Deák Ferenc a Fiumei úti temetőben kapott díszsírhelyet, szülei, szeretett bátyja, Antal és nagyapja azonban a kehidai kúria közelében, a családi sírboltként használt középkori eredetű temetőkápolnában nyugszanak. Ezért Kehidakustány -és a Deák család történetének-megismerése nem lehet teljes, ha programjukból kihagyják a árpád-kori temetőkápolna felkeresését.

A kápolna kulcsát a kehidakustányi önkormányzat irodájában őrzik, ezért ha belülről is szeretnék megtekinteni az épületet, akkor először a kulcsot kérjék el, azután induljanak el a Zalaszentgrót felé vezető úton. A település után körülbelül másfél kilométer múlva, az út bal oldalán lesz láthat a temetőnek és a kápolnának otthont adó domb, melynek megmászása után szemünk elé tárul a  gondos felújítása óta újra egykori szépségében pompázó kis templom, hazánk egyik legbájosabb árpád-kori egyházi épülete.

Az eddig leírtakból már kiderült, hogy a kápolna a Deák család Kehidára költözésénél jóval korábban épült, amikor a család kiválasztotta a sírbolt elhelyezésére, már állt a település új plébániatemploma, a kis templom csak temetőkápolnaként szolgált. A Szent Miklósnak szentelt, téglából épült, egyhajós, félköríves szentélyű, torony nélküli templom építési idejét a kutatók a 13. század közepére teszik -építtetője a település akkori ura, Orosz fia Karacs lehetett- és az épület közelében fellelt nyomok alapján - a templomtól északra eső domboldalon találták meg egy település nyomait - egy akkori falu - valószínűleg Kiskallós- plébániatemploma lehetett.

A település a 15. században beolvadt Kehidába, végső pusztulása pedig a 17. században következett be, amikor a törökök felégették. Ugyanekkor sérülhetett meg a templom is, melyet egy 1754-es összeírás szerint, 1719-ben állítottak helyre és feltehetőleg Kehida plébániatemplomaként  használták, amíg nem épült fel a település új plébániatemploma. (Az új templom 1747 és 1755 között épült.) Az akkori -illetve a később- elvégzett átalakítások jelentősen megváltoztatták templom eredeti, középkori formáját, és erősen leromlott állapotban volt már az épület, amikor 1974-ben elkezdték a régészeti feltárását, majd rá egy évre a helyreállítását.

A piciny templomtérbe a helyreállított eredeti, déli kapun keresztül léphetünk be. Az egyszerű kialakítású, nagyjából 5x5 méteres hajó keleti oldalához csatlakozik a félköríves záródású szentély. Az egykori bejárat mellett visszaalakították a templom eredeti román stílusú ablakait is: kettőt a déli falon, kettőt a szentély falán, illetve kettőt a tetőtéri rész két végén (ezek a nyitott fedélszéknek köszönhetően szintén a templomteret világítják meg). Eredetileg egy karzat kapcsolódott a nyugati felhoz, de ennek már csak a nyomait találták meg a belső falkutatásnál. A kápolna külseje egyszerűségében tökéletesen illeszkedik a belső kialakításhoz, mindössze a déli oldalon, a főpárkány alatt kialakított háromsoros, átlósan falazott tégla fogsor az épület egyetlen díszítménye. 

Az épület értékét hosszú ideig a Deák családnak a templomhajó közepében épített sírboltja adta, helyreállítása után óta azonban már az épület bájos szépsége is lenyűgözi azokat, akik vállalkoznak a domboldal megmászására. www.kehidakustany.hu

Kapcsolódó startlapok:
Helytörténet.lap.hu | Történelem.lap.hu | Nemzeti.lap.hu