Kulcsszavas kereső:
Legújabb cikkek:
Határon átnyúló kezdeményezésből újult meg a tőketerebesi Andrássy-kastély, a pácini Mágochy–Alaghy–’Sennyey-kastély és a tokaji Zeleméry-kúria
Megjelent: 2023. 12. 04. Az Interreg V-A Szlovákia-Magyarország... Interaktív időutazás - újabb látnivalókkal és tartalommal gazdagodik a Füzéri vár Vár állott, most kőhalom, írja a költő, de miért ne lehetne fordítva?... Interaktív várostörténeti kiállítás nyílt a felújított Mezőtúri Városházában, látogathatóvá vált a torony is Augusztus 20-án sor került a felújított Mezőtúri Városháza átadására. A város... Új kiállítás - Mezőtúr Mezőtúr Város Önkormányzata a TOP-1.2.1-15-JN1-2016-00003 azonosítószámú,... Megnyílt a regéci vár Keleti Palotaszárnya! A fejlesztés az egykori impozáns palotaszárny újjáépítésével, valamint a... |
Szent Márton nyomában
Abban, hogy a évszázadok során a keresztény szenteknek a sírjai váltak a zarándoklatok célpontjaivá, a születési helyekkel ellentétben, nem csak az volt meghatározó, hogy a sír őrzi a corpus-t, a testet, hanem az is, hogy a sír helye biztos volt, míg a születésé általában bizonytalan. Igaz ez Szent Márton esetében is, aki önmaga is csak annyit tartott fontosnak elmondani az életrajzát lejegyző Sulpitius Severus-nak, hogy a pannóniai Savariában született (ezért hivatkoznak arra a bencések, hogy a Pannónia Szent Hegye -a mai Pannonhalma- melletti Sabaria Siccában született valójában Szent Márton), de még születésének pontos dátumát sem tartotta megörökítésre lényegesnek. Van mégis egy kápolna Szombathelyen, melynek bejárata fölé azt írták: "Hic natus est S. Martinus" (Itt született Szent Márton).
Nyomtatásban megjelent: 2005/Tél A szombathelyi Szent Márton templom A régészeti kutatások nem erősítik meg ezt a feltételezést, ugyanis erre a helyre az ókeresztények temetkeztek, márpedig a rómaiaknak mindig a városfalakon kívül voltak a temetőik, így itt lakóház sem állhatott. Mégis lehet kötődése a kereszténységhez és egy szenthez ennek a földdarabnak: Szent Quirinus püspököt -aki Savariában halt vértanúhalált- ugyanis az ókori város temetőjében helyezték örök nyugalomra. Valószínű, hogy kápolnát is emeltek a sír fölé és könnyen elképzelhető, hogy amikor Szent Márton születési helyét próbálták beazonosítani, akkor annak pontos helyét már nem ismerve, Szent Quirinus kápolnáját választották végül, mint olyan földrészt, amely egyaránt kötődött a kereszténységhez és a keresztény szentekhez.
Miért volt fontos ismerniük Szent Márton születési helyét, mit adott kortársainak -és mit üzen nekünk, akik ma állunk ezen a szent helyen? Márton püspök már életében rendkívül népszerű volt a hívek körében, bár egyáltalán nem akarta a hatalmat, nem kereste a népszerűséget. Igazi keresztényhez méltó, szerény életéért, csodatetteiért választotta példaképnek a nép, egy olyan időszakban, amikor az üldöztetések korától éppen csak megszabadult egyház vezetői nagyon hamar elfogadták a fényes ruhákat, a kényelmet, a gazdagságot és a hatalmat Egy kemény téli napon, amikor Márton -aki addigra ruháit már mind elajándékozta a szegények között és már csak annyi ruhája maradt, amennyit magán viselt-, köpenyét hasította ketté egy didergő koldust látva. Aznap este, megjelent neki álmában Krisztus és az ő köpenydarabját viselve azt mondta : „Márton, a hittanuló öltöztetett engem ebbe a köpenybe”. Így esett, hogy Márton az út mellett rátalált Krisztusra.
339-ben megkeresztelkedett, de két évig még a légióban szolgált. Leszerelése után a rangfokozatok legalsó lépcsőjén kezdte meg az egyházi szolgálatát. Szívéhez a remeteélet, a magányba visszavonulás állt a legközelebb. Álmában kapott utasítás hatására mégis útnak indult és visszatért szülőföldjére -ahová ekkor már szülei is visszaköltöztek-, hogy ott hirdesse Krisztus igazságát. Pogány szülei közül édesanyját sikerült megtérítenie és –a hagyomány szerint- a Szent Márton templom előtti kút vízével meg is keresztelte. Pannóniából Itálián keresztül vezetett az útja vissza Galliába, ahol 371-ben Tours püspökévé választották. Márton szerénysége, egyszerű életvitele és a személyéhez köthető csodatételek következményeként különös tiszteletnek örvendett. Bár az egyház számos vezetőjét irritálta az anyagi javakról, kényelemről, jómódról lemondó élete, a nép szemében pont ezekkel a tulajdonságaival vált hitelessé. Amikor Tours városában új püspököt választottak, a nép ragaszkodott Márton személyéhez. Nyolcvan évesen is járta az egyházközségeket. A halál is út közben érte, Candesben, 397. november 8-án. „Uram, ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától” imádkozott halála óráján. Testét Tours keresztény temetőjében temették el, három nappal később, 397. november 11-én. Tisztelete halála után nagyon gyorsan terjedt el egész Európában. Márton püspök a keresztény egyház első szentként tisztelt személye volt, aki nem vértanúhalált halt (nem meggyilkolták), aki életében elért tetteivel emelkedett a szentek közé. Sírja a keresztény világ harmadik leglátogatottabb zarándokhelye Róma és Compostela után. Márton tisztelete ezen a tájon visszanyúlik az államalapítás előtti időkre, de személye ugyanilyen fontos volt a honfoglaló magyaroknak is. Ezt bizonyítja, hogy a 996-ban alapított Pannonhalmi Bencés Apátságot is Szent Mártonnak szentelték (középkori források Pannonhalmát még Pannónia Szent Hegyének, illetve a sokáig Szent Márton hegyének említik); a szabolcsi zsinaton pedig már 1092-ben kötelező ünneppé tették Szent Márton ünnepét. Újabb olyan évtizedek következtek, amelyekről szinte semmilyen információ nem maradt az utókorra, míg nem II. Paszkál pápa 1102-ben kibocsájtott bullájában újra olvashatunk a szombathelyi templomról, melyet a Pannonhalmi Bencés Apátság birtokai között az első helyen említettek. A régészeti kutatás feltárta a szentély alatt a római kori kőfalakat és az azokra a kora-középkorban ráépített fal maradványait. Ezért feltételezik, hogy a mai templom őse lehetett egy olyan őskeresztény bazilika, amelynek az előudvarán a keresztelő kút szerepét a templom előtt ma is látható Szent Márton-kútja töltötte be (melynek vízével a legenda szerint Márton édesanyját megkeresztelte). A Szent Márton templomnak Szombathely életében betöltött jelentőségét jól mutatja, hogy évszázadokon át szolgált a település plébániatemplomaként, és ezt a titulusát még azután is megőrizte, amikor az a terület, ahol a Szent Márton templom áll, kívül került az új városmagot védő falakon (mint az ókorban), és az új helyen kialakult városmagban, a várban állt már a Szűz Máriának szentelt templom. A templom ekkor az önálló Szentmárton községben állt, de továbbra is Szombathely plébániatemplomaként szolgált. Szombathely városa a plébánia-templommal együtt a 13. században került a győri püspök birtokába Az épületet előbb késő-román, majd gótikus stílusban átalakították és megnagyobbították. A 16. század végére igen rossz állapotba került templomépületen a város több komolyabb javítást végeztetett. Amikor Draskovich György győri püspök 1638-ban a domonkos rendnek ajándékozta a templomot a hozzá tartozó javakkal együtt, akkor a plébánost és a plébániát áthelyeztette a várbeli templomban. (Ezt a templomot 1791-ben lebontották) A domonkosok először a templom mellett felépítették a kolostorukat, majd a rossz állapotban lévő régi templom helyén, egy nagyméretű, új templom építését kezdték meg. Ez a templom azonban az építés közben összedőlt. A jelenleg is látható, barokk stílusú templom 1668 és 1674 között, gróf Batthyány Erzsébet nagylelkűségének köszönhetően épült fel, aki magára vállalta az újjáépítés költségeit. Erzsébet asszonyt -aki maga is a rendházban lakott -halála után a templom kriptájában temették el. Az újjáépítésnél részben felhasználták a korábbi templom megmaradt falait. Szent Mártonnak a templomban őrzött ereklyéi és a tiszteletéhez kötődő búcsúk mindig sok embert vonzottak, így érthető, hogy gazdagon igyekeztek berendezni a templomot. A berendezési tárgyak között természetesen olyanok is vannak, amelyeket már a régi templomban is használtak.
A templom leírása A szentély és a barokk kereszthajó csatlakozásánál, a jobb oldalon áll a híres Szűz Mária-szobor. A feltehetően a 16. században készült, rendkívül szép Szűz Mária-szoborról („Csudálatos Boldog Asszony” szobra), már 1696-ból olvashatunk Esterházy Pál nádor könyvében. A Napbaöltözött Asszony (Patrona Hungariae) és a Rózsafüzér Királynője ábrázolásbeli jellemzőit egyesíti magában a karján rózsafüzért tartó szobor. Az 1736-os restaurálás alkalmával testszínűre festett arcú és kezű szoborhoz évszázadok óta érkeznek a zarándokok. Szimmetrikusan szemben vele az Aquinói Szent Tamás tiszteletére szentelt mellékoltár áll. A jobb oldali kereszthajóban álló Rózsafüzér oltár maradt fenn a legegységesebb eredeti kialakításban. Oltárképén azt a szimbolikus jelenetet láthatjuk, amikor Szűz Mária Szent Domonkosnak és Sienai Szent Katalinnak átadja a rózsafüzért. Az oltárt Veronai Szent Péter és Szent József, illetve balról Szent Vince és Nepomuki Szent János szobra veszi közre. A szokásostól eltérő díszítésű szószék -amelynek mellvédjét nyolc domonkos szent képe ékesíti a rend sajátosságára, a hithirdetésre utalva- mögött látható Szent Domonkos-oltár a szent egész alakos képét mutatja. Szobrai V. Pius pápát, Szent Ágostont, Taranteise-i Pétert és Szent Antonint ábrázolják. Az oltár melletti diadalív már a Szent Márton-kápolna bejáratát mutatja.
A kápolna
Információ:
Szent Márton Domonkos Plébánia
Tourinform Iroda
Fotó: Optiz Tamás (www.tomasopitz.com ) |
Legújabb címkék:
Nemzeti Park |
Kegyhelyek |
Várak |
Népi építészet |
Népművészet |
Kolostorok |
Kápolna |
Kastélyok |
Templomok |
Portrék |
|
|