Érdekes részét képezik a hazai műemlékeknek (ipari emlékeknek) az egykori magtárak, melyek között szép számmal akad olyan, melyet várból, kastélyból esetleg kolostorból alakították át egykor, miután azok eredeti funkciójukban már nem voltak fenntarthatók.

Az egykori magtárak közül számos érte meg a helyreállítást, azt, hogy új funkciót befogadva (vagy az eredetit visszakapva) fogadja a látogatókat.
Ezúttal a nem rég bejeződött Bódvaszilasi volt uradalmi magtár felújításáról és újrahasznosításáról számolunk be, mely Kelet-Európa első természetművészeti központjának. fog helyet adni. Az 1,1 millió euróból elkészült Művészetek Magtára augusztus 17-én nyitja meg a kapuit, de már augusztus 7-én látható lesz a világ legnevesebb természetművészeit felvonultató első kiállítás.

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság és a szádalmási ALMA-Centrum együttműködésében megvalósult beruházásban - a Magyarország-Szlovákia határon átnyúló együttműködési program 2007-2013 keretén belül - két leromlott állapotú uradalmi magtár rekonstrukcióját végezték el mintegy kétmillió euró értékben. A bódvaszilasi, 1,1 millió euróból felújított magtár.   

1500 négyzetméterén közönségfogadó tér, kiállítótér, konferenciaterem, valamint apartmanok kaptak helyet.

Egy kis történelem

Az egykori Torna-vármegye jelentős része tartozott az Esterházy-uradalomhoz. Gazdaságaikról nemcsak kastélyok és udvarházak, hanem gazdasági épületek is tanúskodnak. Közülük is kiemelkednek időtállóságukkal, klasszikusan kiérlelt építészeti megoldásaikkal a 18. század végén épített magtárak. Kettő közülük szinte épségben vészelte át a második világháborút követő évtizedeket, nem utolsósorban kiváló építésének köszönhetően.

A szádalmási „Glanárium” tetőszerkezete jórészt eredeti, ezáltal alkalmat nyújt a bódvaszilasi magtár átépített tetőzetének autentikus rekonstrukciójára. A közelmúltban mindkét épület műemléki oltalom alá került, de ez a jogi lépés természetesen nem oldja meg az állagvédelemmel és rekonstrukcióval kapcsolatos feladatokat.

A műemléképületek hosszú távú fenntarthatóságának kulcsa a megfelelő funkció kiválasztása. A kérdéses magtárépületek eredeti funkciója nem, vagy csak részben – pl. borospince – állítható helyre, hiszen ilyen irányú igény helyben nincs, ill. egyéb, korszerű, alacsony költségigényű épületszerkezetekkel megoldható.

Az új funkció meg kell, hogy feleljen a következő kritériumoknak: emlékeztessen az eredeti funkcióra, ill. az néhány eredeti eszköz révén bemutatható legyen, az épület értékei a széles nyilvánosság számára bemutathatók legyenek, biztosítható legyen a közgazdasági fenntarthatóság, biztosítható legyen az elérhető legteljesebb esélyegyenlőség az épület külső és belső megjelenésének károsítása nélkül.

A szádalmási „Glanárium” elsősorban a hagyományos tájgazdálkodás, az újraéledő szőlő- és gyümölcskultúra, a gasztronómiai hagyományok és a hozzá kapcsolódó kézművesmesterségek (hordókészítés, szeszlepárlás, gyümölcsaszalás, savanyítás, tűzhelyépítés stb.) megőrzését és bemutatását vállalja fel, ily módon a táj materiális termékeit míg a bódvaszilasi magtár a táj kínálta immateriális javakat, azok művészi megjelenítését és ökoturisztikai hasznosítását célozza meg.

A bódvaszilasi „Művészetek Magtára” egyszerre kíván művészeti alkotótérként funkcionálni és egyszersmind a befogadás helyszínévé is válni. Állandó és időszakos kiállításokon foglalja össze a Gömör-Tornai Karszt ihlette művészeti alkotásokat, az egykor és most itt élő művészek pályarajzát a szépirodalom, képző- és iparművészet, építészet, színház-, film- és zeneművészet tárgykörében.

A közös megvalósítás során nem egymással konkuráló pontszerű fejlesztések jönnek létre, hanem egymást kiegészítő, egymáshoz kapcsolódó, akár egyetlen turisztikai programcsomagban (pl. Gömör-Torna népi hagyományai és művészete) kiajánlható ökoturisztikai termékről.