Mit tehet az ember, ha tudja, hogy csak nagyon rövid idő –alig négy nap, annak is a fele utazással telik el, tehát valójában csak két teljes nap- áll a rendelkezésére, ugyanakkor jó lenne az elmúlt év fáradalmait kipihenni, élvezni a nyarat, a kezdődő nyári szünetet, esetleg szeretne feltöltődni az előtte álló hónapokra is. Ráadásul két energiája teljében lévő, izgő-mozgó gyermekkel utazik, akiket jó lenne úgy lefárasztani és lekötni, hogy mellette a szülő is élvezze a pihenést.

A választás csak olyan helyszínre eshet, ahol lehetőség van a csodára
(a varázslatra), az ilyen rövid idő alatt történő pihenésre-feltöltődésre. És szerencsére akadt egy ilyen, a Szépalma Hotel . Bár korábban csak alig több mint egy órát töltöttem itt egy alkalommal, az akkori élmények olyan mélyen belém ívódtak –igaz, az egyik legszebb napszakban, nyáron, este hét és nyolc óra között jártam itt, amikor a lenyugvó nap sugarai mesebeli tájat festenek ide-, hogy visszakivánkoztam egyfolytába.

Az utazás Budapestről gyors, így oda- és visszaúton is felkerestünk több olyan látnivalót, amelyek érdekeltek bennünket. Várpalotára egy kicsit „korán” érkeztünk, ugyanis a felújított várat még nem adták át, csak kívülről tudtuk körbe járni, illetve fentről ránézni, ugyanis a vár mellett emelkedő dombon –a lakótelepi házak között- egy nagyon klassz játszótér van, ahol a vár mását építették fel gyermekeknek.

Második állomásuk a kislődi Sobri Jóska kalandpark volt, ahol végre megmozgathattuk elkényelmesedett tagjainkat az erdei kalandpályán és a foci pályán. Ezekben a napokban –június közepén járunk- még igazi nyár volt, így igencsak kitikkadva érkeztünk meg este hat óra táján a szállodához. És ekkor megtörtént a varázslat, a csoda: nem több mint negyed óra után éreztem, hogy a tiszta levegő, a madárcsicsergés, a tájból és az épület minden szegletéből sugárzó nyugalom olyan mértékben kapcsolt ki, hogy mindent, ami a városi élettel és a napi hajtással együtt járó rossz, azt valahol elhagytam az erdei bekötőúton, amely a főúttól a szállodáig bevezetett.

A Szépalma Hotel főépületének belső udvara

És innentől megkezdődött a pihenés, mindjárt egy nagyon finom vacsorával, mert a Szépalma Hotelben bizony nagyon jól főznek. Szerintem országos összehasonlításban is az élmezőnybe, a legjobbak közé tartoznak, azaz olyan hely, amelyért érdemes kitérőt is tenni, ha valaki erre jár (Zircen, Cseszneken, Veszprémben vagy éppen Bakonybélben). Az étterem árai pedig nagyon tisztességesek, az adagok viszont olyan kiadósak, hogy mi sajnos egyik étkezés alkalmával sem jutottunk el a desszertig, mert már a főétellel is jóllaktunk, pedig próbálkoztunk azzal is –egy közel ötórás kirándulás után-, hogy nem kértünk levest, csak főételt. Egy ebéd vagy vacsora elfogyasztása ráadásul kiváló alkalom arra, hogy megismerjék a helyet, és biztos vagyok abban, hogy aki ott járt és evett, az nagyon hamar vissza fog térni Szépalmára.

Az első nap korai lefekvéssel, televízió és számítógép iránti vágy nélkül ért véget.

A szálloda neve egyébként onnan ered, hogy ez az egykor az Esterházy család tulajdonában lévő ménesbirtok a Szépalmapuszta nevet viselte. Az épültek is részben ebből az „úri” időszakból valók, megbecsülve, példaértékűen helyreállítva, és a modern kori igényekhez ízlésesen hozzáigazítva.

A második napot szántuk arra, hogy felfedezzük a Bakony erdeinek szépségét. Jól látható irányzék a Kőris-hegy tetején  álló radarállomás, melynek football labdához hasonló gömbje már előző este felkeltette a figyelmünket. A szálloda mellől induló turistaút először hosszan vezetett a lovak birodalma mellett –hiszen itt a paripák hatalmas területen érezhetik magukat otthon. Azután mezők mellett vezetett az út, ahol a táj sokszínűsége, néhol hihetetlen árnyalatai ragadták magukkal képzeletünket, majd elérkeztünk az első erdő részhez, ahol a fák között nem csak árnyékra leltünk, hanem finom szamócára is. Az erdészet által használt betonút keresztezése után komoly emelkedésbe kezdett az addig kellemes erdei út. A Kőris-hegy a maga 709 méteres csúcsmagasságával a Bakony legmagasabb pontja, melynek megmászására büszkén gondolunk vissza, bár a hegytetőn álló kilátó megmászását már csak egyedül én teljesítettem a családból, hogy az onnan nyíló panorámát is megtekintsem.

Visszafelé nem az erdei úton, hanem a radarállomáshoz vezető aszfaltúton mentünk, így bár hosszabb utat tettünk meg, de az erdő más részeit is megismerhettük. Útközben nagy számban kergetőztek körülöttünk a pillangók, miközben emberrel alig-alig találkoztunk. A közel ötórás, komoly emelkedőkkel tarkított túra fáradtságát az ismét kifogástalan vacsora oldotta.

A távolban (a fák között) egy kedves szálloda

Szombatra nem terveztünk semmilyen kirándulást, mert aznapra Zirc felfedezését szántuk. Kedvünkben járt, hogy ekkor tartották a Múzeumok Éjszakája programot, így a helyszínek késő estig látogathatóak voltak. Napközben így lehetőségünk nyílt arra, hogy kipróbáljuk mit kínál a Szépalma azoknak, akik helyben akarnak pihenni. Ennek részeként próbálkoztunk egy kerékpártúrával is –a szálloda több kerékpárral is rendelkezik erre a célra-, de hamar beláttuk, hogy az erdei utakon való tekeréshez mi gyakorlatlanok vagyunk, így mozgás igényünket a sportpályákon és a játszótéren, relaxációs vágyainkat pedig a jacuzziban illetve a szálloda kis medencéjében éltük ki (de, akár ping-pongozhattunk is volna).

A délutáni-esti program pedig minden kulturális igényünket kiszolgálta.
Az autóval pár percnyi útra lévő Zircen megtekintettük a belső tereiben már felújított apátsági templomot, a templom melletti épület első emeletén lévő Természettudományi kiállítást és a felette elhelyezkedő Reguly Antal Műemlékkönyvtárat.
A legnagyobb élményt azonban az az arborétumi séta jelentette, ahol a csoportot vezető szakember szórakoztató anekdotáinak segítségével ismerhettük meg az arborétum múltját, jelenét és a jövőjét is, hiszen jelenleg is komoly fejlesztések folynak a park területén.

Az esti programnak gyorsan vetett végett a feltámadó szél, amely előhírnöke lett az érkező rosszabb időnek. A szállodába való visszaút nagy élménye az erdei út mellett felbukkanó mezei nyulak voltak, ugyanis nem gondoltuk, hogy éjszaka is találkozhatunk velük.

Vasárnap megérkezett a rossz idő és nekünk már indulnunk is kellett haza. Nem estünk volna kétségbe, ha maradni kell, mert legfeljebb rászántunk volna egy napot az olvasásra, az év közben csak vágyott könyvek elolvasására.

Nem tértem ki még a lovas programokra, amiben a Szépalma nagyon erős, így a lovaglás tanulása illetve kipróbálása mellett lehet sétakocsikázni, de nyáron lovastáborral is várják a gyermekeket.

Az én szívemhez a dimbes-dombos vidékek állnak nagyon közel, de most végérvényesen beleszerettem a Bakony sűrű lombú erdőségeibe is. Köszönhető ez a Szépalma Hotelnek, melyről elmondhatom, hogy családias, olyan hely, ahol az első pillanattól természetesen, otthon érzi magát a vendég, és ahol –bár elérhető-, egyáltalán nem hiányzik sem a televízió, sem az internet.

A zöld minden elképzelhető árnyalata

A Szépalma Hotel úgy jó, ahogy van, semmilyen hiányosságát nem tudom felsorolni, ideális helyszín a pihenésre, annak is, aki mozogni akar akar és annak is, aki a tétlenségre vágyik, legyen az idő napsütéses –és itt a meleg is kellemesebb- vagy esős.

A téli Szépalmáról csak fényképeket láttam, de ezek alapján is könnyű elképzelni azt a szépséget és nagyszerű hangulatot, amit ott jelentenek a tél örömei.

Itt a történet vége, aki nem hiszi járjon utána. Csalódni nem fog.

Bukovszky Balázs

www.szepalma.hu

u.i.: Láttam a boldogságot. Közel 50 szobája van, erdő közepén található és nagyon jól főznek ott. Nyugalom, tiszta levegő, csend.
Látam a boldogságot. Mi az, hogy láttam: részese voltam, minden érzékszervemmel átéltem! Belélegeztem, hallottam, láttam és éreztem. Tapintható, megkóstolható, szagolható és látható volt. Természetes volt, mámorító.