A földvárak kutatása

A magyarországi földvárak kutatásának kezdetét a 17-18. századra, az első katonai térképek készítésének idejére vezethetjük vissza. Az első földvárásatások az 1870-es években folytak, ekkor ásták meg először például Szabolcs várát is.

A korai megyeszékhelyek építési idejéről és módjáról, a bennük egykor folyt életről kevés írásos adatunk van. Ezért vált különösen jelentőssé az ispánsági várak régészeti kutatása, amely az 1960-as évek végén kezdődött meg. A nagyarányú feltárások (Szabolcs, Abaújvár, Somogyvár, Visegrád) igyekezett tisztázni e várak építési technikáját, idejét, szerepét.

A legújabb kutatások pedig bebizonyították, hogy az ispáni várakat nem fa szerkezettel erősített földsáncokként, hanem éppen megfordítva, bizonyos szintig földdel föltöltött fa várakként képzelhetjük el.


Az építési mód

Az újabb kutatásokból világossá vált, hogy az általánosan használt "földvár" elnevezés téves. Nemcsak azért, mert valójában a várak nem elsősorban földből, hanem sokkal inkább fából épültek, hanem azért is, mert építésük idején nem használták ezt a szót rájuk. A várakat tekintet nélkül az építő anyagukra a 11-12. században a latin civitas, a 13. századtól pedig a castrum szó jelölte. Szórványosan előforduló magyar nevükön pedig várnak említik őket. A "földvár" kifejezést, amint ezt egy 14. század eleji adatunk is bizonyítja, csak a már elpusztult, használaton kívüli várakra alkalmazták. Ilyen értelemben tehát ma már valamennyi ispáni várunk csak "földvár". Virágkorukban azonban igen jelentős, a korabeli haditechnikával bevehetetlen várak voltak.

E korai váraknak nemcsak az építési módjuk volt egységes, nagyfokú hasonlóságot tapasztalhatunk a helyük kiválasztásában is. Építésükre a magas hegyek előterében álló alacsonyabb dombokat választották ki, amelyek folyók mellett, nagyobb utak mentén vagy kereszteződésében feküdtek. A várak építésénél többnyire követték a természetes dombvonulatot, így kevés egyforma méretűt és alakút találhatunk közöttük. Abaújvár a maga 3,9 hektáros területével a nagy alapterületű várak közé tartozik, csakúgy, mint Szabolcs, Bihar, vagy Sopron.


A közigazgatási, az egyházi és a katonai szervezet egysége

Jelenlegi tudásunk szerint a magyarországi várépítés az államszervezéssel egy időben, a 10-11. század fordulóján indult meg. A korábbi időkben az expanzív magyar külpolitika, a számos európai országban "kalandozó" erős magyar seregek ezt feleslegessé is tették volna.
A világi közigazgatási rendszerrel párhuzamosan épült ki Magyarországon az egyházszervezet is. A püspökök által vezetett egyházmegyék több esperességre oszlottak. Az esperességek általában egy világi megye területét foglalták magukba.
A várak további feltárásától várhatjuk, hogy előkerüljenek mindazok az épületek, amelyekre a korabeli oklevelekből következtethetünk. Mindenek előtt az ispán palotája, a természetben szedett adók tárháza, az elbitangolt állatok összegyűjtésére szolgáló karám, a börtön. Egyszóval mindazok az épületek, amelyek a megyeszékhely katonai és közigazgatási szerepköréből adódóan szükségesek voltak. De várható, hogy az egyházi központhoz tartozó további épületek is előkerülnek. Ilyenek például a megtérő bűnösök számára alapított vezeklő házak is, amelyek forrásaink szerint az esperesi templomok mellett álltak.
E várakban és körülöttük kialakult első központjaink középkori mértékkel mérve sokkal inkább városok, mint falvak voltak. A korai várak és városok közötti összefüggést maga a magyar város szó is bizonyítja, amely kezdetben nyilvánvalóan vár-as helyet, várakban, vagy ezek mellett kialakuló települést jelölt.


A borsodi vár

A borsodi földvár Északkelet-Magyarországon, Miskolctól mintegy 30 km-re északra, a Bódva folyó partján helyezkedik el. A vár Borsod megye első központja, a körülötte létrejött Borsod település pedig, amely az 1950-es évek óta Edelényhez tartozik, a megye névadó települése volt.
A történeti Borsod megye egyike a Szent István által, az államalapítás során létrehozott megyéknek. Területe, határai napjainkig változatlan formában őrzik a 11. századi megyeszervezés emlékeit. E korai megyék élén egy-egy, a király által kinevezett és neki felelősséggel tartozó ispán állt. Szerepe a megye közigazgatásának, a bíráskodásnak, az adószedésnek az irányításában, valamint a katonai feladatok megszervezésében állt. Az ispánok székhelye, a királyi megyék központja a borsodihoz hasonló módon és elvek alapján épült várakban volt. Itt élt az ispán vezetése alatt álló katonaság, amelynek ellátására a várak szűkebb-tágabb környezetükben birtokokat kaptak. E birtokok népei szolgáltatták az ispán és katonái számára az élelmet, fegyvert, ruhát stb. A megyékben kezdetben természetben, majd pénzben szedett adó képezte a királyság jövedelmeinek legfontosabb részét, a vármegyei katonaság pedig a királyi haderő zömét alkotta.
Az államalapítás során épült várakról, az ispánsági központokról kevés írásos forrásunk van. Építési módjukat, és idejüket, berendezkedésüket az elmúlt három évtized régészeti kutatásaiból ismerjük.
A borsodi földvár igen gazdag eredményeket hozó ásatása 1987-1999 között folyt. A kutatás bebizonyította, hogy a korábbi elképzelésekkel ellentétben a vár nem egy őskori erődítmény felújításaként épült. A várfalakat jelentő sáncok a 10. század végén, a 11. század elején, egy, a Bódva fölé magasodó természetes dombon készültek. A domb mintegy 15 méterrel magasodik a folyó szintje fölé. Erre emelték a napjainkra már erősen lepusztult sáncokat, amelyek viszonylag kis, 1,7 hektáros területet ölelnek körül. A sáncok a keleti és a nyugati oldalon maradtak meg legépebben, itt megközelítően öt méter magasan állnak. A sánc szélessége 10,5 méter volt, eredeti magassága a külső oldalon 5-6 méter, a belsőn ennél valamivel kevesebb lehetett. A várat három irányból a Bódva és mocsarai védték, bejárata délről nyílhatott.
A vár sáncának feltárása során kétféle fa szerkezet figyelhettünk meg. Az első periódusban 4-8, és 6-12 cm átmérőjű, szorosan egymás mellé fektetett gömbfákból igen sűrű rácsszerkezetet hoztak létre. Ezt a sánc külső oldalán két sorban levert karók támasztották meg. A második periódusban közvetlenül erre építették fel a két sor rekeszből álló újabb szerkezetet. A 20-30 cm átmérőjű gerendákból szabályos négyszög alakú kazettákat hoztak létre, amelyeket földdel töltötték meg. A két kazettasor egymástól 4 méterre a sánc külső és belső oldalán helyezkedett el, köztük az erősen ledöngölt földben csak néhány, a szerkezet merevítését segítő keresztirányú gerendát találtunk. Úgy vélem, hogy az első építési periódusnak tekinthető rácsszerkezet a kazettás sánc alapozása lehetett. Erre utal a rácsszerkezetnél talált gallyak mérete is. Ezek átmérője ugyanis (4-8, 6-12 cm) jóval kisebb a kazettákban felhasznált, 20-30 cm átmérőjű gerendáknál. De erre utal maga a rácsszerkezet is, az olló alakban sűrűn egymás mellé helyezett gallyak sora. A két sáncépítési periódus között időbeli eltérést nem tudtunk felfedezni, ez ismét az alapozásként való felhasználás gondolatát erősíti.
A borsodi ásatások egyértelműen azt bizonyították, hogy korai várainkat nem fa szerkezettel erősített földsáncokként, hanem megfordítva, bizonyos szintig földdel föltöltött fa várakként képzelhetjük el. E favárakat megmunkált és egymáshoz erősített kazettákból alakították ki, amelyeket földdel töltöttek fel.
A borsodi vár belső területén egy nagyméretű templom látott napvilágot, amelynek jórészt csak az alapozási árkát sikerült feltárnunk. Az épület a korabeli templomok méretéhez képest igen nagy, 15 m hosszú, 8 m széles, félkör alakú szentélye 3, 5 m átmérőjű. A 80 cm vastag alapfalakat mészhabarcsba öntött tört kőből készítették. Feltehető, hogy a felmenő falak magját is ilyen módon építették meg, amelyet kívül-belül faragott kövekkel burkoltak. Erre utalnak a várban több helyen is előkerült homokkőből készült kváderkövek. A templom további részletei elpusztultak, az alapfalakon kívül mindössze egy kőből készült szenteltvíztartó került napvilágra. A templomon kívül, a szentély közelében egy nagyméretű oltárt is találtunk. A templom romjaiból ítélve impozáns egykor lehetett korai építését az omladékai között talált Salamon király (1063-74) által veretett pénzérme is bizonyítja.
A vár belsejében feltárt templom minden bizonnyal a megye egyházi vezetését ellátó esperesi székhely lehetett. Erre nemcsak a korszak épületeihez képest nagy méretéből, hanem a templom körüli temetkezések hiányából is következtethetünk. A plébániai feladatokat, keresztelést, esketést, temetést, ugyanis nem ez, hanem egy másik templom látta el. Ennek maradványira a vár sáncain kívül sikerült rábukkannunk. A várral azonos dombon, de annak sáncain kívül egy mai formájában a 18. század végén épült templom áll. A régészeti kutatás egyértelműen bebizonyította, hogy helyén a 11. század közepén már állt egy templom. E korai templom körül nagykiterjedésű temető helyezkedik el. Sírjai közül 76-ot bontottunk ki. A legkorábbiakból néhány egyszerű ékszer, S-végű hajkarikák, valamint a 11. század első felére keltezhető líra alakú övcsat került elő.
Mind a sánc, mind az esperesi templom feltárása során egy ezeket megelőző település objektumai láttak napvilágot. E település további részleteit, házakat, kemencéket a vár belsejében több ponton is feltártunk. Az előkerült leletek vizsgálata azt bizonyítja, hogy a település a 10. század közepén pusztult el, romjain épült fel az államalapítás időszakában a borsodi vár.
A borsodi földvárat az 1200-as évek elején élt tudós szerzetes, Anonymus említi először "A magyarok cselekedetei" című művében. Elbeszélése szerint a várat Bors vezér építette, akit a honfoglalás során Árpád fejedelem küldött a környék kikémlelésére és birtokba vételére. Úgy véli, a vár Bors vezérről nyerte a nevét. Anonymus regényes elbeszélése a modern tudományos kutatások tükrében azonban egyre kevésbé fogadható el hiteles történeti forrásként. Csak részben igazolható Borsoddal kapcsolatos elbeszélése is. Igaz, hogy a 10. században egy település állt itt, ez azonban nem vár volt. És igaz, hogy egy vár épült ezen a területen, ez azonban nem a 10. hanem a 11. században történt.

Bors személyét illetően semmiféle hiteles történeti adattal nem rendelkezünk. Neve a török eredetű bars = tigris szóból származik. Kétségtelen, hogy előbb a vár, majd a megye is róla nyerte elnevezését.
Hiteles oklevél 1219-ben emlékezik meg a várról. Ekkor az itt szolgálatot teljesítő börtönőrök mellett a vár birtokában lévő környező településekről (Múcsony, Berente) is szó esik. A 13. századból több írásos adatunk is van a várról Eredeti szerepét, jelentőségét a 14. század elején veszítette el, ekkor a várban az élet megszűnt, Borsod község pedig egy lett a korszak egyszerű falusi települései közül.


Szerző: Dr. Wolf Mária - Nemzeti Múzeum

A cikk itt olvasható : www.omagyarelet.hu