Szádvár


Magyarország északkeleti részén fekvő Szádvár 1686-ban történt
lerombolása óta elhagyatottan áll, falait sűrű bozót és fák
nőtték be. Szádvár egykor az ország legnagyobb vára volt, ehhez
képest ismeretsége csekély, igaz nem volt színhelye sorsdöntő eseményeknek.
A Szögligettől nagyjából 2 kilométer távolságra emelkedő
Várhegy sziklakúpján kialakított erősség megközelítése csak
gyalogszerrel lehetséges, aki vállalja a meredek szekérút megmászását,
az út végén a vár egykor felvonóhidas délkeleti kapujának
helyén léphet be az elővárba.
IV . Béla király rendeletére emelt és tulajdonába tartozó vár első
említése – Zard alakban – 1268-ból ismert, építését a kutatók valamivel
korábbra – 1242 és 1264 közé – teszik, azaz a tatárjárás után emelhették.
(Azonban az sem kizárt, hogy az ebből az időből származó
utalások a másik várra, az Óvárra vonatkoznak, melynek a neve
is azt sejteti, hogy régebbi építésű, a Várhegyen álló
vár pedig csak a 14-15.században épült.) Szádvár a 14. század
végéig volt királyi vár, utána több tulajdonosa is volt,
közülük a Szapolyai és a Bebek család birtokolta
hosszabban. 1567-ben a császári seregek ostrommal vették
be a várat. Az csata ideje alatt az akkori birtokos
feleségének – Patócsy Zsófiának – a vezetésével álltak
ellen a várvédők több mint egy hétig az ostromlóknak,
de végül fel kellett adniuk a komoly károkat szenvedő
várat, mely ezután kamarai birtok, majd hosszú időre zálogbirtok
lesz. 1608-ben Rákóczi Zsigmond „elcseréli” az erdélyi fejedelemséget
Báthory Gáborral, akitől viszonzásképpen Szádvárt és
a sárosi uradalmat kapja. 1674-ben Esterházy Pál megvásárolta az
uradalom egy részét a várral együtt. 1639-ben két hiteles
rajz is készült a várról. Bár a korabeli rajzokon ábrázolt
alaprajz egyezik a ma is látható falmaradványokkal,
az egykori épületrészek pontos azonosításához
nélkülözhetetlen a régészeti kutatás elvégzése. Az egyik
ábrázoláson felismerhető a vár egyik legkülönlegesebb része,
a csörlős felvonószerkezet (csiga), melynek segítségével
– a hegyoldalba vájt pályán – az áruszállítás tették egyszerűbbé.
(A szerkezet alsó állomásának helye ma is felismerhető.) Szádvár
lerombolását a császári csapatok tervezik el és hajtják végre,
1686-ban. A vár megmentéséért 2006 októberében fogott
össze egy baráti társaság. A hivatalos szervek megkeresése,
majd az azt követő megbeszélések után azonnal megkezdődött
a tényleges munka, azaz a vár délnyugati részének a néhol
derékig érő aljnövényzettől való megtisztítása. Megalakult
a Szádvárért Baráti Kör is, és meghatározásra
kerültek a vár megóvását elômozdító célok és feladatok.
Azóta a rendszeresen megrendezésre kerülő Vármentő Napok keretében
folytatják a vár területének és környékének megtisztítását,
de megtörtént a falak teljes geometriai felmérése és megvalósításra
került egy új tájékoztató tábla felállítása is a várhoz vezetô út
mellett.
A Salamandra-turistaházként üzemelő egykori határőrbázisig
vezet autóút, onnan a piros turistajelzést követve érhetik
el a várat. A vár szabadon látogatható egész
évben. (Az Óvár a Szádvár és Szögliget között
található úgynevezett Óvár-tető nevű hegyen állt.)



Rekonstrukciós elképzelés a várról grafika: Ferenc Tamás

Programajánló:
• Vármentő Napok
2009. október 23–24.
Információ:
Szádvárért Baráti Kör
tel.: 06/30 662 2290
szadvar@gmail.com
www.szadvar.hu