Juhász Gyula:
A tápai Krisztus

Az ország útján függ s a földre néz,
Arcán szelíd mosoly a szenvedés.
A falu népét nézi csöndesen,
Amint ballagva munkából megyen.
Az ősi népet, mely az ősi föld
Zsellére csak és várja az időt,
Mikor saját portáján úr leszen,
Mikor az élet néki is terem.
A magyar Krisztus, a falusi szent
Hiszen nekik is megváltást izent.
Olyan testvéri áldással tekint
Feléjük és bíztatja híveit.
Feje fölött a nyárfa is magyar,
A fecske is és egy a zivatar,
Mely őt paskolja s a falut veri
És folyton buzgó öt szent sebei
Nem a magyarság sorsát hirdetik?
És ki segít már, ha ő sem segít?



A tápai Krisztus még ma is, „arcán szelíd mosollyal” nézi a falu népét, mint 1923-ban, amikor Juhász Gyulát megihlette. Igáz már nem ugyanazon a helyen áll, ahol Juhász Gyula megcsodálta, hiszen az egykor a falun szélén, az országút mellett álló bádogfeszületet időközben körbe ölelte a település, és eredeti helyszínéről is elköltöztették, amikor az egykori temetőt -amely mellett állt- házhelyeknek osztották ki. A bádogfeszületet előbb a Budai Nagy Antal u. 38. számú ház helyére vitték, majd a Hősök kertjébe, ahol az első világháborúban elesett tápai polgároknak állítottak emléket, legvégül pedig a Budai Nagy Antal utca 60. számú ház udvarában, a kerítés mellé állították, ahol napjainkban is látható. Bádogkorpuszát felújították, fáját kicserélték az évek során, de ott áll rendületlenül Tápé főutcáján.

Juhász Gyula igazán illusztris társaságban tette meg a Szeged és Tápé közötti utat, hiszen elkísérte a kirándulásra Kosztolányi Dezső és Babits Mihály a feleségével. Odafelé a Tisza-partján tették meg az öt kilométeres utat, hogy megcsodálják a „világ közepét”, ahogy akkor Tápét emlegették. Juhász Gyula már korábban is járt Tápén, akkor Móra Ferenc társaságában, amelyről így írt :  „Ott állok a „világ közepén” a tápai öreg templom előtt, melyet őskertnek neveznek, mivelhogy valaha temetőkert volt, és innen nézegetem a nyári délutáni napmelegtől égő háborús magyar falut.” 

A beszámolóban említett templom, a Szent Mihály templom gótikus szentélye a 13. századból való. Ez a kis körszentély eredetileg temetői kápolnának épülhetett. A falain megtalált, 14. századi  freskótöredékek a gótika korának igen becses emlékei az Alföldön. Arra a tényre, hogy a mészréteg alatt freskók vannak, Móra Ferenc bukkant rá, 1918 táján. Azonban az erősen sérült freskókat csak 1941-ben tárta fel Szentiváni Gyula, amikor az addig egyhajós templomépületet kereszthajósra bővítették. A kevés látható részlet közül biztosan felismerhető Szent Jakab -a sapkáján lévő kagylódíszítésről-, mellette még három arc látható, látható még virágindás kertezés, egy körbe festett egyenlő szárú, piros kereszt., valamint a szentélyt lezáró diadalíven egy egész alakos női ábrázolás. 

A „kaszakapa-kerülők” kis társasága, a templomkerti pihenő után, a falu főutcáján indult vissza Szegedre. Már elhagyták a települést és az országúton jártak, amikor elhaladtak a bádogfeszület. A keresztet -Hódélonka körösztjét- a hagyomány szerint Hódi Ilonka állíttatta az öreg temető sarkára, 1860 táján. 

A templom előzetes bejelentkezéssel megtekinthető

Tápéi Római Katolikus Plébánia
6735 Szeged-Tápé, Honfoglalás u. 54.
Telefon : 06-62-496-788