyebb szinten feküdt). A nyugati ajtó mögé kis tornyot építenek az épület belsejében, mely valószínűleg felnyúlott a tető fölé és megfigyelőhely lehetett, mivel a nagy kaputorony ekkor még nem állt.
A XV. század második felében a vár területén újra nagy átalakítás, illetve építkezés folyik. Az eddig palánkkal kerített birtokközpont a kőfalak építése által erős várrá lesz. Két falgyűrűvel veszik körül a várat, s ezzel a falszorost is kialakítják. A belső várfal közepe táján a nyugati oldalon egy nagyméretű kaputornyot is építenek. A várfalak építése fölöslegessé teszi a cölöptartotta földsáncot, és ezért azt meg is szüntetik, azaz a nyugati falszorosban visszaállítják a földsánc létezése előtti szintet. A nyugati külső várfalat az egytraktusos nagy épület északnyugati sarkáig építik. A nyugati ajtót befalazzák, s a helyiség belsejében megszüntetik a figyelőtornyot, mely a közben felépült belső kaputorony miatt jelentőségét már elvesztette. A déli külső várfal, miután közvetlenül a várdomb aljába építik, a dombon kívül eső épületrészt nem övezi, hanem annak csak keleti faláig húzódik. A várfalon kívül eső részt lebontják, s a déli fal folytatásaképpen az épület új déli zárófalat kap, mely egyben a külső fal védőfolyosójának megszakítatlan közlekedését is szolgálja, a nyugati falig. Az épület ezáltal megrövidül, de a lebontott részét sem iktatják ki teljesen a védelemből, hanem földdel feltöltve még védelmi állásul használják. (A feltöltés megszilárdítására levert cölöpök nyomait megtaláltuk.) A lebontott részből kialakított védelmi állást és az épület nyugati homlokfalát sövénnyel ellátott cölöpkerítéssel védik. A megrövidített pincehelyiséget ekkor belül is felújítják. A keleti oldalon a falszoros szintjének megfelelően kőkeretes világító-ablakokkal látják el. A helyiséget agyaggal feltöltik (ekkor temetik a szint alá a kis torony alapfalait, és ebbe a feltöltésbe alapozzák az új déli zárófalat) és ledöngölik. A kialakított járószint magassága a megújított keleti kőkeretes ajtónyílás küszöbének felel meg.
E megújított pincével egy ideig még használatban marad az épület, de nem sokáig, mert lebontják, a falszoros járószintjének magasságáig, és feltöltik szeméttel[64] (ez Zápolya János pénzével datálható). A lebontott épület feltöltött pincéjét � a déli zárófalán kívül eső részt is beleszámítva � helyzetéből ítélve a vár legutolsó használati idejében ágyúállásként használták, mint egy kezdetleges földbástyát. E célból a nyugati külső várfalat a befalazott ajtónyílásig meghosszabbították, s így a déli és nyugati külső várfal elméletben átlósan összeköthető végpontjai alkotják a bástya torkát. E valószínűnek látszó feltevést alátámasztják a feltöltésben talált rendezetlen cölöplyukak, melyek csakis a laza feltöltést megszilárdító cölöpök nyomai lehetnek.

Északi gótikus palota

Kialakítása a román kori templom gótikus átépítésével egyidőben, a XIV-XV. századfordulói nagy építkezés fő célja lehetett. Keleti felében levő pincének feltárása bizonyossá tette, hogy az épület helyén valaha más épület állott. A falak ugyanis nagyköves építési törmelékre épültek, melyben tégla és kő egyaránt előfordult. Egy korábbi épületre a vár elrendezése is utal: a kis helyre szorított temető, a 13. században már álló délkeleti külső kaputorony elhelyezése, s a várdomb aljában leírt nagy gazdasági épület, melynek nagyobb pincelejárata éppen a palota felőli oldalról nyílik. Végül nem képzelhető el, hogy a várdomb platóját csak a templom és a temető foglalta el akkor, mikor a domb aljába egy nagyméretű épületet emelnek, melynek a templommal együttes védelmére a kaputorony nem fekszik előnyös helyen.
A hat helyiségből álló kéttraktusos palota a várterület északi oldalán � 26 m hosszban � emelkedik. Az udvar felőli, 6 m belső szélességű traktusban 3 nagy, a falszoros felőli 3,20 m belső szélességű traktusban 3 kisebb helyiség sorakozik egymás mellett. Az udvar felőli helyiségsor hosszabb, mint a mögötte, a falszoros felőli oldalon húzódó, keskenyebb traktus (16,5 m hosszban); két keleti helyisége alatt két egymásba nyíló pince helyezkedik el, lejáratuk a várudvar felől nyílik. E pincelejárat alapfalánál, illetve alatta, 36 db Zsigmond kori quartingot találtunk, mely pénz kis értékénél fogva nem elrejtés céljából kerülhetett ily mélyre, hanem csakis az építkezésnél dolgozók egyike veszthette el, s ez egyben datálja is az épületet.
Hogy az épület egyszerre két szobasorral épült, vagy előbb csak egy helyiségsorból állt, csak részletesebb ásatással volna megállapítható. Annyi bizonyos, hogy az udvar felé eső traktusban a palota két végén a hatalmas sarokköveket megtaláltuk, melyek a palota keleti és nyugati végét jelzik. Ha elfogadjuk azt a feltevést, miszerint az épület először � mint legtöbb középkori lakóépületünk � csak egyetlen helyiségsorból állt, akkor az udvar felé eső a régebbi.
E mellett szól az egyik pincehelyiség északi falán talált befalazott szellőzőnyílás is, melyet a mögötte húzódó traktus feltöltése miatt falaznak be.
A feltárt palota falai (a pincék falait nem számítva) 50-300 cm magasságig állnak még. A két pince terep feletti szakaszán alacsonyabb falakat találtunk. A falmaradványokból több helyiség eredeti lefedése megállapítható volt. Így a délnyugati nagy helyiség sík mennyezetére közvetlenül a téglapadozatán fekvő nagyméretű, elszenesedett gerendák utaltak, míg a belőle nyíló, közvetlenül mögötte húzódó nagyobb helyiség dongaboltozatos volt, a megmaradt boltvállakból ítélve. Ugyancsak dongaboltozat fedte a két pincehelyiséget. A boltozat ívét az ásatási metszet még jól mutatta, de a törmelék eltávolítása után összerogyott. A kitisztított pincehelyiségek falán talált gerendalyukak sorából egy korábbi síkfödémre következtethetünk. A délkeleti sarokpincéből egy kis vészkijárat (ostromajtó) vezet az északi falszorosba, melyet kívül körülépítve védtek, a valószínűleg létrával egy felsőbb szintre lehetett belőle jutni.
A helyiségek eredeti rendeltetése ma már nem állapítható meg, de a faragott kövek lelőhelye alapján a pince fölötti helyiségeket kell a legreprezentatívabb kiképzésűeknek tartanunk. E szempontból legdöntőbbek azok a pajzs alakú zárókövek, melyeknek hátoldalán az átlósan induló bordákból gótikus hálóboltozatra következtethetünk. Az itt talált egyéb szép faragású nyíláskeretek töredékei díszesebb helyiségekre és nagy számuk emeletes épületre utalnak. A nyugati, nagyméretű sarokhelyiség téglapadozatát épségben tárta fel az ásatás. Egyik sarkában levő, emeltebb szintű téglaburkolat átégett volta kandalló helyére enged következtetni (a mögötte levő fal csekély magassága miatt a kürtő helye már nem volt meg). A kandalló párkánya és konzoljai a törmelékből előkerültek. Az északi, keskenyebb traktus a kisebb helyisége közül a nyugati sarokhelyiségben egy belső kút helyezkedik el közvetlenül az északi zárófal mellett.
A feltárás után teljesen kitisztított palota falakat megvizsgálva, a fal textúrája helyenként átépítést és javítást is elárul. Két helyen gótikus faragott követ is használtak építőanyagul. A tégla burkolatú nagy helyiség délnyugati sarkánál leásva a téglapadló alatt 40 cm-re másik, már erősen megbolygatott négyzetes alakú, trapéz keresztmetszetű téglákból kirakott szint mutatkozott, s a fal vakolatmaradványa e szintig nyúlt le.
A gótikus palota � a vártemplomhoz hasonlóan � megépítése után egy ideig még szabadon álló épület volt. Miután a várdomb egykori platója a mainál kisebb volt, a palota közvetlenül a domb szélére épült. Ezt látszik igazolni az északnyugati külső sarkán egy támpillér is, amit azután; a későbbi, közvetlenül a palota északi oldalán húzódó várfalba építettek be. Az a furcsa alakzat, ami az északi, külső traktus rövidebb vonalából adódik, az itt levő eredeti feltöltésből, illetve ennek rézsűs fekvéséből következtetve egy feljárat, majd a várfal felépülte után egy kis zárt udvar helye lehetett. A várudvarról csak a téglapadozatú helyiségbe nyílik bejárat, de feltehető, hogy volt még más udvarról nyíló bejárat is.
A faragott köveken kívül a palota belsejéből semmiféle leletanyag nem került elő, kivéve egy XV. század második feléből származó játékzsetont.

Délkeleti külső kaputorony

E torony a várnak legrosszabb állapotban ránk maradt építménye. Kutatásakor veszélyes körülményekkel kellett megküzdenünk. A várdomb aljának délkeleti részét teljesen betemette a föld, s a humusz alatt a 4 méteres törmelékréteg eltávolítása után tűntek csak elő alapfalai. E falak legtöbb helyen az egykor többemeletes torony alsó szintjének magasságát sem alkották. Mégis a torony rekonstruálásában és építési korszakainak megállapításában számos lelet segítségünkre volt. A torony alapfalai mai megjelenésükben egy kelet felé íves � patkó alakú � alaprajzot mutatnak; az ív délkeleti és északkeleti oldalán hatalmas támpillérekkel.
Építésében 2 fő periódust sikerült megállapítanunk: 1. a 13. sz. második feléből; 2. a XIV-XV. század fordulójáról.
A 13. századi torony négyzetes alaprajzú, puha márgás kőből[65] vaskos falakkal készült építmény volt, a várdomb felé eső nyugati oldalán feltehetően nyitottan. A torony éleit púpos kváderekkel erősítették meg, melyek külső, azaz délkeleti és északkeleti sarkain in situ még ma is láthatók. A korhatározáshoz éppen e szépen megdolgozott púpos kváderek segítettek, melyek sima keretező peremrészből és ebből cipószerűen kiemelkedő (púpos) középrészből állanak. A németül Buckelquadernek nevezett púpos kő hazai alkalmazása a 13. sz. második felére vall. Hasonló kiképzésű kövek találhatók a győri püspök várban elfalazott lakótornyon,[66] a soproni ún. Tábornokházba beépített lakótornyon, s a visegrádi fellegvárban � mindegyik a 13. század második feléből.
A kaputorony ekkor még a palánkkal körülvett erősség bejárata volt, s valószínűleg a körtemplom bővítésekor épült, amikor az északi gótikus palota helyén még egy korábbi épület állott és a délnyugati nagy gazdasági épület a várdomb aljában már használatban volt. Ha a várfalak előtti korból származó cölöplyukak irányát a déli és keleti falszorosban megfigyeljük, jól látható, hogy azok a torony délnyugati és északnyugati sarkai felé tartanak. A kaputoronynak a domb aljába való elhelyezése a dombtetőnek már korai jelentőségét bizonyítja. E tényre az előzőekben már utaltunk, vagyis arra, hogy csak a templom és temető védelmére nem lett volna szükség ilyen nagymérétű kaputoronyra, és semmiesetre sem a domb alján. Az első építési korszakhoz tartozó torony-alapfalakat a nyugati oldal kivételével (innen a feltevés, hogy nyugat felé nyitott volt) a négyzetes torony három oldalán megtaláltuk. A keleti oldalán a későbbi átalakítások folytán a középső részt visszabontották, de alapjait meghagyták. A déli és északi oldalak a későbbi hozzáépítéstől � mely anyagában is más �, világosan megkülönböztethetők voltak.
A torony átépítésére valószínűleg mállékony állaga miatt került sor. A négyzetes kaputorony K-i falát megvastagítják egy eléje épített, legömbölyített sarkú fallal (így alakul ki a patkó alak); ugyanekkor délkeleti és északkeleti sarkát hatalmas támpillérekkel támasztják meg, melyek eltakarják a szép púpos kváder armírozást. Ez újabb építkezések � a támpilléreket kivéve � már folyami görgetegkövekből készültek. Valószínűleg e korszakból származik a nyugati zárófal is, melynek egy szakaszán a kiomlott kő kávaszerű, falrészeket tett láthatóvá. Ez egykor ajtónyílás lehetett és később elfalazták. Evvel az elfalazással egy vonalba esik a keleti zárófalon hasonló nagyságú, az első korszakhoz tartozó falból visszabontott nyílás, mely előtt a. fent említett falvastagítást karéjosan kivágták. E két nyílást feltehetően egy időben használták. A kaputorony belsejében található válaszfalak kora és rendeltetése bizonytalan. Emellett mind csupán a alapfalak, tehát a torony belső járószintje alatt húzódtak. A terepből legmagasabban a középső, észak-dél irányú fal emelkedett ki (kb. a falszoros nívója fölé 50 cm-rel), mely a tornyot nagyjából két egyforma északi-déli irányban fekvő téglalap alakú térre osztja. E válaszfal későbbi korból származhat, mert vele kapcsolatban vastagítják meg a kaputorony északi falát is kívülről és belülről egyaránt. Kívülről itt is ívesen alakították ki a falvastagítást, de csak hevenyészett módon, nem a toronyfal teljes mélységében, hanem különösebb alapozás nélkül, az akkori szintnek megfelelő nívón kezdve a falazást. E rossz állagú falvastagítást a helyreállítás elbontotta (a rajzon nem szerepel). Az észak-dél irányú fal kelet felé való leágazása egy kis aknát zár közre, melyben egy behullott nehezék-követ találtunk, rajta az egykor átvetett kötél vagy lánc által kikoptatott vájattal (nehezék-akna).
E válaszfalak építési módja kivitelében elüt a gondosan faragott, szépen kiképzett támpillérek építési technikájától. Ezért nem valószínű, hogy egy időben épültek. A támpillérek kiképzése a Zsigmond kori budai királyi palota támpilléreire emlékeztetnek nagy sima kváderekkel armírozottak, úgy, hogy a hatalmas sarokkövek a pillér homlokoldalán több rétegnél összeérnek, ahol pedig nem érintkeznek, a közbeeső falazat apró kövekkel kitöltött. A támpillérek lábazati köve rézsűsen kiképzett nagy tömbökből áll, melyek még ugyancsak falazott kőalapon helyezkednek el.
A hatalmas támpillérek építését a torony egykori tekintélyes magassága tette szükségessé. A kaputorony mindenképpen zárható, és valószínűleg felvonóhíddal és csapóráccsal ellátott volt: E tényekre az e helyen talált leletanyagból következtethetünk, melyben két perselykőnek átalakított konzolkő, hosszú, erős, nagyszemű vaslánccal ellátott nehezékkő (malomkő, közepén átfűzött vaslánc), tengelyvasak, hatalmas lakat, hornyolt kő � melyben a csapórács mozgott � stb. fordult elő. A felvonóhíd elhelyezésére pontos adataink az alapfalak csekélysége miatt nincsenek.
A kaputorony nyugati oldalán a vár felé eső részen egy 6 m hosszúságú, 4 m mélységű falazott akna helyezkedik el, mely a négyzetes kaputorony tengelyében fekszik. Rendeltetése valószínűleg kapcsolatban állt a híddal, de hogy mily módon, a jelenlegi kutatás szintjén meg nem állapítható. Ha ugyanis feltételezzük, hogy rajta keresztül is mozgatható híd vezetett, annak a különös helyzetnek kellett előállnia, hogy a híd felvonása után (ennek a falszoros felől nincs sok értelme) a kaputorony a vár felől zárul be. Meghatározni ez akna korát sem tudjuk. Egyetlen benne található lelet egy XV. század közepe tájáról származó kis szobor fejecske, és egy vájattal ellátott hatalmas kőtömb.
A kaputorony második építési korszaka, vagyis megerősítése és támpillérekkel való megtámasztása a körtemplom gótikus átépítésének és az északi palota építésének korára tehető. A támpillérek kiképzése � mint már említettük � a Zsigmond kori építkezés technikájára vall (a budai palota Király-pincéjében levő támpillérek). Még ehhez a megerősített kaputoronyhoz is eleinte palánk csatlakozott, s csak később épült hozzá a ma is álló külső várfal. A déli külső várfal és a torony csatlakozása jól látható törést mutat az összeépítés vonalában. A szint alatt a falvarrat nem mutatkozik élesen (szint felett már nem állt a várfal a kutatáskor), de a toronyalap puha márgás köveit folyamatosan váltja fel a külső várfal görgeteg kemény kőanyaga. Az északi oldalon viszont, nem a torony sarkához, hanem oldalához építik a külső várfalat, melynek varrata jól látható, mert a toronytestbe nincsen bekötve.
A kaputoronyban folyt egykori küzdelem emléke; az itt talált számos ágyúgolyón kívül három darab szakállas puska és számtalan nyílhegy.

A vár védelmi rendszere
(külső és belső várfalak övezete és belső kaputorony teljes kiépülése )

Az 1445. évi rákosi országgyűlés a zavaros időkben épült magánvárak lerombolását határozza el, de néhányat névszerint említve megtartásra javasol. Közöttük szerepel Nána vára is, mely ekkor Kompolti Jánosé. Tehát Nána vára mint erősség Albert király korában már számottevő volt, bár még csak palánk védte, mert a kőfalak által kialakított falszoros korai létét éppen a temető egyik sírjából előkerült 1439-bő1 származó Albert pénze tagadja, mivel ellenkező esetben e temetőnek a faszorosban, a bejárat útvonalában kellett volna lennie. Ez pedig nemcsak szokatlan, de a falszoros keskenysége és a zavartalan közlekedés mi lehetetlen is.[67]
A vár védelmi rendszerének kiépülési idejét pontosan nem tudjuk, de fel kell tételeznünk, hogy az a XV. század második felében történt � hacsak nem vesszük közvetlenül az 1439 utáni időt kiindulási pontnak. (Lehet, hogy a temető további feltárása ezt a legkorábbi időpontot is megváltoztatná.)
A vár leglényegesebb változása a kettős körfalak alkotta gyűrűnek kőből való megépítése, és ezzel egyben a falszoros kialakítása volt. A külső várfal nagyjából követi az egykori palánk vonalát, csak néhány méterrel kifelé, a domb aljában építik fel, s a domb felső szintjéig feltöltik a domb alját, vagyis a rézsű és a domb felszíne közötti részt, amivel a domb fennsíkjának területét megnagyobbítják. E feltöltésnek nyomait minden oldalon, de különösen északon igen jó1 mutatták a kutatóárok metszetei. A délkeleti sarkon a várfalat hozzáépíti a már meglevő külső kaputoronyhoz.
A belső várfal közvetlenül a vár épületei mellé épül, úgy, hogy azok külső falai ezáltal vastagságban megkettőződnek. A védelem biztonságára a belső várfalba egy farkasveremmel ellátott 10 x 9,60 m alapméretű vastagfalú, magas belső kaputornyot iktatnak be. A többszintes kaputorony egyben kiváló megfigyelőállásul is szolgált, ahonnan a környéket jól be lehetett látni. A délkeleti külső kaputornyon áthaladva � a déli falszoroson át, a belsővárfal délnyugati sarkát megkerülve � vezetett az út a nyugati falszorosban álló belső kaputornyon keresztül. E kaputorony kialakításában a kapunyílások elhelyezése döntő és jellegzetes, mivel azok nem egy vonalban, hanem a torony keleti és déli oldalán helyezkednek el, hogy a behatolók csak derékszögben haladva közlekedhettek, ami az ellenséges betörést nagyon megnehezíti. A kapu védelmét a torony előtti farkasverem és egykori felvonóhídja fokozták. (A felvonóhíd szerkezetének nyomait a helybeli lakosok 1942-ben végzett szakszerűtlen helyreállítása tüntette el.) A kaputorony alsó szintje boltozott, míg felső szintjei sík födéműek. A tornyon belül az alsó boltozott helyiségből az emeletre nem lehetett feljutni, csak a tornyon kívül, a várfal tetejéről, illetve az itt levő védőfolyosóról induló csigalépcső szolgált a torony emeletei közötti közlekedésre. E csigalépcső helyét megtaláltuk. A kaputorony déli és nyugati oldalán a vele egyidőben épült, de ma már igen leromlott belső várfal magassága, és a tetején húzódó védőfolyosó keresztmetszete még � a megmaradt falcsorbák alapján � világosan leolvasható.[68] A várfal tetején húzódó védőfolyosó a faltoronynál megszakad, s a védőknek itt feltehetően. egy faszerkezetű folyosó biztosította a folyamatos körüljárást. A kaputorony teste a várfalból erőteljesen kiugrik a nyugati falszorosba, melyet teljes hosszában oldalozó tűz alatt tarthattak a torony védői. A torony kívül, azaz a falszoros felé alsó szintjén félköríves, felső testében szögletes alaprajzú, ahol a szögletek éleit szépen megmunkált sarokkövek erősítik.
A kaputorony aljában, közvetlenül a farkasverem mellett egy Kompolti-címer felső részét ábrázoló domborműves követ találtunk: gazdagon alakított gótikus keretben kiterjesztett szárnyú sas (az Aba-nemzetség és a Kompoltiak címerállata). Az eredetileg két kőből álló relief alsó része nem került elő. Felül a kaputorony déli oldalán, a kapu fölött négyszögletes alakú, szabályos mélyedés mutatkozott, melynek felső részébe a megtalált dombormű éppen beleillett.
A kapuszoros falainak megépítésével a vár teljesen zárt területté vált, s a hely kihasználása érdekében a lakóhelyek számát a kb. 20 x 28 m méretű belső várudvar köré sorakoztatott épületekkel növelik. Vagyis a fennálló épületek közötti részt beépítik, oly módon, hogy az épületek külső falát az egész területet övező belső várfal alkotja. Így épül be a templom és az északi palota között rész a keleti várfalszakasz mentén és a templomtól nyugatra eső rövidke szakasz. Ez építkezések a maradványok vizsgálata alapján nem történtek egyszerre, egyidő­ben, hanem fokozatosan alakultak ki. Ez különösen a keleti falszakasz beépítésénél volt megfigyelhető.[69] A keleti szárnya az északi palotarésztől egy kis zárt udvar választotta el, melynek 80 cm vastag, átégett, szemetes, cserepekkel teli feltöltése az ásatás egyik legértékesebb lelőhelyének bizonyult.
A déli oldalon a templomtól közvetlenül nyugatra fekvő területet ugyancsak beépítették. E terület az udvar felé nyitott lehetett (közvetlenül e helyiség előtt az udvar felé oszloptartó báziskövet találtunk). A templom nyugati körívéhez a csatlakozást egy észak-déli irányú fal építésével oldották meg, mely a körív érintőjéül helyezkedik el, s az így kialakított térben a félkörös templomszakasz és a belső várfal által alkotott nem kívánatos kis cikkelyeket megszüntették.
Az északi oldalt az udvar felé alacsony támfallal zárták le, ezen helyezték el az oszlopokat tartó talpköveket.[70] Két szintet sikerült megállapítani, mindkettő éremmel volt datálható. Egy döngölt, esetleg vékony, öntött padozati szintet, mely közvetlenül a megbolygatott és elegyengetett temető felett húzódott, a magassága alig haladta meg a templombelső járószintjét. Ez a nívó egy Mátyás kori arany forinttal datálható. A második szint e felett húzódik kb. 50 cm-el magasabban s tégla burkolatú. Az itt talált éremlelet alapján Ferdinánd korában már kialakított nívó volt: Magassága körülbelül megegyezett az udvar felé eső támfal magasságával.[71] E támfal nyugati végében felső burkolatnak megfelelő köveket találtunk a fal tetején. Miután pedig e fal az udvar szintjénél alacsonyabb volt, a vízelvezetést a falon keresztül fektetett csatornával biztosították. Ez a belső várfalat átvágva a farkasvermen keresztül, s annak déli oldalán kivezetve még ma is látható. A csatorna folytatását a déli falszorosban a föld alatt, egy fával bélelt, fedett csatornaárok formájában találtuk meg.
Az előbb leírt támfal keleti végén, a templom északi oldalán egy pince bejárata van. E pince kialakítása egyike lehetett a vár utolsó építkezéseinek. A várudvar kőburkolata és pinceboltozat közötti feltöltésből 1522-ből származó passaui garas került elő. A pince a támfal végétől kiindulva észak felé halad a keleti épületszárnnyal párhuzamosan, annak mintegy a közepéig, majd derékszögben elfordulva nyugat felé tart, s az udvar közepe alatt T alakban észak és dél felé leágazik . E "T" alakú, 6,80 m belméretű,16,50 m hosszú leágazás kődonga-boltozatát épségben feltártuk, a szellőzésre szolgáló boltozati nyílásokkal együtt.
Itt kell megemlékeznünk az egész várudvart befedő kőburkolatról, ami aránylag épen maradt ránk, s ami feltehetően a nagy központi pince megépítésének idejéből származik, mert több helyen, valamivel (50 cm) mélyebben egy korábbi kőburkolat nyomai is láthatók voltak a régészeti kutatóárok metszetfalaiban. Az udvarburkolat megemelése tette szükségessé az előbb leírt csatorna kialakítását. Az udvar kőburkolata a sekrestye és a templom északi fala által kialakított háromszögű területről a kút környékén hiányzott. Itt 15 cm vastag terrazzós öntött padozatot találtunk, de a kőburkolattal való érintkezés vonalát már nem találtuk meg. A most említett kút pontos korát meghatározni nem tudjuk. 1,15 m átmérőjű aknája 10 m mélységet meghaladóan kővel bélelt, s bő vize a helyreállítási munkáknál is nagy segítséget jelentett. Ez az akna feltehetően egy kútházba volt befoglalva, erre utalnak a sekrestye és az északi templomfalhoz tapadó amorf falmaradványok. E kútházat mindenesetre csakis a sekrestyéhez csatlakozó helyiség felépítése után alakíthatták ki (a kút előbb is működhetett), mert az említett falmaradványok a helyiség falán is fellelhetők voltak. A kút északnyugati szabad oldalán félkört alkotó padka 5 db ék alakú kövét találtuk eredeti helyzetükben. A középvonalukban végigfutó vékony bemetszés még egy fellépő kőlépcsősorra enged következtetni.
A feltárás folyamán az udvar alatti pincéből egy téglalap alakú vörösmárvány lap töredékei kerültek elő. Ezek az összeállító restaurátor szobrászok[72] szerint egy kútnak tartozékai voltak. Az egyik töredék hátlapján ugyanis vízkőlerakódásos kivezető nyílást találtak, ami az előlapon kifaragott oroszlán szájához vezetett. A jelenlegi kutatási szinten még nem állapítható meg bizonyossággal, hogy e vörösmárványlap a kútházhoz tartozott-e. A kútlap igen kiváló minőségű faragvány, s kora a felirat maradványaiból és az ábrázolt címerekből a XV. század közepére tehető. Ábrázolása egy téglalap alakú mezőben levő oroszlán, s alatta két pajzs alakú családi címer. A bal oldali koronából kinövő kiterjesztett szárnyú sas � az Aba-nemzetség címere �, a jobb oldali, négy mezőre osztott pajzs átlósan elhelyezett egy-egy hárslevéllel és egy-egy koronával. E címer valószínűleg Tari Margit címere, aki a Rátót-nemzetségből származott. A Rátót-nemzetség címerében szereplő hárslevelet a Kompolti-család címerével egyesítette, ezt az ábrázolásban a sas elhagyásával csak a korona jelképezi. Ez utóbbi címer Tari Margitnak Kompolti Jánossal kötött házasságára utal, aki 1410-1451-ig élt. Az Aba-címer előtt látható sárkány Kompolti Jánosnak a sárkányosrendhez tartozását jelenti. A felül elhelyezett írásos szalag töredékeiből az 1448-as évszám kiolvasása látszik legvalószínűbbnek.[73]
 
A vár védelmi rendszere a várfalak felépítése előtti időben

Erről csak oly értelemben tudunk szólni, amennyiben a feltárt épületekkel közvetlen összefüggésben voltak. Az Országos Műemléki Felügyelőség által fedezett régészeti feltárás ugyanis csak a fellelhető és konzerválandó épületmaradványokra szorítkozott. Nagyobb földmunkára a várfalon kívül anyagi lehetőségek nem voltak. Az a néhány kutatóárok, amit a várfalakon kívül és a falszorosokban ástunk, nem mutatkozott elegendőnek � csekély méreteiknél fogva sem �, hogy azokból az egykori palánk, és a tekintélyes méretű árok, vagy sáncrendszerre vonatkozóan a jövőben is helytálló következtetéseket levonjuk.
Amit az eddig történt ásatással meg tudtunk állapítani, az a következő:
A keleti és déli falszorosokban nagyjából összefüggő cölöpsort találtunk, melyek a külső kaputorony északnyugati és délnyugati sarkai felé tartanak. E cölöplyukak korát pontosan megállapítani azonban nem tudtuk, csak annyi bizonyos, hogy a kővárfalak előtti palánk tartozékai. Nem találtunk összefüggő palánknyomokat az északi falszorosban, csak néhány, az előbbieknél sokkal nagyobb átmérőjű cölöplyukat. Lehet, hogy részletesebb kutatással itt is kimutatható lenne egy rendszer. A nyugati falszorosban palánkra utaló cölöplyuksor helyett párosával álló nagyméretű cölöplyukakat találtunk, amelyek földsánc megerősítésére szolgáltak és a nyugati falszoros teljes hosszában összefüggően húzódtak, de a várdomb északnyugati sarkán a külső és belső várfalat összekötő kutatóárokban már nem jelentkeztek, vagyis a földsánc összefüggését a palánkkal nem ismerjük.[74]
A vár délnyugati sarkán álló nagy gazdasági épület, mely részben már a külső várfalon kívül esik, ugyancsak meg volt erősítve. Erre utal az az agyagpadka, ami az épület várfalon kívül eső részét körbeveszi. S bár az általunk feltárt sövénypalánk nyomokból határozottan tudjuk, hogy a várfal felépülése utáni időből származik (egy részük a nyugati oldalon a befalazott ajtóhoz és várfalakhoz tapadó pusztulási égett rétegbe van beásva), de lehetséges, hogy korábban is itt húzódtak, és ez utolsó korszakban csak felújították őket. Mindenesetre erre utal a déli falszorosban a cölöpsornak egy délfelé való leágazása, mely úgy tűnik, hogy a várfalon kívül eső rész védelmére épült, még a várfal építése előtt. Határozottan tudjuk viszont, hogy a nyugati földsánc építésével egy időben a nagy gazdasági épület előtt, a déli oldalon egy agyagbavájt árkot alakítottak ki (ez feltehetően végighúzódott a várdomb tövében, a déli oldalon), mely közvetlenül az épület déli oldalán vastag palánkfalba ütközött. Ennek helyét egyszerre ásták ki az árokkal.
Várárok nyomát találtuk a keleti külső várfalszakaszon kívül is, mely azonban a kutatóárok rövidsége miatt szintúgy nem kapcsolható egy összefüggő és korban is meghatározható rendszerbe.
A mai terepviszonyoknál is jól látható, a várat félköralakban körülvevő sáncszerű domborulat feltehetően a kővárfalak felépítésével kapcsolatban alakul ki.
Összefoglalva: a vár különböző korszakainak külső védelmi rendszere nyomokban kimutatható, de összefüggéseinek megállapítására és egy rendszer kimutatására, valamint korhatározására, nagyarányú földmunkával járó régészeti feltárás szükséges. E nélkül csak hipotézisekre szorítkozhatunk, melyeket régészeti kutatás megalapozott eredményeinek feltüntetni felelőtlen állítás volna, és további hamis következtetésre adna alkalmat.

A vár további sorsa és pusztulása

A XV. század közepére teljesen kiépült és megerősített nánai várat a Kompolti-család alig három emberöltőig bírja még. 1510-ben az utolsó Kompoltiak még kölcsönös örökösödési szerződést kötnek Országh Mihállyal és fiaival. Ekkor a Kompoltiaknak 3 vár volt birtokukban: Nána, Oroszlánkő és Sirok várának fele.[75] 1521-ben Kompolti Ferenc halálával a Kompolti-családnak magva szakadt. Kompolti Ferenc özvegye 1522-ben még a nánai várban lakik, de figyelmeztetik, hogy eltiltják az Országh-javak további használatától, mert urának összes javai a guti Országh-testvéreket illetik meg.[76] A XV. és XVI. századokban a nánai várnak négy várnagyát ismerjük név szerint. 1476-ban Bodi László, 1508-ban Petrus Kys és Sigismundus Daróczy egyidőben, 1522-ben Lipthay Zsigmond, 1529-ben Kürty Jakab[77]. Istvánffy szerint 1542-ben Losonczy István kezén van a vár, ki Móré Lászlónak menedéket nyújt a falai között. Ekkor, 1543-ban esik a vár a török támadásnak első ízben áldozatául.[78] Ez idő tájt kerülnek török kézre felvidéki váraink közül: Visegrád, Nógrád, Hatvan (1544), Drégely, Ság, Gyarmat, Szécsény, Hollókő, Buják (1552), Fülek, Salgó (1554), Dédes, Putnok, Hajnácskő (1567).
Törvényeink ugyan 1559-ben még véghelyként említik a nánai várat, melynek fenntartásához 1567-ben Országh Kristóf Heves megyei jobbágyait közmunkára ki is jelölik.[79] Az 1569. évi XIX. tc. ugyancsak kirendeli a heves megyei jobbágyokat a nánai vár rendbehozatalára.[80]
A vár megerősítése azonban valószínűleg elmaradt, mert 1567-ben az Országh-család fiágon kihalt, s ezután az örökös Országh Borbála. férje, enyingi Török Ferenc már csak Sirokra és Oroszlánkőre kapott adományt, mert a többi, tehát Nána is ekkor már török kézen volt.[81]
Istvánffy híradása � a nánai vár 1543. évi török támadásával kapcsolatos pusztulása -tehát valószínűnek látszik. De akár igaz, akár nem, bizonyos, hogy az 1560-as években már török kézen van a vár, és a török birtokában is marad a XVIII. század végi nagy felszabadító hadjáratig.
Nána várát tehát 1560 után többé már nem állítják helyre. Nem találjuk a különben részletes tervekkel, költségekkel számos tanácskozásban előterjesztett végvárak javításainak, erősítéseinek javaslatai között sem.
A török nem tarthatott benne számottevő őrséget � legalább is erre vall, hogy az ásatás török erősítési munkát, vagy török leletanyagot (kerámia, eszközök, fegyverek) nem talált a vár területén.
1560 után tehát már nem állítják helyre a nemrég még oly fényes pompájú gótikus palotát, s nem bővítik a védőrendszert új, ágyúvédelemre alkalmas külső tornyokkal, rondellákkal, sem bástyákkal, ahogy azt az egyre fokozódó török veszély miatt más váraknál tették (Eger, Sirok).[82]
Feltehetően erről azért is le kellett mondaniuk, mert míg a kis dombot a középkorban nagyszerűen védte erős és magas kerítése és a körülötte vezetett patak vize, valamint széles mocsaras térsége, s a közvetlen közelében emelkedő hasonló magasságú dombokról vezetett támadás a nyilak és hajítógépek idejében a vár számára hatástalanok maradtak. Később azonban, a tűzfegyverek egyre növekvő hatótávolsága következtében ugyanezek a közeli dombok hátrányt jelentettek, mert az ostromló tüzérség azokat felhasználhatta, s ez a hátrány az ágyúk tökéletesedésével egyre inkább fokozódott.
Ezért a kisnánai vár védelmének korszerűsítése mind kevésbé tűnt megvalósíthatónak. Céljának e vár a középkorban kitűnően megfelelt. Egy hatalmas birtok központja, a földbirtokos uradalmi helye, mely a főúri anarchia századaiban szokásos kisszámú fegyveressel végrehajtott rablótámadásoknak könnyen ellenállt. Erre alkalmassá tette kitűnő fekvése és magas védőöve, aminek következtében kisszámú őrség is biztonsággal távoltarthatta az ellenséget.
A XVI. században azonban a török óriási létszámú és várostromra felszerelt seregeivel szemben csak olyan várak állhattak ellent - ha rövid időre is -, melyek az ostromló sereget legalább a felmentő csapatok érkeztéig szervezett védelmükkel feltartóztathatták. Az elzárkózó passzív védelem helyett aktív védelemre volt szükség. Ehhez sok védő, szervezett tüzérség, gyorsan kitörő lovasság kellett volna, melynek elszállásolása, élelmezése stb. lényegesen nagyobb területet igényel a kisnánai várnál. S minthogy a várnak ez időbeli korszerű kiépítését a terepadottságok lehetetlenné tették, arról eleve le kellett mondaniuk. Ezért nem hallunk a várról, mint erősségről többé a XVI. század második felében.
A kisnánai vár feltárt együttesével nemcsak műemlékeink gazdagodtak, de történelmi földrajzunk is. S habár a régészeti kutatás felszínre hozta az eddig ismeretlen vár falait, de velük kapcsolatban számos problémát is felvetett, melyek megoldásához vezető úton a feltárás csak az első megtett lépés. Ilyen nyitott kérdést jelent a kisnánai várban talált körtemplom, mely az Abák szállásterületén immár a harmadik centrális elrendezésű templom Feldebrő és Tarnaszentmária mellett. Nem találunk máshol példát a várban oly sokáig használatban levő temetőre sem, mely bár a templom körül, de mégis a palota közvetlen közelségében terül el. Megoldatlan problémát jelent még az ásatás során felszínre került három nagyméretű sírkő, melyek eddig ugyancsak analógia nélkül állnak. Új adatot nyújtott a középkori védőöv kérdéséhez a külső kaputoronyhoz csatlakozó palánk. Végül megoldásra vár még a faragott kőanyag kapcsolata Buda királyi műhelyével, s a kerámiaanyag beleillesztése a magyar középkori fazekasság ismert anyagába.
Mindezek a nyitott kérdések még további kutatást jelentenek, hogy a kisnánai várról és az egykor falai között folyt életről határozottabb képet nyerjünk.

Pámer Nóra írása
Megjelent: Magyar Műemlékvédelem, 1967-1968. 295-313.