Az ezeréves történelmű Fertőrákos püspöki-kastélya, hol menedékként, hol nyári rezidenciaként szolgálta a győri püspököket. Több alkalommal lerombolták, de mindannyiszor újjá is építették. Jelenleg a felújításra várva üresen áll az épület, ennek ellenére érdemes a megtekintésre. Ha arra járnak, bátran lépjenek be a kapuján.


A püspöki-kastély törtlnete

A múlt
Fertőrákos történelme a magyarok keresztény hitre térésének idejével, az első püspökségek kialakulásával egyidős. A püspöki-kastély területe volt a kezdetektől fogva a település magja, központja, amely köré kifejlődött a ma látható falu. Középpont volt egyrészt földrajzilag, hiszen ezen a helyen, ahol a régi út keresztezte a településnek is nevet adó Rákos (Rák)-patakot, ott telepedtek meg a falu első lakói, másrészt szellemileg is, hiszen az egész település kialakulása ahhoz köthető, hogy a győri püspökség birtokaként kiépült itt egy uradalom.

I. (Szent) István király közvetlenül a megkoronázása után megkezdte a vallási hatalmi struktúra kialakítását: megalapította az esztergomi érsekséget, és azzal egyidőben rendelkezett több püspökség, köztük a győri püspökség megalapításáról is (1001-ben). Az uralkodó minden püspökségnek, annak saját egyházmegyéjén belül, számos, egymástól távol eső földbirtokot adományozott, hogy azok segítségével kiépítse a  különböző vidékek egyházi közigazgatását. Így lett a Fertő melletti földterület az akkor alapított győri püspökség legnyugatibb birtoka. A legtöbb birtokhoz falu is tartozott, művelésükhöz általában embereket is beosztott az uralkodó.

Rákos esetében azonban nem található erre vonatkozó adat, -valószínűleg csak egy birtok volt hozzárendelt falu nélkül-, így első lakóit a püspökség más birtokairól telepíthették ide. Ezt a birtokközpontot még úgy kell elképzelnünk, mint egy tanyát: középpontban a birtokos házával, körülötte pedig a szolgálókéval. A település nevével -Racus írásmódban- Imre király, 1199-ből származó, ajándékozó oklevelének szövegében találkozhatunk először. Az, hogy a település magyar néven szerepelt az oklevélben, azt jelenti, hogy többségében, vagy teljesen magyarok lakták abban az időben. Az első évszázadok viszályoktól sem mentes éveiben Rákos többször gazdát cserélt, elfoglalták, igaz mindannyiszor sikerült a győri püspökségnek visszaszereznie a falu feletti tulajdonjogát.

Leginkább Sopron városa próbálkozott a birtok és a hozzá tartozó kikötői vám megszerzésével, ennek során a soproniak 1311-ben lerombolták a püspöki-kastélyt, amiért 100 márka kártérítés megfizetésére kötelezték a szomszédos várost. A kastély 1318-ban már újra lakható volt, hiszen Miklós püspök innen keltezett levelet küldött Kismartonba. Körülbelül ebben az időben épülhetett ki -védelmi okokból- várrá a püspökség, hiszen az 1360-as évek végén több alkalommal is a rákosi várnagy megnevezés szerepel az oklevelekben. (A várfal maradványai még ma is láthatóak a faluban.)

A népnyelvben is fennmaradt a vár emléke: még ma is említik püspök-várnak a kastélyt. A régi épület nagyságáról és berendezéséről nem maradtak fenn írásos emlékek -mindössze néhány követ talált meg belőle a műemléki kutatás-, így nem tudhatjuk azt sem pontosan, hogy mekkora épület adott védelmet a győri püspöknek, amikor a törökök elől menekülve Rákoson lelt menedékre. Győr visszafoglalása után a kastélyt nyári rezidenciaként használta tovább a püspökség.

A új kastélyt Draskovich György püspök idejében, az 1580-as években kezdték el építeni. Akkor az elbontott régi kastély helyén egy annál nagyobb -a földszinten öt, az emeleten három szoba kialakítására került sor-, de a mostaninál kisebb méretű épületet emeltek. Folyamatos átalakítási és bővítési munkák eredményeként, hosszú évtizedek alatt alakult ki az a tekintélyes palota, amit ma láthatunk. A jelentős átalakítások Széchenyi György, Keresztély Ágost és Zichy Ferenc püspökök idejéhez köthetők.

A  kibővítéseket az a Széchenyi György kezdte, akinek püspöksége idején I. Lipót császár és király is ellátogatott a kastélyba. Az uralkodó 1681. június 3-án, a Sopronban tartott országgyűlésről kocsizott át kíséretével Rákosra. Széchenyi György  idejében készült el a teljes utcai homlokzat -a középső rizalit kivételével- és a déli oldalszárny megépítésével U alakú lett az épület. 1683-ban újra nehéz időszak köszöntött Rákosra: a törökök szinte az egész települést lerombolták, a falu hosszabb időre szinte teljesen elnéptelenedett.

Elvonulásuk után Keresztély Ágost, a  katonából pappá lett herceg végeztette el a helyreállítást, de már megkezdődött az épület barokkosítása is. Zichy Ferenc, akinek Rákos volt a rendes nyári rezidenciája és innen utazott rendszeresen Bécsbe, Pozsonyba, kihasználva a két kiemelt fontosságú város közelségét, szűknek találta az épületet, ezért egyemeletes, rokokó homlokzatú, belső udvaros palotává fejlesztette; gyümölcsössel és virágoskerttel bővítette. Az oldalszárnyakat meghosszabbíttatta, azokat hátul egy új szárnnyal összeköttetve zárt belső udvart alakíttatott ki.

A főhomlokzat középső traktusát erkéllyel és kiugró (rizalitos) résszel tette érdekesebbé. Az erkély mögötti részen kialakíttatott egy nagy ebédlőteremet (a mai díszterem), amelyet egyik oldalról a fogadóterem,  a másikról a püspök nappali szobája fogott közre. Ebben az időben a földszint egyik szárnyában 11 vendégszoba volt kialakítva, a másik szárnyban pedig 2 konyha, cukrászműhely, éléstár, cseléd szobák, iroda és a könyvtár sorakoztak. Végleges formáját Zichy Ferenc idejében nyerte el a kastély.

A jelen
A kastély a település központjában, főhomlokzatával a Fő utca felé nézve fogadja az érkezőket.
A főhomlokzat kilenctengelyes (kilenc részre osztott) , középen, a bejárati résznél kiugró résszel (rizalittal) díszített. A rizalitos részt háromszög alakú orom koronázza, szélein egy-egy allegorikus női alakkal, csúcsán rokokó vázával. A homlokzat három címere a három nagy püspöké : középen Keresztély Agosté, jobbra Széchényi Györgyé, balra Zichy Ferencé. A kosáríves bejárat fölött erkély látható. A kapun belépve, velünk szemben feltárul a kastély belső udvara, jobbra a pincelejárat, balra a lépcsőház bejárata nyílik. A keskeny lépcsőházból oválisan áttört kőkorláttal szegélyezett lépcső vezet a kastély emeletére.

Az egész épület legszebb része az emeleti díszterem. Tükörboltozatos mennyezetén értékes barokk alkotásokkal, Caietano di Rosa  által 1745-ben megfestett, a hét szabad művészet hódolatát ábrázoló freskókkal. Rokokó füzéres kereteben Pallas Athéné a tudományt, Hestia a házasságot, Vulkán az ipart Hermés pedig a kereskedést szimbolizálja. A nagyterem melletti két oldalszobát rocaille (kagyló)-díszes stukkómennyezet, a déli szárny szobáinak falait rokokó és copf vázák és fonatok díszítik, míg a szobák fölé rokokó stukkódíszítés került.

A szárny utolsó szobájából, a püspök magánkápolnájából közvetlenül a kastélykápolnára nyílnak az ablakok. A kápolna belső magassága megegyezik az épületéve. Festett mennyezetének freskói vallásos allegóriák -egyikben Veronika kendőjével, a másikban a kínvallatás jelvényeivel-, belseje egyébként üres, miután oltárképet biztonsági okokból jelenleg a plébánián őrzik. Ha a püspök itt misézett, akkor a községbeliek is részt vehettek az istentiszteleten, alkalomadtán itt végezték a papszentelést, képek, zászlók és harangok megáldását. Ha a kápolnából kilépve jobbra fordulunk, akkor a  nem túl nagy, de kellemes hangulatú kastélyparkba léphetünk ki. Valószínűleg a 19. században alakították ki a kastély déli oldalánál a kertet, két vagy három ház telkének felhasználásával. Ahogy egy 1829-ben itt járt utazó lejegyezte : „A felhevült vándor a gesztenyefasorral bájosan beültetett püspöki kertben talál árnyékot. A belépést minden művelt ember számára engedélyezik, és a kertész maga a megtestesült barátság.

Az egyháztól 1945 májusában vették el a püspöki-kastélyt. Ezt követően az épület előbb közösségi célokat szolgált, majd volt benne múzeumi kiállítás, legvégül pedig szállodaként üzemeltették. Ehhez az időszakhoz köthető az a szomorú esemény, hogy a kastély 18. századi, értékes bútorai műkincslopás áldozatává váltak. Így a kastély felújítása mellett komoly kiadást jelent majd a korhű bútorok beszerzése is. A kastély épülete, annak ellenére, hogy komoly felújításra szorul, érdemes a megtekintésre, hiszen még „töredékes” állapotában is különleges élményt jelent a látogatónak. Fertőrákos történetében mindig maghatározó volt a püspökség jelenléte, így a település megismerése nem lehet teljes egykori püspöki nyári rezidencia megismerése nélkül.

Az épület a nyári hónapokban látogatható, zárt udvarában koncerteket és hangversenyeket  tartanak.


Püspöki-kastély
(kezelője a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága)
Fertőrákos, Fő utca 153.


Nyitva tartás szezonban:
A püspöki palota 2010. szeptember 1-től zárva tart.
Előzetes bejelentkezés, és időpont-egyeztetés esetén
a megtekintés lehetséges, változatlan jegyárak mellett.
Érdeklődni lehet a fertődi kastély elérhetőségein:
E-mail: eszterhaza@t-online.hu

Tel: 06 99 537 640.

Jegyvásárlás, programinformáció

Belépőjegy árak:

teljes ár: 700 Ft,
teljes árú csoport jegy: 600 Ft,
diák, nyugdíjas: 500 Ft,
diák, nyugdíjas csoportok: 400,-
családi jegy: 1600 Ft
(min: 2 felnőtt, 1 gyerek)

www.nemzetimuemlek.hu