Magasra törő, tömör formáival, szűk lépcsőházon keresztül megközelíthető tornyával egy egészen más építészeti felfogást képviseli a simontornyai vár, mint az ozorai. Felkeresését ezért nem csak a földrajzi közelsége indokolja egy ozorai kirándulás alkalmával, de a két épület összehasonlítása nagyszerűen lehetőséget biztosít arra, hogy mindenki a saját szemével lássa, hogy milyen volt egy olyan vár, amelyik elsősorban védelmi célokkal épült és mennyire eltér ettől a felfogástól az ozorai várkastély kialakítása.

A simontornyai vár (Fotó: Opitz Tamás) 

Simontornya területe a középkorban mocsaras vizekkel körülvett szigetekből állt, melynek legnagyobb szigete a mai város belterületét alkotó rész volt. Ezt a szigetet egészen a 18. századig csak két hídon keresztül lehetett megközelíteni. Itt építette fel Kun László uralkodásának idejében (1280 körül) Salamon fia, Simon alországbíró az első várat, melynek korai építéstörténete nem ismert, egyes vélemények szerint akkor csak egy lakótorony (donjon) épült volna meg (a várfalat csak később emelték volna), mások szerint viszont már akkor kialakult az a szabályos négyzet alaprajzú várudvar, melyet jóformán változatlanul őriztek meg az évszázadok. (A településnek is nevet adó tornyot -Simon tornya-, a vár 16. század eleji átépítéskor bontották el). A simontornyai vár legfontosabb időszaka a 13. és a 16. század közé esett, amikor a terület a legjelentősebb főúri családok -a Lackfiak, a Garaiak és a Gergellakiak- birtokában volt, fénykora pedig az 1500-as évek elejére, Gergellaki Buzlay Mózes korára esik.

A Simon által emelt vár továbbépítésére a Lackfiak korában került sor. Ekkor az udvar keleti oldalán egy új, az öregtoronnyal összeépült palotaszárnyat emeltek. Ezzel a korszak egyik legjelentősebb magyarországi birtokközpontját alakították ki. A palota homlokzata máig őriz gótikus részleteket (a lőrésrendszerben illetve az emeleti ikerablakokban, ablakkertekben), ezzel a hazai világi gótikus építészet legkorábbi példái közé tartozik. A simontornyai vár 1426 körül került a Garai család tulajdonában, de tőlük 1448-ban Farkas László zálogba vette. Farkas idejében jelentős építkezések folytak Simontornyán. Ekkor  építettek külső védőövet a vár köré, a kapuvédőmű és az öregtorony helyén pedig egy teljesen új épületszárnyat emeltek. Sor került a régi palotaépület átalakítására is, az udvari homlokzat elé pedig négy vaskos pilléren nyugvó árkádos folyosót emeltek, kialakítva mögöttük a palota új, gótikus homlokzatát.

Gergellaki Buzlay Mózes -diplomata, főudvarmester- az 1500-as évek elején lett a Simontornyai vár tulajdonosa. Az ő kezdeményezésére indult el az a nagyszabású átalakítás, melynek végeredményeként -1509-re- a kor egyik legjelentősebb reneszánsz várkastélya született meg a Tolna vármegyei településen. A humanista műveltségű, megbízatásai révén Európa fejedelmi udvaraiban megfordult, a reneszánsz udvari kultúrát jól ismerő Buzlay Mózesnek az anyagi lehetőségei is megvoltak ahhoz, hogy valóban igényes várkastélyt alakítson ki magának Simontornyán. A munkálatok során teljesen átalakították a korábbi épületszárnyak közül az északit és a keletit, a déli oldal építményei helyén pedig egy teljesen új épületszárnyat emeltek. (Valószínűleg a nyugati oldalt is be akarták építeni, de ennek megvalósítása végül elmaradt.) A keleti oldalon lévő palotaszárny elé kétemeletes loggiát építettek, amely az oldalszárnyakon boltozott, kőkonzolos függőfolyosókban folytatódott. A várkastély lovagtermét az északi szárny földszintjén alakították ki. Fölötte lehetett az épületegyüttes reprezentatív nagyterme.

A 13. századi torony egykori helyén várkápolnát emeltek. A déli oldal reneszánsz épülettömbjének szerkezeti és formai megoldásai ugyanúgy közvetlen itáliai hatást mutatnak, mint az egész várkastély belső kialakítása. A gótikus és reneszánsz részleteket -ablak és ajtónyílások részleteit- is megőrző várkastély egykori kandallói közül hatot sikerült rekonstruálnia a szakembereknek, közülük hármat eredeti helyén tudtak helyreállítani. Az 1964 és 1975 között helyreállított várépület keleti palotaszárnyának földszinti részében helyezték el a vártörténeti kiállítást, melynek végén -a későgótikus várkápolna hajdani terén keresztül- a kőtárnak helyet adó egykori lovagterembe érkezik a látogató. Az egykor négymezős, középpillérre futó, gótikus keresztboltozatú lovagterem elképzelését az épületrész megtalált töredékei segítik. A kőtárból az udvaron keresztül átvágva jutnak el a látogatók az öregtoronyba illetve a palotaszárny emeletére vezető lépcsőházba. Az öregtorony első és második emeleti termei valamint a kaputorony kandallós szobája kortárs képzőművészek időszakos kiállításainak ad otthont, a palotaszárny első emeletén pedig Tolna megye „Nemesi ősgalériáját” hozták létre főnemesi és köznemesi családok 18-19. századi arcképeiből.    

Virtuális utazás a középkori várban

A simontornyai vár belső udvarának virtuális túrája

A simontornyai vár a 16. században

Geléria