„Sem csellel, sem erővel”

Olvasható az Újvár nyugati bástyáján álló Kőszűz, a közel életnagyságú nőalak talpazatán. A „Nec arte, nec marte (sem csellel, sem erővel) mottó arra utal, hogy a komáromi erődöt soha nem tudta bevenni az ellenség. A monumentális épületek, amelyek egykor azért épültek, hogy távol tartsák a hívatlan látogatókat, ma tárt kapukkal, színvonalas kiállításokkal és programokkal csalogatják a turistákat.

Hosszú előkészítés után született meg végre a döntés arról, hogy magyar és a szlovák állam jövőre közösen terjeszti fel az UNESCO Világörökségi Listájára a Duna két partján található, 6 erődből és erődláncból álló komáromi erődrendszert. (A cikk írása - 2006- óta sajnos már kiderült, hogy a felterjesztés elmarad, az erődrednszer továbbra is a magyar várományosi listán szerepel. Szerkesztő)

Magyarországon legutóbb a Tokaji történelmi borvidék érdemelte ki (2002-ben) a világörökségi helyszín címet, és most végre reménykedhetünk, hogy 2008-ban újabb taggal bővül a magyar lista.

A komáromi erődrendszer, illetve a Monostori erőd nevét a legtöbben már hallották, szerepükről és jelentőségükről azonban keveset tudunk. A világörökségi címre történő felterjesztésben nem csak az építmények múltját értékelik, hanem a jelenlegi illetve jövőbeli hasznosításukat is. A felterjesztés szempontjairól, terveikről és az erődrendszer új szerepéről kérdeztük Varga Istvánt, a Monostori Erőd Hadkultúra Központ Kht. ügyvezetőjét.

Milyen értékek teszik méltóvá a komáromi erődrendszert arra, hogy felvételt nyerjen a világörökségi helyszínek listájára ?

Varga István:
A komáromi erődrendszer mind építészeti, mind kultúrtörténeti szempontból különleges, egyedülálló műemléke a világnak. Egyszerre emléke az Osztrák-Magyar Monarchiának -egy olyan kornak, amikor több nemzet élt együtt, itt Európa közepén- és a 19. század második fele építészeti-hadászati kultúrájának. Az erődrendszert az akkori legfejlettebb technikai és építészeti ismeretek szerint építették fel, mégis úgy avult el, hogy soha nem támadták, nem vett részt harci cselekményben. Igaz katonai célokra használták, de nem fűződik történetéhez véres ütközet emléke.   Ennek is köszönhető, hogy szinte sértetlen állapotban maradtak fenn az építmények, azok jól bemutathatók a közönségnek A monumentális méreteivel már önmagában is tisztelet parancsoló védelmi rendszer építésekor Európa legnagyobb erődrendszere volt, és méreteivel ma is egyedülálló. Korának hasonló építményei általában elzárt -nehezen megközelíthető- helyen álltak (hogy jól védhetőek legyenek) és az idők folyamán erősen megrongálódtak, elpusztultak.

Ebből a szempontból is páratlan a komáromi erődrendszer, mert jól megközelíthető helyen és jó állapotban vészelte át az elmúlt évszázadot. Ráadásul nagyon kevés újkori erőd található a világörökségek között és egyikük sem önálló értékként került fel a listára, hanem történeti-építészeti előzményeik, illetve a városképi vagy tájképi kontextusuk révén. A komáromi erődrendszer önálló, határokon és nemzeteken átnyúló közös emléke lehetne az egykori -több nemzetet is magában foglaló- Osztrák-Magyar Monarchia korának. És közös emlék ma is, hiszen az erődrendszer egyik fele magyar területen fekszik, míg a másik Szlovákiában. A világörökségi helyszínek nagy száma miatt ma már szívesebben veszik azokat a jelöléseket, amelyek több régió közös emlékeit foglalják magukba. A komáromi erődrendszer története szinte folyamatosan több nemzethez köthető, és később lehetőség lenne arra is, hogy az elnyert címet kiterjesszük a monarchia területén épített hasonló erődítményekre is.

Mit kell tudnunk az erődrendszer létrehozásáról és milyen szempontok alapján választották ki annak idején a helyszínt ?  

Varga István :
Komárom mindig is katonaváros volt. A híres Öregvárat már a török invázió idején is az európai védelmi rendszer egyik legfontosabb elemeként tartották számon. Később megépült -szintén a Duna bal partján, hiszen akkor a város ott helyezkedett el- az Újvár. A 18. század végén úgy tűnt, hogy Komárom elvesztette a hadászati jelentőségét -már döntés született a vár felszámolására és az itt állomásozó katonák leszerelésére-, azonban a napóleoni háborúk idején ismét felértékelődött Komárom szerepe: I. Ferenc császár és király itt talált menedéket a francia csapatok elől. A császár döntése értelmében Komárom lett az egész monarchia fő-központi raktára, ahol 200.000 katona biztonságos elhelyezésére kellett menedékhelyet kialakítani. Ekkor már annak a gondolata is felmerült, hogy a Duna másik partját is védeni kell. Később, amikor a teljes erődrendszer kiépült, az itteni erőd feladata volt, hogy Bécs irányába megakadályozza az ellenséges hajók feljutását a Dunán. Terveik szerint a két oldalon felépített erődökből leadott ágyútűzzel -az épületeket olyan távolságra helyezték el egymástól, ameddig a kor ágyúi ellőttek-  teljesen le tudták volna zárni a folyót, megakadályozva a hajóforgalmat Bécs felé. A szabadságharc idején Komáromot ellenállás nélkül adta fel a császári sereg. Az 1848-49-es eseményekkel kezdődik a Monostori erőd története is. Ekkor -1849. május 28-án- adta ki a vár parancsnoka, Klapka György az utasítást, hogy a Homokhegyen kazamatákkal biztosított kőerőd épüljön.

Mit kell tudnunk az építkezésről ?     

Varga István:
Hatalmas feladat volt az erőd megépítése. A szomszédos falvakból 1200 kőművest és 10.000 segédmunkást rendeltek az építkezéshez, de az Ács felé néző első toronynál nem jutott tovább a megvalósítás, ugyanis a szabadságharc eseményei közbe szóltak. A szabadságharc bukása után nagyon hamar, már 1850-ben folytatódott az erődrendszer kiépítését. Ami mai szemmel nézve is hatalmas munka során újjá építették az egykori Csillagsáncot (mai Csillagerődöt), megépült az Igmándi erőd és a Monostori erőd (Fort Sandberg). A teljes védelmi rendszer építését 1890-ban fejezték be.  Mire elkészült, addigra olyan mértékben változott meg a hadászati technika (köszönhetően a ballisztikus fegyverek megjelenésének), hogy az erőd védelmi szempontból elavult. Annak ellenére, hogy katonai célokra folyamatosan használták, hadászati támadás nem érte azóta a komáromi erődrendszert.

Mi történt az erődrendszer életében az elmúlt bő évszázadban ?

Szolgált a magyar hadsereg kiképzőbázisaként (1869 és 1943 között), majd a II. világháború alatt előbb lengyel és francia menekültek átmeneti tábora volt, majd a német csapatok megszállása alatt zsidó és cigány áldozatok átmeneti börtöneként. 1946 és 1990 között pedig a szovjet hadsereg legnagyobb lőszeraktára volt itt. Olyan titkos volt a bázis, hogy még a térképekről is kitörölték a jelölését. Nem létezett a hétköznapi emberek számára, ezért igényelt nagy energiát az erődrendszer újbóli bevezetése a köztudatban, hiszen a közel ötven évi rejtőzködés alatt, szinte teljesen elfelejtették az emberek a létezését.

Hogyan fogtak hozzá a erődrendszer új szerepének megtalálásához és kialakításához ?

Varga István :
1996-ig tartott a lőszermentesítés, közben pedig megkezdődött -a Kincstári Vagyoni Igazgatóság kezelésében- a belső területek felújítása, a látogathatóság biztosításának kialakítása. . Elképzeléseinkben egy olyan komplex kulturális-idegenforgalmi létesítmény kialakítása szerepel, ahol korszerű szolgáltatásokkal tudunk minél tartalmasabb -egész napra szóló- programot nyújtani az idelátogatóknak. Az erőd épületei alkalmasak állandó és időszaki kiállítások megrendezésére. Vendégeink körében például nagyon népszerű a Kenyér Múzeum. Büszkék vagyunk azokra a kulturális előadásokra is, melyeknek az itteni épületek hangulata részben az ihletőik voltak, de egyúttal díszletként is szolgáltak az előadásokhoz.

Ilyen volt a Krétakör színház „Wojczek – munkáscirkusz” adaptációja Schilling Árpád rendezésében vagy a Vidnyánszky Attila által rendezett „Kioldás” című előadás, de nagy élmény volt az Erik Truffaz francia dzsesszegyüttes fellépése is. Ezekből is látható, hogy a múltunk emlékeit nem felejtő, azok előtt tisztelettel adózó, de a jelenben élő, pezsgő kulturális életet szeretnénk megvalósítani az erőd falai között. A világörökségi cím elnyerése után pedig sokkal szorosabb kapcsolatot fogunk kiépíteni a szlovákiai helyszínekkel, egész napos programokkal, könnyebb átjárhatósággal a Duna két partja között. Célunk, hogy mindig több élményt adjunk a vendégeinknek, mint amire előzetesen számítottak. Ahogy egy itt állomásozó szovjet katona megfogalmazta:    
„Aki nem volt itt, nem tudja elképzelni,
aki itt volt, sohasem felejti el”

www.fortmonostor.hu

Ez a cikk a Szép Magyarország 2006. évi  második számában jelent meg.

A lapszám a kiadóban még megvásárolható illetve megrendelhető