Ha a világ ősállapota a káosz volt, ahol alkotó részek összevissza keveredtek, akkor a Ráspi ősállapota a végtelen rend, ahol minden a helyén van. Ebből az „ősrendből” teremtette Horváth József a Ráspit. Először volt a gondolat, azután két kezével megalkotta az asztalokat és a padokat, és amikor ezzel elkészült, akkor elindult, hogy összegyűjtse a természet legfinomabb teremtményeit és terményeit. Hazaérve nekiállt a kenyérsütésnek, a tésztagyúrásnak és hozzáfogott, hogy az erdő-mező virágaiból innivalót készítsen. A hetedik napon pedig kinyitotta az ajtókat és azt mondta az embereknek: gyertek és érezzétek jól magatokat nálam.

A Ráspi egy olyan alkotás, mintha Horváth József saját magából, egy részéből teremtette volna. (valószínűleg így is történt: a lelkéből alkotta). Faragott asztalokat és padokat, csiszolt kő mosdótálat, mindent, amit csak lehetett saját két kezével alkotott meg, amikor pedig elkészült a „kerettel”, elkezdte az ételekhez összegyűjteni a legjobb alapanyagokat. Bejárt -és a mai napig bejár- erdőt, mezőt, hegyet és völgyet, hogy az ott megtermő, eredendően bió alapanyagokat begyűjtse és hasznosítsa. Mindemellett még arra is marad energiája, hogy a kenyértől, a sajtokon keresztül a tésztákig és a szörpökig minden helyben, ezen a néhány négyzetméteres megszentelt földön keltsen életre. Minden a legtermészetesebb, leggazdagabb ízét adja, valódi tartalommal, soha nem tapasztalt aromákkal.

A Ráspi tulajdonosa magának való, de nem magányos harcos. Felfedező, aki sohasem fél elindulni egy új úton, és a legkevésbé sem zavarja, hogy hányan követik. (Kevesen tudják követni.) Máshol, más dimenzióban jár. Számára a cél maga az út, az út maga a cél. Nincs átmenet: mindig úton van, miközben állandóan a csúcson áll. A legmagasabb pontokról saját magának jelöli ki a még nagyobb magasságot. És útközben soha nem felejtette el, hogy az étkezés nem csak a test táplálása.

A Ráspiba már a megérkezni is különleges boldogság. Harmónia fogadja a betérőt, olyan melyben minden egységesnek és természetesnek hat. Érdekes érzés, ahogy helyét keresve, az első néhány percben csak a nyugalmat szívja magába az ember, átvéve a hely nyugodt kisugárzását. Vándor vigyázz! Más dimenzióba érkeztél, más, de mégsem ismeretlen ritmus lüktet itt a tárgyakból. A Ráspiba jó lenni és ez máris meghatározza az elkövetkező órák lefolyását. Új érzéseket fog megtapasztalni, amelyekért boldogan lemond korábbi tévedéseiről. A Ráspi önmagában is felejthetetlen élmény, azonban nem szabad elfelejtenünük, hogy mégiscsak egy étteremről van szó (nem is akármilyenről). Az étlap tömör, hiszen képtelenség  száz fajta ételt frissen elővarázsolni a konyhából. A Ráspi megkéri az ételei árát, de hogy mi mennyibe kerül csak addig érdekli az embert, ameddig megízleli ez első ízvarázslatot. Onnantól kezdve értjük, hogy ezeknek az „egyszeri” alkotásoknak nem meghatározható az ára, nem is érdekel itt senkit. Jóval többről van már szó, mint étkezésről: a világ rendjének visszazökkenéséről, egy csipetnyi aranykorról, arról, hogy soha nem éri meg feladni az elveinket, elfelejteni az alkotás gyönyörűségét.

2004. december 12-én -az étterem és a bor után- megszületett az igazi Ráspi gyerek, Máté, Horváth József fia. Ettől kezdve minden más már csak a második lehet a Ráspi világban, de ez így van rendjén, ezért nem haragudhatunk rá.

Ez a cikk 2005-ben jelent meg meg a magazinban a hazánk legjobb éttermeit bemutató sorozatban

Fotó: Tomas Opitz (http://www.tomasopitz.net)