A Budai várnegyedben a Mátyás-templomé mellett még egy templomtorony emelkedik a házak és egyben a város fölé. Ez a torony napjainkban önmagában áll, a hozzá tartozó egykori templomépületre csak a hajdani falaknak a földből alig kiemelkedő darabjai emlékeztetnek (leszámítva azt a több emelet magas gótikus ablakot, amelyet újraépítettek az 1980-as években).


A Mária Magdolna templom történetében érdekes részlet, hogy pusztulását az 1950-es évek hozta, amikor a II. világháborúban kapott súlyos sérülések már megkezdett kijavítását nem csak leállították, de az épület lerombolását is elrendelték (ugyanekkor felmerült a Mátyás-templom lerombolása is, ami végül szerencsére nem valósult meg), egyedül az épületegyüttes tornya menekült meg az értelmetlen pusztítástól. A másik érdekesség a templom történetében, hogy a mai napig él a szándék arra, hogy újjáépítsék, ehhez tervek is készültek.

A Mária Magdolna-templom változatos története egyfajta lenyomata Magyarország elmúlt hét évszázadának, hiszen a meghatározó események, mind érintették a templom sorsát is.



A templom története

A torony látványgrafikája (Ferenc Tamás alkotása, www.latvany-terkep.hu)



A Mária Magdolna templom története végig követi a Budai várnegyed sorsát a 13. századtól kezdődően, azóta, hogy IV. Béla királyunk a tatárjárás után vár építését határozta el ezen a helyen. Ezzel a templom Buda legrégebbi egyházi intézményei közé tartozott. Első írásos említése 1257-ből való, a legkorábbi –a 13. század közepe és a 14. század közepe között épült – templom maradványait pedig az 1958 és 1965 között elvégzett ásatások tárták fel. Ez egy agyhajós templomépület volt, egyenes záródású szentéllyel. Tornya a nyugati kapu felett emelkedett. A következő nagyjából száz év során az kor igényeihez igazodva az épületet bővítették és gótikus stílusban átépítették. A templomtér ekkor bővült háromhajóssá illetve épült meg a ma is látható gótikus templom torony az előcsarnokkal és a kápolnákkal. Ebben az időszakban a Nagyboldogasszony-templom (közismert nevén a Mátyás-templom) a németajkú lakosságot szolgálta ki, míg a Mária Magdolna-templomot a magyarok használták. Ezt a szerepét egy darabig még a hódoltság korában is megőrizte, később azonban a törökök dzsámivá alakították.



A Buda visszafoglalásáért vívott harcok nem kímélték a templomépültet sem. A helyreállítás már a ferences szerzetesekhez köthető. Ekkor a gótikus épületet barokk stílusban építették újjá, új kápolnákat emelve a torony mellé. A helyreállítási munkálatokat 1740-ben fejezték be, míg a templom kriptája az évszázad második felében került kiépítésre. Ebben az időszakban egy kolostorépületet is emeltek a templom mellé.

Amikor II. József megszüntette a szerzetesrendeket, a Mária Magdolna-templom is gazda nélkül maradt és bezárták.



Új feladatát 1817-ben kapta meg az épület, amikor katonai istentiszteletek céljára újból megnyitották. Ettől kezdve az épület –kisebb megszakításoktól eltekintve-, egészen 1945-ig helyőrségi templomként szolgált. Jeles esemény színhelye volt a templom 1792-ben, amikor I. Ferenc királlyá koronázásának volt a helyszíne (ennek előkészületei részeként egy copf stílusú előcsarnokkal, fedett kocsifelhajtókkal bővítették az épületet).

A pusztulás kora

Budapest ostrománál a templom súlyos károkat szenvedett el. Újjáépítéséhez a terveket Lux Kálmán készítette el 1946-ban, sőt, a helyreállítást meg is kezdték, azonban ezt később nem csak, hogy teljesen leállították, hanem a még álló falakat is lebontották.

Egyedül a torony megmentésére nyílt lehetőség, egyes források szerint Csemegi Józsefnek köszönhetően, aki egy Rákosi-pantheon ötletével tudta megvéltoztatni a torony lerombolásának szándékát. Helyreállításához is ő készítette el a terveket, melyek alapján 1950 és 1952 között elvégezték a torony helyreállítását. (A belső tereknek, az oldalkápolnáknak és a copf előcsarnoknak a helyreállítására 1961 és 1963 között került sor.)

A torony előtti romkert kialakítására 1986-ban került sor, melynek során a gótikus kori falakat egy méterrel a járószint fölé kiemelték és az egykori épület méreteinek érzékeltetésére egy szentélyablakot újraépítettek.



Az egykori templomépület újjáépítésére és hasznosításra az elmúlt évtizedekben több elképzelés is született. A tornyot kilátóként kívánták hasznosítani, az oldalkápolnákban pedig előadó- és kiállító tereket, kávézót terveztek. 1989-ben már az egész templom újjáépítésében gondolkoztak, majd ez a gondolat tíz év múlva – a Millenniumi ünnepségekhez kapcsolódóan- merült fel újra.

A Budavári Helyőrségi Főtemplom újjáépítésére azóta sem került sor, pedig bármikor jár arra az ember, néhány turistát, nézelődő érdeklődőt mindig talál a monumentális torony tövében, a romkertben sétálva, azaz lenne igény a tervezett múzeumi részre, ahol a templom történetét, a feltárt maradványait tudnák bemutatni.

A templomhoz kapcsolódó történelmi események

A torony falán elhelyezett emléktábla felirata szerint ebben a templomban helyezték végső nyugalomra az utolsó Árpád-házi királyunkat, III. Andrást.

Az egykori Budavári Helyőrségi Főtemplom újjáépítésének terveiről itt olvashat.