Ermitage, vagyis remetelak. Így nevezték azokat az építményeket, kerti lakokat, amelyeket azért építettek a kastélykertek mélyén, fák lombjainak óvó takarásában, hogy bennük a megfáradt lélek a „világtól elzártan” tudjon a gondjaitól megszabadulva megpihenni és feltöltődni. (Ugyanígy használták a sans souci – gondűző, gond nélkül- kifejezést is az ilyen jellegű épületekre.) Uralkodók, főurak esetében természetesen ne egy egyszerű viskóra vagy barlangra gondoljunk, hanem olyan finom vonalú kiskastélyra (nyári lak), mint amilyen a tatai angolparkot is ékesíti.

A park építésekor a nyári lak jelentette a középpontot -épületétől indultak a park sugárirányba szétfutó útjai-, nem véletlen, hogy építésének elkezdésére az első lépések között került sor, jóval előbb, hogy a műromot vagy a grottákat megépítették volna. A nyári lak alapkőletételére Esterházy Ferenc jelenlétében került sor, 1783 október 11.-én. Terveit Grossmann József -aki Fellner segédje volt, majd utódja lett az uradalmi építészeti hivatalban- készítette, akinek ez az egyetlen fennmaradt önálló és jelentős alkotása. Az egyemeletes, késő barokk (copf) stílusú épület figurális díszeit Schweiger Antal készítette. A Béka-hegy magaslatán emelt nyári lak egy év múlva már készen állt, így megkezdődhetett a környezetének a kialakítása.

Az öt tengelyes épület középpontjában lévő, két emelet magasságú, szabályos kör alaprajzú díszterem falait illuziónisztikus tájképek díszítették (a falképek alkotóját még nem sikerült teljes biztonsággal meghatározni, de minden valószínűség szerint, egy Jankovszky nevű festő készítette.) . A falképekről Révhelyi Elemér készített fényképeket az 1930-as években, így annak ellenére, hogy ma nem láthatóak, pontosan tudható, hogy mit ábrázolt a falképek egy része. (A teljesen ép falképeket a II. világháború utáni időszakban meszelték le, ma is takarva vannak, de a műemléki szakemberek véleménye szerint nagy részében ép állapotban. Már csak pénzre lenne szükség a helyreállításukhoz.) A dísztermet, a mennyezetével együtt, teljes magasságában kifestették a nyári lak megépítése után. Révhelyi képein -minden valószínűség szerint- az előtérből nyíló ajtó melletti falfelületek láthatóak. Mindkét falkép azt az érzetet kelti a szobába lépővel, hogy nem egy zárt épületben, hanem egy angolkert lugasában vagy gloriettjében áll. A teraszokat beborító növények és egzotikus madarak között a képek háttérben egy-egy épület látható: az egyiken a sugárirányba összefutó utak középpontjában a nyári lak ismerhető fel, míg a másikon egy nagyobb kastély látható (amely nem azonosítható az Öreg-tó partján álló épülettel). A monumentális festés még jobban kiemeli a díszteremnek, mint a nyári lak egyetlen reprezentatív termének jelentőségét az épületen belül. A részletekből is kiderül, hogy itt a falképeket nem díszítés céljából alkalmazták -mint azokban az esetekben, ahol a kép témája utalt a szoba funkciójára-, hanem azért, hogy azt az érzést (illúziót) keltség a szobában tartózkodó személlyel, hogy egy csendes park közepén pihen, távol a világ bűneitől és gondjaitól. A falképek így nem a szoba, hanem az egész épület céljára, funkciójára utalnak. A madaras (madaras tájképek) ábrázolások (madaras szobák) egyébként népszerű témái voltak a 18. századi világi falfestészetnek.

A nyári lak ma is az angolpark dísze. Az épületébe a Kunyi Domonkos Múzeum Igazgatósága költözött be, 1966-ban, napjainkban is ők használják. Reményeik -és reményeink- szerint egyszer lesz pénz arra, hogy a díszterem falképeinek helyreállítására is sor kerüljön. 

megjelent a Szép Magyarország magazin 2007 évi harmadik lapszámában

Köszönjük a Kuny Domonkos Múzeum vezetőségének a képriport elkészítéséhez nyújtott segítségét!

A Kuny Domonkos Múzemról internetes oldalát ide kattintva nyithatja meg

Fotó: Opitz Tamás

Archív képek : Révhelyi hagyaték 

felhasznált irodalom :

Kövesdi Mónika: A tatai Esterházy-nyárilak dísztermének falképei