Temperantia vagyis mértékletesség.  Erre figyelmeztet minket a magasra emelt jobb kezében lévő kancsóból vizet öntő hölgy alakja az esztergomi királyi várban lévő freskón. Amit ma láthatunk, csak töredéke a palota egykor pompájának, de még ebben a formájában is lenyűgöző. Töredékes az a tudás is, amit a média közvetített a falképekről, pedig ha szeretnénk megismerni a kép történetét, akkor ismernünk kell azt a kort, amelyben megalkották és a 2001 óta folyó restaurálás legújabb eredményeit is.

A Mértékletesség allegorikus nőalakjának dúsan lobogó haja ugyanúgy áldozatul esett a föld alatt töltött éveknek, mint az árkádív alatti tájképi háttér, vagy az ég fénylő kékje. Hiába azonban minden veszteség, a kép ma is ugyanolyan csodálatot vált ki azokból, akik a studiolóba belépnek, mint amilyet Mátyás király idejében válthatott ki az Európa különböző országaiból érkező vendégekből.  

Joggal merülhet fel mindenkiben a kérdés: ki lehetett az a nagyszerű szellem, akinek akaratából megvalósult ez a falképprogram, és ki volt a megalkotója a műnek, melynek kevés méltó párja lehetett a 15. századi európai falfestészetben.

Miután a kép megrendeléséről nem maradt fenn írásos szerződés az alkotó személyének eldöntéséhez a kép stíluskritikai elemzésével és a készítése korának alaposabb elemzésével kerülhetünk közelebb.

A 12. század végén épült lakótorony első emeltén, a 15. században kialakított studiolo létrehozójának Vitéz János esztergomi érseket, kora nagyra becsült, Európa szerte ismert és elismert humanistáját tartják a kutatók. Egy ilyen összetett üzenetet képviselő, korának legmagasabb művészi színvonalán létrehozott alkotás megrendelőjének olyan nagy tudással rendelkező embernek kellett lennie, akinek a képekkel elmondott üzenet összhangban áll az egész életében képviselt értékrendjével és céljaival.
Egy studiolo megalkotásában a megrendelő mindig aktív részt vállalt, így a mecénás személyének ismerete legalább annyira fontos -legalább annyira közel vihet a megfejtéshez-, mint az alkotóé. Nem kétséges, hogy a Lux Pannoniae (Magyarország Fénye) jelzővel illetett Vitéz Jánosra ráillenek a fenti mondatok, hiszen jeles tudósok ajánlották neki a műveiket – kitűnő műveket kitűnő férfiaknak illik ajánlani-, könyvtáráról pedig feljegyezték, hogy nem volt olyan fontosabb mű, amely ne lett volna meg nála. A studiolo létrehozásának értelmét az általa alapított egyetem -az Accademia Istropolitana- megnyitása adhatja meg, ugyanis Vitéz itt személyiséghez méltó környezetben fogadhatta az Európa különböző részeiből Esztergomba érkező vendégeket.

Amennyiben elfogadjuk ez utóbbi álláspontot -és itt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a terem falképeinek programja megfelel az egyetem programjának is, melynek fő pillérei az Erkölcs és az Erények voltak-, akkor nem csak a megrendelő személye és célja, de a kivitelézés időpontja is meghatározható. A falképek elkészítésére -és az egész studiolo kialakítására- Vitéz János esztergomi érsekké történő kinevezése és az egyetem megnyitása -1465 és 1467. június 20- között került sor. A harmadik szempont, az alkotó meghatározása ennél nehezebbnek tűnik, ha annak alapján indulunk ki, hogy semmilyen írásos szerződés illetve emlék nem maradt fenn a munkák megrendeléséről vagy végrehajtásáról, vagy éppen könnyebb, ha azt valljuk, hogy semmi sem bizonyíthatja jobban az alkotó személyét, mint a műve, vagyis saját keze nyoma.

A kép restaurálását végző Wierdl Zsuzsa több éve, a művészettörténeti kutatásokat végző Prokopp Mária pedig több évtizede foglalkozik az esztergomi freskókkal. Kijelentésüket, miszerint a Mértékletesség nő alakját Sandro Botticelli festette, nem egy hirtelen ötlet vezérelte, hanem egy nagyon hosszú folyamat végeredménye, melynek folyamán fokozatosan bontakoztak ki előttük azok az apró jelek, melyek a kijelentés megalapozottságát bizonyítják.

Talán sokan azt kifogásolják, hogy miért csak most látták meg Botticelli keze nyomát a Mértékletesség női alakjában, amikor a falképek már 1938 óta láthatóak, és az elmúlt évtizedek alatt folyamatosan kutatták a képek történetét. Azonban a korábban látott kép össze sem hasonlítható azzal, amelyik az utóbbi években elvégzett tisztítások -átfestések, cementtömítések, valamint a föld alatt töltött időszakból származó szennyeződések eltávolítása- után lett látható. Ma egy sokkal könnyedebb, lendületesebb és finomabb vonalakkal megfestett nőalakot láthatunk a studiolo falán, vagyis egy lényegesen színvonalasabb alkotás, mint azt addig bárki is gondolhatta volna. 

És sok új részletet tártak fel a képpel kapcsolatban az elvégzett nemzetközi vizsgálatok is.

Mátyás korában Magyarország jelentős államnak, a reneszánsz és a humanizmus korai bölcsőjének számított. Egy olyan kiemelkedő személy hívására pedig, mint amilyen Vitéz János volt, Európa bármelyik művésze boldogan jött volna Esztergomba dolgozni. Botticelli életrajzából pont arról az időszakról nem tudjuk, hogy merre járt, amikor az esztergomi freskók készülhettek. Az viszont tény, hogy első komoly megrendelése egy, az esztergomihoz hasonló erény ábrázolás volt 1470-ben, amelyre úgy kapott megbízást, hogy a munkát korábban már másnak adták ki. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért volt annyira fontos a megbízónak, hogy Botticelli fessen meg két képet, hogy még a kellemetlen vitát is vállalta a másik művésszel a megrendelés egy részének másnak adása miatt?

Vitéz János

Vitéz Jánosnak, a középkori Magyarország egyik legjelentősebb személyének, alakját őrzi néhány illusztráció, tudását, emberi nagyságát hirdetik költemények és a neki ajánlott könyvek,  a művészetek iránti érzékenységéről pedig egykor érseki palotájának nagyszerű részletei mesélnek.

Vitéz európai mértékkel mérve is kimagasló személyisége volt. A Hunyadi fiúk nevelője, politikus és diplomata, pályájának csúcsán, az esztergomi érseki méltóságban történő kinevezése után a magyar katolikus egyház vezetője. A humanizmus első és legjelentősebb magyarországi képviselője, kiemelkedő ismerője és támogatója a tudományoknak és a művészeteknek. Az Európa szerte Lux Pannoniae-ként (Magyarország Fényeként) ismert Vitéznek kora legjelentősebb tudósok ajánlották a műveiket.

A magyar humanizmus atyjának tartott Vitéz 1408 körül született a szlavóniai Zrednán. A magát Ioannes de Zrednának nevező ifjú tanulmányait előbb Zágrábban -a káptalani iskolában-, majd a bécsi egyetemen végezte. 1436-tól a királyi kancellárián dolgozott, 1438-tól zágrábi őrkanonok, 1443-tól, a magyar humanizmus bölcsőjében, Váradon előbb prépost, majd két évre rá már püspök.

Vitéz érdeklődése a tudományok és a művészetek iránt már váradi püspökségének ideje alatt is -1445 és 1465 között- megmutatkozott, ahol nemzetközi viszonylatban is elismert tudományos központot hozott létre. Humanista baráti köréhez már ekkor is a legkiválóbb emberek tartoztak és közvetlen kapcsolatot tartott fenn itáliai humanistákkal is (köztük Aeneas Sylvius Piccolomini-vel, aki később II. Pius néven volt pápa). Páratlan könyvtárát -melyből nem hiányzott egyetlen jelentős mű sem és amely később ösztönzőleg hatott Mátyás király Corvina Könyvtárának létrejöttében is-, már itt megalapozta.

Vitéz anyagi forrásait, tudását, politikai befolyását mindig a haza érdekében hasznosította. Az arra érdemes személyeket támogatta, tanításukat finanszírozta. Saját költségén egyetemet alapított, hogy a magyar fiataloknak ne kelljen külföldre menniük azért, hogy egyetemen tanulhassanak.

A Mátyás király elleni összeesküvés szervezéséért 1471-ben a visegrádi várba zárták. Bár onnan még visszatérhetett Esztergomba -igaz, továbbra is őrizett alatt marad-, rövid idő elteltével, 1472. augusztusban elhunyt. Sírja az esztergomi Bazilika altemplomában található.

Szép Magyarország lexikon

Studiolo (dolgozószoba)

A studiolo a reneszánsz kor humanista emberének „rejtekhelye”, amely egyszerre szolgál a visszavonulás, a nyugodt alkotás céljára és reprezentálásra. Berendezéséhez a tulajdonos legkedvesebb tárgyai tartoznak, köztük könyvtára és antik műgyűjteménye (mintegy korai múzeumra is tekinthetünk a studiolóra). Kialakítását tekintve „védett hely”, általában közvetlenül a családfő lakosztályán belül alakították ki, az előszoba és a hálószoba után. Rendszerint csatlakozott hozzá kápolna (vagy oratórium), esetleg titkos kert, loggia. Archétípusa Petrarca studioloja volt. Hazánkban is több kiemelkedő személynek lehetett studiolója, közülük írásos emlékekből ismerhetjük Mátyás királynak a budai várban lévő királyi palotában berendezett studiolójáról.

Ez az írás a Szép Magyarország magazin 2008 évi első számában jelent meg. A középkori Esztergom történetét és műemlékeit bemutató kiadvány megrendelhető a szerkesztőségben .